Interjú

„Nem tehetem óvatosabban”

Böszörményi István szobrász

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2023. május 3.

Képzőművészet

Szobrász, aki fest. 1984 óta él Pécsen, ott nyílt most új kiállítása is, Problémás képek címmel. Műtermében, festményei és kalandos történetű kisebb szobrai társaságában él, Magyarország elhallgatott művészeinek egyikeként.

Magyar Narancs: Mi vitt annak idején Pécsre?

Böszörményi István: A nyolcvanas években olyan volt a város, mint a mágnes, a kulturális pezsgés magához szippantotta az embereket. De eredetileg csak minél messzebb akartam kerülni a szülővárosomtól, Szentestől. Jelentkeztem biológia–rajz szakra, és már az első nyáron követ faragtam a mesteremnek.

MN: Sokat jelentett neked a kő?

BI: A világ legtermészetesebb anyagának gondoltam, amikor fiatal korunkban fullba nyomtuk, olyan hétköznapi volt nekünk, mint a buszsofőrnek a busz. Persze menő volt, hogy fölállsz a sziklára, a dorkód közé fogod a bányafúrót, rácsapsz a fúrófejen a csapra, és rettentő hangerőn beindul a pneumatika. Az ember nem figyel oda, és hirtelen szobrász lesz. Amikor a főiskolán az első év végén egy nagyon szép sétány tetején nekiálltunk az ottani mészköveket kalapálni, kapirgálni a vésőinkkel, sokra még nem mentünk, a kezünket se vertük szét. Az csak azután jött, hogy a mesterem gránitszobrát püföltük. Emlékszem, másnapra a kezem jobban lett, de az járt a fejemben, hogy a kő nem gyógyul meg.

MN: Ki volt a mestered?

BI: Bencsik István, az egyetemen is tanított minket. Az ő hatására fonódott össze a sorsom a kővel. Nem egy egyszerű inas-mester kapcsolat volt az, igazi szellemi izzás jött létre köztünk. Miután a tanárképzőn rajz szakosként, akkor egyedülállóan egyszakosként végeztem, indult egy hároméves mesteriskola a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, amelyet a Nagyharsányi Szoborparkban abszolváltunk. „Partizán mozgalomnak” indult: a professzorok, Bencsik István, Keserü Ilona, Schrammel Imre és Rétfalvi Sándor vittek ki oda minket, egész nap követ faragtunk. Tulajdonképpen alánk akkreditálták a képzést, a diplománkat már a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola adta ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.