Nem puszta mitológia - A Balázs Béla Stúdió jövője

A Balázs Béla Stúdió, a Nemzeti Filmarchívum és a Műcsarnok néhány hete megállapodást kötött a BBS-ben készült alkotások elhelyezéséről és életre keltéséről.
A Balázs Béla Stúdió, a Nemzeti Filmarchívum és a Műcsarnok néhány hete megállapodást kötött a BBS-ben készült alkotások elhelyezéséről és életre keltéséről.

Ha van emblematikus napja a magyar filmtörténetnek, a kedd az - a BBS-keddek. A kedd lett hajdan az a nap, amikor a stúdió tagsága és a hozzájuk csapódók köre megvitatta a készülő és elkészült filmeket. Így ment a hőskorban, amikor a Mafilm Pasaréti úti telepén működött a BBS, és valamennyire folytatódott a 90-es években is, a Toldi moziban. De az már viszontagságos időszak volt, és egyre romlott a helyzet. A Toldi után ott kellett hagyniuk az Újpesti rakparti bérleményt is; lassan kezdett múlt idejű képződménnyé válni a modern magyar film egyik legsajátosabb intézménye, az 1961-ben alapított BBS, ahol az egymásra következő generációk kényszer nélkül próbálgathatták oroszlánkörmeiket, készíthették legfeljebb utólagos cenzúrába ütköző alkotásaikat, folytathattak filmnyelvi kísérleteket, adott esetben valóságfeltárást. Az utóbbi években már a filmszemléken se lehetett találkozni velük - más műhelyek vették át a stafétabotot.

Most viszont feltámadni látszik a BBS. Jelkép értékű, hogy az elmúlt hetekben éppen kedd délutánonként tartottak rendezvényeket a Műcsarnokban BBS-fórum címmel, vendégekkel, vetítéssel, vitával. E projekt a következő évek során elvezethet oda, hogy a kortárs művészetek kutatói, alkotói és közönsége, valamint az oktatás számára élővé és hozzáférhetővé váljék négy évtized produktumokban megtestesülő BBS-értéke.

Májusban megállapodott a Magyar Nemzeti Filmarchívum (MNFA), a Balázs Béla Stúdió Alapítvány (BBSA) és a Műcsarnok, hogy az MNFA megőrzésre átveszi a BBSA tulajdonában lévő film- és videoállományt, melyet ideiglenesen a Műcsarnokban helyeznek el. Könyvtári katalógusrendszerben kereshető, úgynevezett megtekintő DVD-kópiát készítenek a művekről, melyek helyi kutathatóságát és az archívum internetes elérhetőségét segíti majd a Műcsarnok megújuló honlapján induló BBS-oldal.

Kodolányi Sebestyén, a BBSA kuratóriumának elnöke ősszel kezdett tárgyalni a Műcsarnokot vezető Petrányi Zsolttal és Gyürey Verával, a Filmarchívum igazgatójával arról, hogy "ez a hagyomány, ez az érték egy kortárs művészeti intézmény médiatékájaként és mozgóképes fórumaként, a társművészetekkel szorosan együttműködve éljen tovább". Nem hagyhatta ki a kulturális minisztériumot sem, mely a BBSA egyik alapítójaként felelősséget visel a stúdió által felhalmozott szellemi és anyagi értékért, és kénytelen szerepet játszani az adósságai rendezésében is (alapítóként egy fillérrel sem támogatta az éveken át tisztán pályázati pénzekből vegetáló BBS-t). Zachar Balázs audiovizuális főosztályvezető levélben köszönte meg a három fél "értékes" kezdeményezését. Egyúttal tájékoztatta őket, hogy a tárca a közeljövőben kezdeményezni kívánja a BBSA felszámolását, mi-vel az "nem alkalmas" az alapító okiratban meghatározott célok és feladatok ellátására. Az alapítvány "elaltatásával" Kodolányi Sebestyén is egyetért.

Zachar felhívta a figyelmet egyes jogi körülmények tisztázatlansá-gára is. A BBS-filmek jogairól van szó. E filmvagyon a BBSA alapító vagyona. De hogy pontosan mi is lenne e filmvagyonnal és a hozzá kapcsolódó jogokkal a felszámolás után, az még nem egyértelmű. A Műcsarnok intézményes keretei között megvalósuló projekt nem terjed ki a filmek kölcsönzésére és forgalmazására. A BBS-filmeket várhatóan az úgynevezett "nemzeti filmvagyon" körébe vonják majd. Viszont a 2004-ben elfogadott mozgóképtörvény ide vonatkozó paragrafusának mindmáig nem született végrehajtási rendelete. Pillanatnyilag nem rendezi jogszabály a nemzeti filmvagyonba tartozó alkotások "többcsatornás és hatékony terjesztésének részletes szabályait, valamint a terjesztésből befolyt bevétel felosztásának módját".

A jogi kérdések tisztázatlanságának azonban egyáltalán nem kell bénultsághoz vezetnie. Petrányi Zsolt szerint a Műcsarnok egyik tavalyi kiállítása, a Magánügy? szerencsésen megmutatta, hogy működő modellé lehet átalakítani a BBS és a Műcsarnok elviekben körvonalazódó együttműködését, és azt, "hogyan kaphat felületet az experimentális rövidfilm mint mű-faj a kortárs képzőművészeti intézményrendszerben". Négytagú stáb alakult a Műcsarnokban Páldi Lívia kurátor vezetésével, aki az egész munkát, az összes fölmerülő kérdés végiggondolását egy körülbelül 2008-ra tervezett, átfogó BBS-kiállításra való előkészületként fogja fel.

"Nagy probléma a BBS-sel, hogy egyre erősebben nosztalgia, és egyre kevésbé gondolnak az emberek a valóságos tartalomra és a kontextusokra" - fogalmaz Kodolányi Sebestyén. Pontosan ezen változtathat a most elindított projekt, amelynek megalapozását segítheti a Magyar Mozgókép Közalapítványtól pályázaton a website fejlesztésére és DVD-kópiák gyártására nyert 3,3 millió forint. "Azt kell felmérni, és engem is az érdekel - mondja Páldi Lívia -, hogyan lehet a nemzetközi szakma számára is érdekes, lehetőleg utaztatható kiállításban, illetve végre egy normális kiadványban megmutatni, miről is szól ez a több évtizedes történet. Hogy valóban nem pusztán mitológia, hanem különböző munkamódszerek és rendszerek keveredése."

Jelenleg nemigen van reális esélye annak, hogy a BBS filmkészítő műhelyként újra aktivizálódjon, e "márkanév" ma már aligha segí-tene bárkinek filmet csinálni és forgalmazni. Ha viszont a Műcsarnokkal és a Filmarchívummal közös terv része, akkor elmondhatjuk: nagyjából jól jöttünk ki egy csődből.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.