Magyar Narancs: Ez a mostani tárlat Vasarely egyik legjellemzőbb műfajára, a sokszorosított eljárásokkal készült szeriográfiákra és multiplikákra fókuszál. Mire számítsunk még idén?
Pierre Vasarely: Számos nagyszabású kiállítás lesz: Pécsett, ahol született, Budapesten, ahol Bortnyik Sándor és a Budapesti Műhely növendéke volt, Párizsban, Aix-en-Provence-ban és Gordes-ban, ahol élt és alkotott. Jövőre egy minden eddiginél nagyobb retrospektív kiállítás nyílik a Pompidou Központban, ahol a térplasztikái, építészeti rajzai is helyet kapnak. Októberben kétszáz Vasarely-művet állítunk ki Avignonban és Gordes-ban, részben a budapesti és a pécsi múzeumoknak adományozott anyagokat. Az alapítvány központi múzeumát befogadó Aix-en-Provence és Pécs 2011 óta testvérvárosok, ily módon az alapítvány és a pécsi Vasarely Múzeum rendszeres cserekiállításai mellett a két város és a két megye közötti kulturális, kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok fejlesztése a cél. Mindehhez hivatalos felhatalmazást is nyertem magyar részről: felkértek a 2010-es Pécs Európa Kulturális Fővárosa program védnökének, továbbá a város egyetemének díszdoktorává választottak, 2012-ben pedig Magyarország tiszteletbeli konzuljának neveztek ki.
MN: Nem zavarja, hogy egy sokat vitatott kormányt képvisel, amely ellene megy az Európai Unió értékeinek?
PV: Az igaz, hogy francia szemmel nehéz megérteni az Orbán-kormány uniós politikáját, amelyet inkább autonóm törekvések és egyfajta függetlenségi harc jellemez, mint az uniós országok közötti együttműködésre való törekvés. 2008-ban sokan a szememre vetették, hogy lepaktáltam a régi kommunistákkal, mert egy szocialista polgármestertől vettem át pécsi védnöki megbízatásomat. Amikor elfogadtam a tiszteletbeli konzuli posztot, azzal támadtak, hogy belekeveredtem egy zavaros, komplikált helyzetű ország belügyeibe. Egyik kifogás sem állja meg a helyét, mert én nem az aktuális magyar kormány kegyeltje vagyok, az elhivatottságomnak semmi köze pártokhoz, politikai széljárásokhoz. Tiszteletbeli konzulként a kapcsolatok ápolása, a felmerülő költségvetési vagy klasszikus szerzői jogi problémák tisztázása a feladatom.
MN: A magyar kötődést megörökölte a nagyapjától. Milyen képet őriz róla?
PV: Francia művész volt magyar szokásokkal. A mi kapcsolatunkat a játékosság, a bizalmi viszony jellemezte. Szinte csak a jó oldalát ismerhettem meg, mert többnyire a nagy ünnepek és a nyaralások alkalmával találkoztunk. A tengerparti nyarakon a gordes-i házban és Aix-ben esténként magyar fogások kerültek az asztalra. Kolbász, körözött, egri bikavér, tokaji bor, pálinka. A nagyszüleim mindig magyarul beszélgettek egymás között. Apám és nagybátyám Magyarországon jártak iskolába, de én már sajnos nem tanultam meg a család titkos nyelvét. 1986-ban jártam először Magyarországon a nagyapámmal. Emlékszem a hosszú barangolásainkra Pécs utcáin, megmutatta nekem a szülőházát, az iskolát, ahová járt. Halálig kötődött a hazájához, a magyar folklór, a népi hagyományok, a színek, az ízek iránti szeretetéből nekem is sikerült átadnia valamit.
MN: Politikatudományból diplomázott, 2008 óta tölti be hivatalosan is a Vasarely Alapítvány elnöki tisztségét. Képzőművészettel, festészettel soha nem próbálkozott?
PV: Apám a családi név betűiből alkotott Yvaral néven jelentőset alkotott grafikusként és pop-art képzőművészként. Fiatalkoromban én is lelkesen rajzoltam, de a környezetem még időben figyelmeztetett, hogy jobban teszem, ha megmaradok lelkes amatőrnek. Hamar megértettem, hogy két generációval kifutott a művészi vonal a családban. Még a nagyapám életében segítettem az alapítvány gondozásában, főként az ügyintézésből vettem ki a részemet. 1997-ben bekövetkezett halála után hosszú pereskedés indult a második feleségével, holott a nagyapám a végrendeletében engem nevezett meg szellemi örökösének. A bíróság végül 2009-ben mondta ki, hogy én vagyok Victor Vasarely kizárólagos örököse, és gyakorlatilag azóta vetettem bele magam az alapítvány ügyeibe.
MN: A művészet legyen elérhető mindenki számára – hangzott nagyapja jelmondata. Mennyire kelendő márkanév ma a Vasarely?
PV: Vasarely életműve megkerülhetetlen hivatkozási pont a modern vizuális nyelv megalkotásában. Az op-art, a kinetikus és a geometrikus absztrakt művészet kulcsfigurája volt. És közben egész életében azon munkálkodott, hogy megszabadítsa a művészetet az elitizmustól. Sajnálatos módon a családi pereskedések, a jogviták miatt éveken át mellőzött lett a munkássága, kiment úgymond a divatból, ráadásul sok műve elveszett. Még az életében a szemére vetették, hogy sok pénzt keresett a sokszorosított képeivel. Azt már kevesebbet emlegetik, mennyire őszintén hitt abban, hogy a műveknek nem a kiállítótermek magányában a helye, hanem szervesen be kell épülniük egy adott tér, közösség, város vérkeringésébe.
(A kiállítás június 18-áig látogatható.)
