Képzőművészet

Dénes József 1957-ben született. Zenei pályafutását az Európa Kiadó zenekarban kezdte. 1987-ben Dénes József a Hit Gyülekezetének tagja lett, majd Pajor Tamás megtérése után alakított Ámen zenekarában gitározott 1993-ig. Játszott Kamondy Imre Vad Chanson nevű zenekarában és a Vidámpark együttesben. Néhány Neurotic-számot zeneszerzőként jegyzett. A 90-es évek végétől kiválásáig a Balaton zenekarban, majd alakulásától 2008 februárjáig Legát Tibor Lidérc nevű formációjában játszott. 2004-ben, az uniós csatlakozás alkalmából rendezett EK-koncertsorozat meghívott fellépője volt. 2002-ben zeneszerzőként közreműködött a Várszegi Tibor rendezte Hírnökök című előadás létrehozásában, majd Oláh Lehel 2003-as Dixi-filmjének szereplője volt. Játéka hallható az Európa Kiadó 1987-ben kiadott Popzene című albumán, s még társszerzőként jegyzi az együttes 1989-ben megjelent újabb lemeze, a Szavazz rám! dalait is. Játszott a Balaton 1996-os A fény közepe a sötétség kapujában című stúdióalbumán is, legnagyobb zenei vállalkozása azonban 2006-ban kiadott, Gémes Jánosnak (Dixie) emléket állító első és egyetlen szólóalbuma volt, amely Dönci Projekt név alatt jelent meg. (MTI)

Amióta divatba jött a retró, gátlásaim vannak, már az öreg, bejáratott lemezeimmel is. Még jó, hogy a ma annyit emlegetett hatvannyolc, az valami más tészta: az egy "emblematikus" évszám, ahogy mondani szokás. Akörül érdemes - sőt muszáj - legyeskedni, évfordulóktól és divatoktól függetlenül. Polgárjogi, háborúellenes és diákmozgalmak, tavaszi szellők és nyári szerelmek, hippik és ellenkultúra - s közben Vietnam, továbbá Martin Luther King és Robert Kennedy meggyilkolása meg szovjet tankok Prágában.

Miskolc az ezredforduló óta tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesz azért, hogy a település tovatűnt nehéziparát magaskultúrával pótolja és feledtesse, s ilyesformán vonzóbb arculatot teremtsen a rendszerváltással jócskán megrendült pozíciójú nagyvárosnak. A 2001-ben útjára indult Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, az immár tradicionális nyári Bartók+É rendezvénysorozat kétségkívül a legjelentősebb faktora e fazonírozási folyamatnak.

Közel két éve működik Budapest külvárosában, a XVIII. kerületben a SÍN Kulturális Központ egy régi színházi díszletgyár területén. A hely adottságai és a működtetők elszántsága alapján európai sikertörténet is lehetne a dologból, most mégis a bezárás réme fenyegeti az intézményt.

A Realistic Crew olyan fellépés előtt áll, amihez hasonló még nem volt magyar zenekar életében. A Vranik Krisztián (Krizsó) és Kalotás Csaba (Chabz) vezette zenekar meghívást kapott Glastonburybe, az egyik legnevesebb brit könnyűzenei fesztiválra. A szenzációs eredmény nemcsak a zenekar, hanem a mögötte álló menedzsment sikere is.

Alig öt hónapja, a tizenharmadszorra megrendezett WOrld Music EXpóról tudósítva jeleznem kellett a koncertszervezők és lemezkiadók globális aggodalmait: a schengeni térségen kívül eső országok elmacerásodó vízumügyei, a muzulmánok iránti makacs gyanakvás, illetve a digitális robbanástól drasztikusan megroskadó lemezbiznisz jó kis fejtörést eredményezett. Többek arra kényszerültek, hogy lehúzzák a redőnyt, mások pedig csak alapjáraton - cédék helyett inkább a letöltések mezején - zümmögtek tovább.

Akit untatnak már a lemezkiadás összeroppanásáról szóló hírek, akit hidegen hagynak az internetes letöltések és jogok, akit nem ragadnak el a futó trendek, viszont szívesen ringatóznak letűnt hullámokban, most jól figyeljenek: ezúttal olyan húsz-harminc éves - külföldi magyar - bakelitekről esik szó, amikről végzetes lehet nem tudni.

Káldor Edit a nyolcvanas években emigrált, alig tizenhárom évesen ment Ausztriába az édesanyjával. New Yorkban és Amszterdamban tanult, dolgozott Halász Péterrel Budapesten, ma Brüsszelben rendez és tanít. A véletlen ellentmondásaiban megmutatkozó valóságot kutatja, multimédiával fűszerezve, színészileg a végletekig eszköztelenül. Van, hogy csak ül a laptopjával, háttal a közönségnek, és vetít. A magány, az elszigeteltség a színháza alapmotívuma; egyedül vagy alkalmi társakkal, illetve filmes-fotós férjével, Frank Theysszel dolgozik.

Második alkalommal szervezték meg a kortárs magyar drámák és színjátszás fesztiválját a Debreceni Csokonai Színházban. Ha a két korábbi helyszínt, Egert és Sopront is beleszámítjuk, a negyedik kortárs színházi kerekasztal ért véget február végén.

A kazettán, később cédén és mp3 formátumban hallgatható, többnyire egy színész által felolvasott regény, novella, vers - vagy akármi, ami papíron is olvasható - hazai története 1960-ig nyúlik vissza.

A holland-flamand kulturális fesztivál keretében bemutatkozó 42 éves kortárs flamand képzőművész 1990-ben, a Velencei Biennálén alapozta meg hírnevét. Munkáinak meghökkentő és provokatív jellegét a szent és a profán, a banális és a fennkölt, az elit- és a tömegkultúra elemeinek extrém ütköztetése adja. A budapesti anyagban gunyoros és nyers műveinek kisebb keresztmetszete látható; a holland porcelánfestés motívumaival díszített gázpalack-sorozat, egy gótikus tornyokkal díszített, acélcsipkékből összeálló munkagép, továbbá a morbid disznóbőrök és a híres-hírhedt Cloaca.

Ha a lemezeket is elveszik, mi marad akkor nekünk? Rémesek a kilátások. Válságban a zeneipar, a befektetők kivonulnak, a sztárok siránkoznak, a lemezboltok lehúzzák a redőnyt. Az internet az első számú felelős és a könnyen kezelhető tömörített hangfájlok. Pedig az mp3-nak elvileg örülnünk kéne. Nem kell idealista kiberhippinek lenni ahhoz, hogy az ember belássa, mekkora eredmény, hogy a zene megszabadult az otromba, múlt századi hanghordozók béklyóitól, és digitális jelként szabadon terjedhet a világháló labirintusában, a kodályi gondolat jegyében mindenki számára elérhetően. Mégsem örülünk. És nem csak azért, mert a kedvenc zenéinket nézegetni, simogatni, dédelgetni is akarjuk. Az igazi probléma az, hogy az mp3 kereskedelmi egysége a szám (dal, tétel), és ez előbb-utóbb az albumformátum halálához vezet.

Évente nagyjából százan végeznek a Zeneakadémián, ebből 50-60-an klasszikus hangszeres előadóművész szakokon. S bár nem készült még felmérés arról, hányan ragadnak meg közülük az előadóművészi pályán, az akadémia rektorának becslése szerint csak a diákok fele kerül zenekarhoz - és mindössze egyből vagy kettőből lesz szólista. Ahhoz ugyanis nem elég a tehetség.

Magyarországon a fotóművészet a felsőfokú oktatás, a művészettörténet és a műtárgypiac mostohagyermeke - igen későn, 1985-ben indult be az Iparművészeti Főiskolán a fotó szak, tavaly jelent meg Szilágyi Sándor átfogó fotóművészeti könyvének első része, és ma is csak elvétve találhatunk olyan műkereskedelmi galériát, amelynek kínálata csakis fotókból áll -, ellentétben a nyugati világgal, ahol a kortárs fotográfiának a hetvenes évek eleje óta komoly irodalma és kiépült galériarendszere van. A háttérbe szorított, lesajnált és el nem ismert művészeti ág mégis "kitermelte" a maga egyéni hangú, professzionális fotóművészeit - köztük Szilágyi Lenkét, akinek most egyszerre két kisebb kiállítása látható.