Kiállítás

Pandabanda

EEEEEEEI

Képzőművészet

Nem elírás; a furcsa cím az AQB Project Space-ben kiállító művészek – Gerber Pál, Hecker Péter és Keresztesi Botond – vezetéknevének magánhangzóiból áll össze. A nagybetűs írásmód jelzi, nem kispályás művészekről van szó, a magánhangzók egyesítése pedig azt, hogy a szokásos, csoportos (vagy két/három/ négy művészt felvonultató) kiállításokkal ellentétben itt a művészek munkái nem válnak el egymástól, hanem együtt szerepelnek.

Ez mindenképpen a kurátor érdeme. Bencze Péter „outsidernek” tekinthető, lévén, hogy nem fertőzte meg az egyetemi művészettörténeti oktatás szelleme, sem a kurátorokra sokszor jellemző, az éppen aktuális trendeket meglovagoló, kívülállónak értelmezhetetlennek tűnő beszédmód. Még azt is „megengedte” magának, hogy majdnem üresen hagyott egy egész teremrészletet; igaz, ebben Gerber két szövege szerepel. Míg a falon (tehát a megszokott kiállításrendezési gyakorlatot követve) a „Néha a tévedhetetlen kurátorok is tévedhetnek” szöveg olvasható, a falnak támasztva, egy még ki nem csomagolt, a műtárgyak épségét óvó, hülye szóval „pukifóliával” borított művön pedig ez áll: „Néha nagyot”. Ebből is kitűnik, hogy Bencze hajlamos az iróniára – ebben pedig osztoznak az ugyan eltérő korú, de saját, összetéveszthetetlen kézjeggyel rendelkező művészek is. A művészekre jellemző monokróm és szimbolikus (Gerber), álnaiv és abszurd (Hecker), illetve az új mediális eszközöket művészettörténeti utalásokkal ötvöző munkákat (Keresztesi) a kurátor úgynevezett tematikus blokkokba rendezte. De ezen egységek nem válnak szét. Mert van ugyan Munkácsy-terem az ásító inassal, benne Keresztesitől Munkácsy szelleme (szájberzombi, fülékszerén átfúrt Munkácsy márkájú ecsettel) és Heckertől az ásító Munkácsy anyja (nem messze a „Munkácsyné cáfolja, hogy férje festette volna” felirattól) és halálszekció (benne Gerber töviskoronába tekeredett, csavarkulcsra emlékeztető Meggyötört csontja, Hecker síremléksorozatából Rippl-Rónai József, és Keresztesitől az örökké élő, ki tudja, mikor meghaló Petőfinek ajánlott PS. I. Love You álsírkő), továbbá a szalonkiállításokat megidőző részleg, mégis van a kiállításnak egy fő vonulata, avagy témája – mindhárom művész valamilyen módon reflektál a kortárs vagy a történeti festészetre, a művész társadalmi státusára (értékére).

Leginkább a fiatal generációhoz tartozó Keresztesire jellemző, hogy számos művében szerepeltet művészettörténeti idézeteket. Gyakran a címben (Haszontalan támadás egy Fontana festménnyel szemben – a felhasított vásznairól ismert festő művének átszúrása, a sírkő felett lebegő Le Corbusier szelleme Miskolcon és a Bortnyik Disco), de leginkább magában a műben. Ez lehet stílusimitáció vagy a festményen felbukkanó műidézet (a Pesszimisták szalonján egész csokorra való). Sokszor felbukkan a kép és keret problémája, a különböző stílusok, a sík- és térbeliség szándékos keverése. Rá a jövőben még érdemes lesz figyelni.

A nyolcvanas évek elejétől aktív Gerbertől több ismert műve (a már említett, 2008-as Meggyötört csont vagy a Felépülni-tönkremenni – a két bagoly, 1997) mellett a tavalyi Velencei Képzőművészeti Biennáléra beadott, de végül nem elfogadott pályázata is látható. A meglehetős visszafogottságról árulkodó, mert csak három (!) kérdésből álló kurátori szöveg egyike („Hogy néz ki egy becsvágy?”) az egyik munkájára irányul; Gerbertől szokatlan módon könnyen dekódolható az objekt, azaz a kopott bőröndből kikandikáló rózsaszín nyakkendő. A másik mű egy közel 5 perces videó (A kortárs magyar képzőművészet prezentációja), melyben gyors vágásokban követik egymást az utóbbi húsz év reprezentatív munkái és a kortárs szcénában elismert alkotói.

Ennek felel meg a középgenerációhoz tartozó He­cker egyik festménye (Szorgalmas művészek várják, hogy kinyisson a Művészellátó, 2011). Az alkotáson könnyen felismerhető többek közt Birkás Ákos, Bukta Imre, Erhardt Miklós vagy Szíj Kamilla – és maga a szintén szorgalmas művész is, aki mindezt megfestette (s melynek egyes szereplői egyenesen egy korábbi Hecker-műből, A festőzombik előjöttek a műteremből című munkából származnak). Be kell, hogy valljam, súlyosan elfogult vagyok Hecker Péterrel. Tőle vásároltuk a leg­első munkát, és mi nyitottuk meg Kovácsy Tiborral a kétezres évek végén Gerber és Hecker közös kiállítását a Deák Erika Galériában. Nehéz elhessegetni, hogy a most installációként bemutatott (iskolapaddal és szobanövénnyel színesített), ma is aktuális, 2013-as Hecker-műhöz (Síró közalkalmazottak – Tanárok) csatolt, szinonimákkal telezsúfolt szövegben (Az ilyen képzőművészeti alkotás…) ne ismerjem fel önnön megnyitó­szövege(i)m­nek (vagy a művészetkritikusnak) a paródiáját. Touché!

S való igaz, hogy a szavak, melyekkel leírjuk Hecker műveinek jellegzetes vonásait (ironikus és derűs humor, torzítás, a kisszerűség kifigurázása, a groteszk és finom társadalomkritika) még a közelébe sem mennek a műveknek (Lovagló mókus találkozása az integető cicával; Pandák alvó nőt néznek a bambuszerdőben). Mert látni kell – s nem csak ezt, hanem az egész kiállítást, amely bár tele van régi munkákkal, mégis lenyűgöző üde bája és frissessége.

aqb Project Space, Budapest, XXII., Nagytétényi út 48–50., nyitva március 10-ig, hétköznapokon 10–16-ig

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.