Ha van emblematikus napja a magyar filmtörténetnek, a kedd az - a BBS-keddek. A kedd lett hajdan az a nap, amikor a stúdió tagsága és a hozzájuk csapódók köre megvitatta a készülő és elkészült filmeket. Így ment a hőskorban, amikor a Mafilm Pasaréti úti telepén működött a BBS, és valamennyire folytatódott a 90-es években is, a Toldi moziban. De az már viszontagságos időszak volt, és egyre romlott a helyzet. A Toldi után ott kellett hagyniuk az Újpesti rakparti bérleményt is; lassan kezdett múlt idejű képződménnyé válni a modern magyar film egyik legsajátosabb intézménye, az 1961-ben alapított BBS, ahol az egymásra következő generációk kényszer nélkül próbálgathatták oroszlánkörmeiket, készíthették legfeljebb utólagos cenzúrába ütköző alkotásaikat, folytathattak filmnyelvi kísérleteket, adott esetben valóságfeltárást. Az utóbbi években már a filmszemléken se lehetett találkozni velük - más műhelyek vették át a stafétabotot.
Most viszont feltámadni látszik a BBS. Jelkép értékű, hogy az elmúlt hetekben éppen kedd délutánonként tartottak rendezvényeket a Műcsarnokban BBS-fórum címmel, vendégekkel, vetítéssel, vitával. E projekt a következő évek során elvezethet oda, hogy a kortárs művészetek kutatói, alkotói és közönsége, valamint az oktatás számára élővé és hozzáférhetővé váljék négy évtized produktumokban megtestesülő BBS-értéke.
Májusban megállapodott a Magyar Nemzeti Filmarchívum (MNFA), a Balázs Béla Stúdió Alapítvány (BBSA) és a Műcsarnok, hogy az MNFA megőrzésre átveszi a BBSA tulajdonában lévő film- és videoállományt, melyet ideiglenesen a Műcsarnokban helyeznek el. Könyvtári katalógusrendszerben kereshető, úgynevezett megtekintő DVD-kópiát készítenek a művekről, melyek helyi kutathatóságát és az archívum internetes elérhetőségét segíti majd a Műcsarnok megújuló honlapján induló BBS-oldal.
Kodolányi Sebestyén, a BBSA kuratóriumának elnöke ősszel kezdett tárgyalni a Műcsarnokot vezető Petrányi Zsolttal és Gyürey Verával, a Filmarchívum igazgatójával arról, hogy "ez a hagyomány, ez az érték egy kortárs művészeti intézmény médiatékájaként és mozgóképes fórumaként, a társművészetekkel szorosan együttműködve éljen tovább". Nem hagyhatta ki a kulturális minisztériumot sem, mely a BBSA egyik alapítójaként felelősséget visel a stúdió által felhalmozott szellemi és anyagi értékért, és kénytelen szerepet játszani az adósságai rendezésében is (alapítóként egy fillérrel sem támogatta az éveken át tisztán pályázati pénzekből vegetáló BBS-t). Zachar Balázs audiovizuális főosztályvezető levélben köszönte meg a három fél "értékes" kezdeményezését. Egyúttal tájékoztatta őket, hogy a tárca a közeljövőben kezdeményezni kívánja a BBSA felszámolását, mi-vel az "nem alkalmas" az alapító okiratban meghatározott célok és feladatok ellátására. Az alapítvány "elaltatásával" Kodolányi Sebestyén is egyetért.
Zachar felhívta a figyelmet egyes jogi körülmények tisztázatlansá-gára is. A BBS-filmek jogairól van szó. E filmvagyon a BBSA alapító vagyona. De hogy pontosan mi is lenne e filmvagyonnal és a hozzá kapcsolódó jogokkal a felszámolás után, az még nem egyértelmű. A Műcsarnok intézményes keretei között megvalósuló projekt nem terjed ki a filmek kölcsönzésére és forgalmazására. A BBS-filmeket várhatóan az úgynevezett "nemzeti filmvagyon" körébe vonják majd. Viszont a 2004-ben elfogadott mozgóképtörvény ide vonatkozó paragrafusának mindmáig nem született végrehajtási rendelete. Pillanatnyilag nem rendezi jogszabály a nemzeti filmvagyonba tartozó alkotások "többcsatornás és hatékony terjesztésének részletes szabályait, valamint a terjesztésből befolyt bevétel felosztásának módját".
A jogi kérdések tisztázatlanságának azonban egyáltalán nem kell bénultsághoz vezetnie. Petrányi Zsolt szerint a Műcsarnok egyik tavalyi kiállítása, a Magánügy? szerencsésen megmutatta, hogy működő modellé lehet átalakítani a BBS és a Műcsarnok elviekben körvonalazódó együttműködését, és azt, "hogyan kaphat felületet az experimentális rövidfilm mint mű-faj a kortárs képzőművészeti intézményrendszerben". Négytagú stáb alakult a Műcsarnokban Páldi Lívia kurátor vezetésével, aki az egész munkát, az összes fölmerülő kérdés végiggondolását egy körülbelül 2008-ra tervezett, átfogó BBS-kiállításra való előkészületként fogja fel.
"Nagy probléma a BBS-sel, hogy egyre erősebben nosztalgia, és egyre kevésbé gondolnak az emberek a valóságos tartalomra és a kontextusokra" - fogalmaz Kodolányi Sebestyén. Pontosan ezen változtathat a most elindított projekt, amelynek megalapozását segítheti a Magyar Mozgókép Közalapítványtól pályázaton a website fejlesztésére és DVD-kópiák gyártására nyert 3,3 millió forint. "Azt kell felmérni, és engem is az érdekel - mondja Páldi Lívia -, hogyan lehet a nemzetközi szakma számára is érdekes, lehetőleg utaztatható kiállításban, illetve végre egy normális kiadványban megmutatni, miről is szól ez a több évtizedes történet. Hogy valóban nem pusztán mitológia, hanem különböző munkamódszerek és rendszerek keveredése."
Jelenleg nemigen van reális esélye annak, hogy a BBS filmkészítő műhelyként újra aktivizálódjon, e "márkanév" ma már aligha segí-tene bárkinek filmet csinálni és forgalmazni. Ha viszont a Műcsarnokkal és a Filmarchívummal közös terv része, akkor elmondhatjuk: nagyjából jól jöttünk ki egy csődből.
