Kiállítás

Puklus Péter: Life is techno

  • Margl Ferenc
  • 2018. március 1.

Képzőművészet

A művész egyéni kiállításán üresnek ható térbe érkezünk, ahol a drótfalra erősítve fogad minket a kiállítás címét szinte olvashatatlanságig absztrahált betűkkel adó szöveg: Life is techno.

A sommás kijelentés fejezetcímként funkcionál Puklus 2016-ban megjelent, regényméretű photobookjában, amely egy kelet-európai család 20. századi történetét meséli el. A kiállítás anyaga azonban már a tavaly nemzetközi díjjal jutalmazott The Hero Mother – How to Build a House sorozathoz kapcsolódik. Bár a címmel ellentétben a Trafó Galériában az apa-fiú kapcsolat kerül a középpontba, míg a sorozat teljesebb fotóanyagából IKEA-s összeszerelési utasításokra festett vázlatok formájában láthatunk térben is elkülönített ízelítőt.

A kiállítás gerincét a sárgás tetőzsalukra látványosan szegekkel rögzített fotók adják, amelyek nagy méretben, tervrajzmásolat készítéséhez használt papírra lettek kinyomtatva. A képeken többször visszaköszön az apa alakja, de a Puklusra jellemző absztrakt, strukturalista kompozíciók is megjelennek. A minőségi romlást okozó hordozó és az építkezési anyagok beemelése kikezdi a precizitást és az esztétikai sterilitást, amelyet a képeken megjelenő kompozíciók alapvetően magukénak tudhatnak. A komponáltság legerősebb ellenpontját azonban a már említett, radikális firkaként megjelenő vázlatok adják.

Fontos komponense még a kiállításnak a vezeték nélküli fejhallgatón hallgatható zenei összeállítás, amelyet Puklus a fia számára, a születésekor kezdett el gyűjteni négy évvel ezelőtt. A kiállítás steril térben elhelyezett intim betekintés – kiváló kezdőpont a Puklus művészetével megismerkedni vágyóknak.

Trafó Galéria, megtekinthető március 11-ig

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.