rés a présen

„Ritkábban jönnek”

  • rés a présen
  • 2022. augusztus 24.

Képzőművészet

Haász Katalin festőművész

rés a présen: A kilencvenes években sakk­táblák, a kétezres években Möbius-szalagok – tulajdonképpen ez a két nagy témája a festészetednek. Miért?

Haász Katalin: Valóban a sakk és a Möbius az elsődleges témám, de párhuzamosan futnak a drapéria/lepel, a fej/maszk és gömb sorozatok is. A témáknak metaforikus jelentésük van, amelyek korszakonként más-más megfogalmazásban majdnem ugyanazt járják körbe. A sakktábla és a Möbius-szalag egy zárt rendszerbe foglalt végtelent képes vizuálisan megjeleníteni. Lehet, hogy van benne valamiféle mániákusság is, ez az ismétlődésen alapuló megjelenítések sajátja, a tevékenység közbeni megértés megnyugtató, de benne van a továbblépés lehetősége is. A Möbius témát azért sem hagytam még abba, mert folyamatosan érdekelnek azok az apró változások, amelyeket az általam kialakított vonalrendszerbe bele tudok vinni. Szeretem az éles váltásokat is, de azok ritkábban jönnek.

rap: Számos díjat kaptál eddig. Melyek a legjelentősebbek a számodra?

HK: A szakmai elismerések nyilván jólesnek, fontos, hogy olyan személytől vagy intézménytől kapjam, akinek értékes számomra a dicsérete. Az utazással járó ösztöndíjak mindig inspirálóan hatottak rám, különösen a Római Magyar Akadémián töltött 2 hónap, de hát ezzel sokan vagyunk így, akiknek volt szerencséjük lakni a Palazzo Falconieriben. Róma kivételes, rétegződött és esszenciális látványvilágában mindenki felfedezhet olyan vizuális összefüggéseket, amelyek megváltoztatják minden másnak a szemlélését is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.