Nekrológ

Rossz kor, jó kor

Szombathy Bálint, Art Lover (1950–2024)

Mintha mindig is ismertem volna, és alig ismertem.

Rosszkor találkoztunk, a Ludwigban rendezett, a Bosch+Bosch Csoportról és a vajdasági neoavantgárdról rendezett kiállításuk megnyitója után. Először beszéltünk hosszabban, kicsit személyesebben, azután pedig már csak néhány üdvözlő szó erejéig futottunk össze könyvhéten, kiállításon. Tavalyelőtt az Új Sym­posionról írt könyvemre, amelyben – az egész történetben – ő is vastagon benne volt, válaszul megküldte Üdv! / Hi! című kis könyvét, amelyben Art Lover-i énje a legkülönbözőbb helyzetekben fedezi fel a művészetet egy fotó erejéig, az art galleryktől az art cafékon át a the art of living feliratú életmódstúdióig, és átminősítve a látványt – rajtuk hagyja kézjegyét. Full ironikus és full komoly, akárcsak ez az Art Lover pszeudonima, mint lefagyott számítógépen a homokóra, körbe-körbe foroghat az értelmezésgenerátor. Ezt csinálta már 1972. május 1-jei, Lenin Budapesten címmel dokumentált akciójával is, amikor a felvonulók által elhagyott Lenin-táblával bolyong Budapesten, fotóztatja magát, ahol az irónia nyilvánvalóan kiüresíti a jelet, kineveti az eredeti jelhasználat banalitását. Meglehet, hogy azon a napon ő állt a legközelebb egész Budapesten ahhoz az idealizált Lenin-képhez, amelynek a lécre szögezett fotó csak kiüresedett jele lehetett.

1969-től már működött az általa is alapított szabadkai Bosch+Bosch Csoport, nevében a művészettörténeti ikonnal és a műszaki eszközöket gyártó cég nevével. Neoavantgárd művészeti akcióik jól rezonáltak a kor jugoszláviai művészeti mozgásaira, és a többnemzetiségű csoport Jugoszlávia-szerte látható lett, sőt a közép-európai színtéren is kialakult bizonyos ismertségük. 1971-ben Szombathyt a dinamikusan fejlődő és a vajdasági magyar és nem csak magyar kultúra centrumává lett Újvidékre hívja Tolnai Ottó az Új Symposion folyóirat műszaki szerkesztőjének, és ettől kezdve folyamatosan jelen van a mozgalmas újvidéki művészeti életben alkotóként, szakíróként, kiadványok műszaki szerkesztőjeként. Angol nyelvtudása meg agilitása révén a Bosch+Boschnak ő lesz a nemzetközi felelőse, vagyis kezdettől fogva bekapcsolódik a nemzetközi neoavantgárd hálózatba, érzékenységét izgatja a konkrét költészet, a mail-art, érti a performance-ok, a happeningek, az akciók súlyát, érti a testi jelenlét jelentőségét, ráadásul teoretikus vénája is van, karakteres előadó, sokat utazik. Még épp jókor, a neoavantgárd felívelő időszakában lépett színre, és szemhatára gyorsan a vajdasági magyar horizont fölé emelkedett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.