magyarnarancs.hu: Több mint két hónapja látható Nagy Kriszta – augusztus 25-ig meghosszabbított – „megcsonkított” kiállítása a Kiscelli Múzeumban. Elérkezett a finisszázs. Miért volt szükség a cenzúrára?
Fitz Péter: Ez a megcsonkított kiállítás Nagy Kriszta megfogalmazása. A Kiscelli egy múzeum, Nagy Kriszta pedig egy középkorú művész és egy botrányhősnő. A kiállítás a művész, a kurátor és az intézmény közös produkciója. Az egy nagyon gyermeteg és buta dolog, amikor a művész a kurátorral és az intézménnyel szemben akar játszani. Ezt meg lehet csinálni bármiféle galériával, de egy múzeummal nem. Egy nappal a kiállítás megnyitása előtt jelentkezett Nagy Kriszta olyan tárgyakkal, amelyek túlmennek a Tetszélet-Tetszpornó-Tetszhalál fogalomkörén, ezért ezek a képek nem kerültek ki. Nem olyan vészesen sok, nem kell valami rettenetes dologra gondolni. Kiállíthatók lettek volna ezek a tárgyak is, ha a művész előre jelzi, megbeszéli a kurátorral. Másképp rendezték volna be a kiállítást, külön terembe került volna ez a sorozat, és így tovább… De Nagy Kriszta számára nem a művészet, hanem a botrány a fontos, ezért történt mindez. Cenzúrának hívja, én nem hívom annak.
| ||
magyarnarancs.hu: Hogy lehet, hogy csak egy nappal a megnyitó előtt látták az említett képeket?
FP: Az volt a szöveg, hogy akkor lett kész a nagyítás, keretezés, paszpartuzás.
magyarnarancs.hu: Mivel csak az utolsó pillanatban látták ezt a fotósorozatot, akár azt is mondhatták volna, hogy nem állítják ki ezeket.
FP: Nem, mert volt róla szó, hogy lesz egy fotósorozat. Nagy kőtáblákra festett festmények láthatók, komoly munka volt azokat kiállítani, szállítani. Ezenkívül van egy nagyon szép korábbi sorozat is kiállítva. A kiállítás gerincét nem ez a fotósorozat adta, az, hogy a végére készült el, ilyen a gyakorlatban elő szokott fordulni. Ha a művész tisztességes, nem játssza az átverősdit. Itt nem ez történt. De nem baj ez. Botrányról beszélnek. Ha botrány van, sok látogató jön. Itt a botrány az volt, hogy nem volt botrány.
magyarnarancs.hu: Tekinthető ez egy gerillaakciónak vagy promótevékenységnek is.
FP: A gerillaakciók a 70-es években nagyon izgalmasak voltak, de azóta eltelt 40-50 év, ez így egy gyermeteg történet. Ugyanúgy, ahogy a katalógusbemutató körüli felhajtás is. A katalógusban egyébként benne van az összes olyan fotó, amelyek a kiállításon nem festettek volna abban az installálásban, elhelyezésmódban jól. Ma a Narancs online-on is mindenféle szamárságot olvasok, éppen itt. Lelke rajta. Egy művész eljut a pályája során valahova, ez Nagy Krisztánál 20 év, ekkor rendezik meg az első múzeumi kiállítását. Hát fogadni mernék, hogy eltelik most újabb 20 év, amíg egy múzeum újra meghívja. Kinek jó ez? Miközben egy nagyon jó művészről beszélünk. Nagyon szép lett a katalógus is, amit ma fogunk bemutatni.
magyarnarancs.hu: Ezek szerint fel se merült, hogy a katalógusból kimaradnak az említett képek?
FP: Fel se merült, ezek 7x11-es fotók. A tetszpornó azt jelenti, hogy álpornó. Ha egy fotósorozaton egy templom-kiállítótér főhajójában szexuális aktus van, az nem biztos, hogy nagyon jó. Ez egy ilyen helyszín, én is tudom, Nagy Kriszta is tudta, mindenki tudja. Ki lehetett volna ezeket a képeket állítani nagyon rendesen egy külön kisteremben, ahová mondjuk 18 éven aluliak nem léphetnek be. Ez a kiállítás a Múzeumok Éjszakája előtt egy héttel nyílt meg, ahová sok gyermek is érkezett, ezért nem lehetett már csak úgy sitty-sutty átrendezni a tárlatot. De Nagy Kriszta számára a balhé sokkal fontosabb volt, mint hogy a kiállítás milyen.
magyarnarancs.hu: És az állóképként „kiállított” videoklip ilyen módú bemutatására miért volt szükség?
FP: Ugyanez az indokom. Én azt a videót ugyan láttam tavaly karácsonykor, de arról nem volt szó, hogy ez a video kerül ki. Az átverőparti egy dolog, a kiállítás meg egy másik.
magyarnarancs.hu: A Múzeumok Éjszakáján egy Nagy Kriszta-koncert is szerepelt a programok között, azzal kapcsolatban nem merült fel probléma?
FP: Így van, megtartottuk a koncertet. Az egész csak egy nagyon ízes műbalhé, semmi több. Azt sajnálom, hogy egy nagyon kitűnő művészről beszélünk, de mindamellett ez az egész olyan, mint a dedóban.
magyarnarancs.hu: Vannak már adatok arról, milyen volt a tárlat látogatottsága?
FP: Fejből nem tudom megmondani, de nem volt egy kiugró látogatottságú. Napi 25–50 fő jöhetett, ez se nem jó, se nem rossz. Semmi különbséget nem csinált ez az izgalmas, „engem megcenzúráztak” című történet.
magyarnarancs.hu: Mi fog történni a ma esti katalógusbemutatón? Feltételezem, értesült arról, mit tervez Nagy Kriszta.
FP: Ez Nagy Kriszta programja, nem a miénk. Felelőtlen és botrányhősnő lehet egy művész, ez egy kalkulált történet, de az, amit a Godot Galéria csinált, olyan nincs, hogy egy másik intézmény nevében kezdenek el meghívókat küldözgetni, ez valami teljes szerepzavar, fogalomtévesztés.
