Interjú

„Nem tehetem óvatosabban”

Böszörményi István szobrász

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2023. május 3.

Képzőművészet

Szobrász, aki fest. 1984 óta él Pécsen, ott nyílt most új kiállítása is, Problémás képek címmel. Műtermében, festményei és kalandos történetű kisebb szobrai társaságában él, Magyarország elhallgatott művészeinek egyikeként.

Magyar Narancs: Mi vitt annak idején Pécsre?

Böszörményi István: A nyolcvanas években olyan volt a város, mint a mágnes, a kulturális pezsgés magához szippantotta az embereket. De eredetileg csak minél messzebb akartam kerülni a szülővárosomtól, Szentestől. Jelentkeztem biológia–rajz szakra, és már az első nyáron követ faragtam a mesteremnek.

MN: Sokat jelentett neked a kő?

BI: A világ legtermészetesebb anyagának gondoltam, amikor fiatal korunkban fullba nyomtuk, olyan hétköznapi volt nekünk, mint a buszsofőrnek a busz. Persze menő volt, hogy fölállsz a sziklára, a dorkód közé fogod a bányafúrót, rácsapsz a fúrófejen a csapra, és rettentő hangerőn beindul a pneumatika. Az ember nem figyel oda, és hirtelen szobrász lesz. Amikor a főiskolán az első év végén egy nagyon szép sétány tetején nekiálltunk az ottani mészköveket kalapálni, kapirgálni a vésőinkkel, sokra még nem mentünk, a kezünket se vertük szét. Az csak azután jött, hogy a mesterem gránitszobrát püföltük. Emlékszem, másnapra a kezem jobban lett, de az járt a fejemben, hogy a kő nem gyógyul meg.

MN: Ki volt a mestered?

BI: Bencsik István, az egyetemen is tanított minket. Az ő hatására fonódott össze a sorsom a kővel. Nem egy egyszerű inas-mester kapcsolat volt az, igazi szellemi izzás jött létre köztünk. Miután a tanárképzőn rajz szakosként, akkor egyedülállóan egyszakosként végeztem, indult egy hároméves mesteriskola a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, amelyet a Nagyharsányi Szoborparkban abszolváltunk. „Partizán mozgalomnak” indult: a professzorok, Bencsik István, Keserü Ilona, Schrammel Imre és Rétfalvi Sándor vittek ki oda minket, egész nap követ faragtunk. Tulajdonképpen alánk akkreditálták a képzést, a diplománkat már a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola adta ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.