Nem puszta mitológia - A Balázs Béla Stúdió jövője

A Balázs Béla Stúdió, a Nemzeti Filmarchívum és a Műcsarnok néhány hete megállapodást kötött a BBS-ben készült alkotások elhelyezéséről és életre keltéséről.
A Balázs Béla Stúdió, a Nemzeti Filmarchívum és a Műcsarnok néhány hete megállapodást kötött a BBS-ben készült alkotások elhelyezéséről és életre keltéséről.

Ha van emblematikus napja a magyar filmtörténetnek, a kedd az - a BBS-keddek. A kedd lett hajdan az a nap, amikor a stúdió tagsága és a hozzájuk csapódók köre megvitatta a készülő és elkészült filmeket. Így ment a hőskorban, amikor a Mafilm Pasaréti úti telepén működött a BBS, és valamennyire folytatódott a 90-es években is, a Toldi moziban. De az már viszontagságos időszak volt, és egyre romlott a helyzet. A Toldi után ott kellett hagyniuk az Újpesti rakparti bérleményt is; lassan kezdett múlt idejű képződménnyé válni a modern magyar film egyik legsajátosabb intézménye, az 1961-ben alapított BBS, ahol az egymásra következő generációk kényszer nélkül próbálgathatták oroszlánkörmeiket, készíthették legfeljebb utólagos cenzúrába ütköző alkotásaikat, folytathattak filmnyelvi kísérleteket, adott esetben valóságfeltárást. Az utóbbi években már a filmszemléken se lehetett találkozni velük - más műhelyek vették át a stafétabotot.

Most viszont feltámadni látszik a BBS. Jelkép értékű, hogy az elmúlt hetekben éppen kedd délutánonként tartottak rendezvényeket a Műcsarnokban BBS-fórum címmel, vendégekkel, vetítéssel, vitával. E projekt a következő évek során elvezethet oda, hogy a kortárs művészetek kutatói, alkotói és közönsége, valamint az oktatás számára élővé és hozzáférhetővé váljék négy évtized produktumokban megtestesülő BBS-értéke.

Májusban megállapodott a Magyar Nemzeti Filmarchívum (MNFA), a Balázs Béla Stúdió Alapítvány (BBSA) és a Műcsarnok, hogy az MNFA megőrzésre átveszi a BBSA tulajdonában lévő film- és videoállományt, melyet ideiglenesen a Műcsarnokban helyeznek el. Könyvtári katalógusrendszerben kereshető, úgynevezett megtekintő DVD-kópiát készítenek a művekről, melyek helyi kutathatóságát és az archívum internetes elérhetőségét segíti majd a Műcsarnok megújuló honlapján induló BBS-oldal.

Kodolányi Sebestyén, a BBSA kuratóriumának elnöke ősszel kezdett tárgyalni a Műcsarnokot vezető Petrányi Zsolttal és Gyürey Verával, a Filmarchívum igazgatójával arról, hogy "ez a hagyomány, ez az érték egy kortárs művészeti intézmény médiatékájaként és mozgóképes fórumaként, a társművészetekkel szorosan együttműködve éljen tovább". Nem hagyhatta ki a kulturális minisztériumot sem, mely a BBSA egyik alapítójaként felelősséget visel a stúdió által felhalmozott szellemi és anyagi értékért, és kénytelen szerepet játszani az adósságai rendezésében is (alapítóként egy fillérrel sem támogatta az éveken át tisztán pályázati pénzekből vegetáló BBS-t). Zachar Balázs audiovizuális főosztályvezető levélben köszönte meg a három fél "értékes" kezdeményezését. Egyúttal tájékoztatta őket, hogy a tárca a közeljövőben kezdeményezni kívánja a BBSA felszámolását, mi-vel az "nem alkalmas" az alapító okiratban meghatározott célok és feladatok ellátására. Az alapítvány "elaltatásával" Kodolányi Sebestyén is egyetért.

Zachar felhívta a figyelmet egyes jogi körülmények tisztázatlansá-gára is. A BBS-filmek jogairól van szó. E filmvagyon a BBSA alapító vagyona. De hogy pontosan mi is lenne e filmvagyonnal és a hozzá kapcsolódó jogokkal a felszámolás után, az még nem egyértelmű. A Műcsarnok intézményes keretei között megvalósuló projekt nem terjed ki a filmek kölcsönzésére és forgalmazására. A BBS-filmeket várhatóan az úgynevezett "nemzeti filmvagyon" körébe vonják majd. Viszont a 2004-ben elfogadott mozgóképtörvény ide vonatkozó paragrafusának mindmáig nem született végrehajtási rendelete. Pillanatnyilag nem rendezi jogszabály a nemzeti filmvagyonba tartozó alkotások "többcsatornás és hatékony terjesztésének részletes szabályait, valamint a terjesztésből befolyt bevétel felosztásának módját".

A jogi kérdések tisztázatlanságának azonban egyáltalán nem kell bénultsághoz vezetnie. Petrányi Zsolt szerint a Műcsarnok egyik tavalyi kiállítása, a Magánügy? szerencsésen megmutatta, hogy működő modellé lehet átalakítani a BBS és a Műcsarnok elviekben körvonalazódó együttműködését, és azt, "hogyan kaphat felületet az experimentális rövidfilm mint mű-faj a kortárs képzőművészeti intézményrendszerben". Négytagú stáb alakult a Műcsarnokban Páldi Lívia kurátor vezetésével, aki az egész munkát, az összes fölmerülő kérdés végiggondolását egy körülbelül 2008-ra tervezett, átfogó BBS-kiállításra való előkészületként fogja fel.

"Nagy probléma a BBS-sel, hogy egyre erősebben nosztalgia, és egyre kevésbé gondolnak az emberek a valóságos tartalomra és a kontextusokra" - fogalmaz Kodolányi Sebestyén. Pontosan ezen változtathat a most elindított projekt, amelynek megalapozását segítheti a Magyar Mozgókép Közalapítványtól pályázaton a website fejlesztésére és DVD-kópiák gyártására nyert 3,3 millió forint. "Azt kell felmérni, és engem is az érdekel - mondja Páldi Lívia -, hogyan lehet a nemzetközi szakma számára is érdekes, lehetőleg utaztatható kiállításban, illetve végre egy normális kiadványban megmutatni, miről is szól ez a több évtizedes történet. Hogy valóban nem pusztán mitológia, hanem különböző munkamódszerek és rendszerek keveredése."

Jelenleg nemigen van reális esélye annak, hogy a BBS filmkészítő műhelyként újra aktivizálódjon, e "márkanév" ma már aligha segí-tene bárkinek filmet csinálni és forgalmazni. Ha viszont a Műcsarnokkal és a Filmarchívummal közös terv része, akkor elmondhatjuk: nagyjából jól jöttünk ki egy csődből.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.