Interjú

„Nem tehetem óvatosabban”

Böszörményi István szobrász

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2023. május 3.

Képzőművészet

Szobrász, aki fest. 1984 óta él Pécsen, ott nyílt most új kiállítása is, Problémás képek címmel. Műtermében, festményei és kalandos történetű kisebb szobrai társaságában él, Magyarország elhallgatott művészeinek egyikeként.

Magyar Narancs: Mi vitt annak idején Pécsre?

Böszörményi István: A nyolcvanas években olyan volt a város, mint a mágnes, a kulturális pezsgés magához szippantotta az embereket. De eredetileg csak minél messzebb akartam kerülni a szülővárosomtól, Szentestől. Jelentkeztem biológia–rajz szakra, és már az első nyáron követ faragtam a mesteremnek.

MN: Sokat jelentett neked a kő?

BI: A világ legtermészetesebb anyagának gondoltam, amikor fiatal korunkban fullba nyomtuk, olyan hétköznapi volt nekünk, mint a buszsofőrnek a busz. Persze menő volt, hogy fölállsz a sziklára, a dorkód közé fogod a bányafúrót, rácsapsz a fúrófejen a csapra, és rettentő hangerőn beindul a pneumatika. Az ember nem figyel oda, és hirtelen szobrász lesz. Amikor a főiskolán az első év végén egy nagyon szép sétány tetején nekiálltunk az ottani mészköveket kalapálni, kapirgálni a vésőinkkel, sokra még nem mentünk, a kezünket se vertük szét. Az csak azután jött, hogy a mesterem gránitszobrát püföltük. Emlékszem, másnapra a kezem jobban lett, de az járt a fejemben, hogy a kő nem gyógyul meg.

MN: Ki volt a mestered?

BI: Bencsik István, az egyetemen is tanított minket. Az ő hatására fonódott össze a sorsom a kővel. Nem egy egyszerű inas-mester kapcsolat volt az, igazi szellemi izzás jött létre köztünk. Miután a tanárképzőn rajz szakosként, akkor egyedülállóan egyszakosként végeztem, indult egy hároméves mesteriskola a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, amelyet a Nagyharsányi Szoborparkban abszolváltunk. „Partizán mozgalomnak” indult: a professzorok, Bencsik István, Keserü Ilona, Schrammel Imre és Rétfalvi Sándor vittek ki oda minket, egész nap követ faragtunk. Tulajdonképpen alánk akkreditálták a képzést, a diplománkat már a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola adta ki.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk