Interjú

"Értsenek meg!"

Ujj Zsuzsi képzőművész, énekes

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2012. június 24.

Képzőművészet

Dalai apacslány-romantikát idéznek, versei Villon balladáit. Képein megsebzett Lolitaként fixírozza vágyainak titokzatos tárgyát. Dolgozó nő, aki egyszer bal lábbal kelt fel. Költő, performer, fotós, aki a Csókolom zenekarban vált underground ikonná. Most könyve jelent meg, kiállítása volt Budapesten, novemberben pedig a londoni Tate Modernben láthatók a képei.

Magyar Narancs: "Csak engem hívna táncba valaki, hogy tudnék simulni, ölelni".

Ujj Zsuzsi: Mintha szelíd lennék? Ez is egy régi vers, 82-ből. Egy szerelem utáni vágyakozás. De ez akkor volt. Most más van.

MN: A MissionArt Galériában volt harmadik önálló kiállításod. Erre az alkalomra, a galéria kiadásában megjelent egy Versek és dalok című kötet, amit k. kabai lóránt szerkesztett. Novemberben a Tate Modernbe mész: ez a galéria a kortárs képzőművészeti életben az egyik legrangosabb.


Fotó: Sióréti Gábor


 

UZS: A londoni kiállítás címe Nagy csobbanás. A világ minden tájáról lesznek meghívottak, olyan nevek, mint Cindy Sherman. Veterán női művészek... Két éve Bécsben volt hasonló, tíz magyarral, köztük volt Hajas, Nagy Kriszta, Kodolányi Sebestyén. Voltak képeim Frankfurtban, Texasban, több helyen. 1988 óta hívnak ide-oda. Nem tudják, hogy én már 1991 óta nem dolgozom.

MN: Művészettörténetté lettél... A Mission-Art Galéria kiadott egy katalógust is.

UZS: A Liget Galériában 25 éve már készült egy kiadvány, amit én finanszíroztam. Képek és versek voltak benne meg kotta, az akkori technikának megfelelően. Mondjuk úgy, szamizdatként jelent meg, száz-kétszáz példányban.

MN: Mikor és miért kezdted el saját magadat fotózni?

UZS: Elsősorban Hajas Tibor hatására, 1985-ben, mikor megismerkedtem a képeivel.

MN: Ezek a képek Hajas és Vető János közös munkái voltak.

UZS: Vető Hajas keze, szeme volt a képek készültekor. A Vető-életmű teljesen más, ezek Hajas-képek. Nekem is sok fotóm van, ahol nem én nyomtam meg a gombot. Hajas képei előtt ezzel a fotóhasználattal nem találkoztam sehol. Hogy így is lehet. Láttam tájképeket, portrékat, mindenféléket, voltak körülöttem fotósok is, de Hajas adta meg a lökést.

MN: Ennek a kötődésnek számos jelét adod. Képeinek parafrázisai is megjelennek nálad, például azon a fotódon, ahol meztelenül, törökülésben ülsz és fény lövell ki az öledből - vagy épp ellenkezőleg, a fényt fogadod magadba. Hajas performanszainak visszatérő aktusa volt az ágyéka előtt elhelyezett magnézium lángra lobbantása.

UZS: Nálam az egy tükör volt, abból verődött vissza a fény.

MN: Hajas és a te képeid a kiszolgáltatottságig fokozott önfeltárulkozás látványával provokálják a nézőt. Felkavarják békésen szunnyadó ösztönvilágunkat.

UZS: Ezek nem szép képek. Voltak problémáim a férfiakkal a kapcsolataim során, meg a világgal is. Minden arról szól, hogy szeressenek, ilyen egyszerű. Értsenek meg! Ezek kitörési kísérletek voltak.

MN: Honnan kellett kitörnöd? Mi vitt rá, hogy a saját, többnyire meztelen testedet válaszd médiumnak a fotóidon?

UZS: A szerelem, az élet, az önkifejezés vágya. Akár a daloknál. Bár az írás erre mindig ott volt, de ahogy a testemet használtam ezeken az általam megrendezett képeken, azt az akkori környezetem kényszerítette ki, amit nevezhetek akkori férfi-nő kapcsolataimnak is.

MN: Milyen volt az a környezet?

UZS: Veszprémből 15 évesen jöttem Pestre, vidékiek voltak a pesti ismerőseim is, egyedül mentem mindenhova, moziba meg színházba meg koncertekre, és közben szakmunkásképzőbe jártam, meg esti gimnáziumba.

MN: Fotós szakmunkásképzőbe?

UZS: Látszerészbe. Sose tanultam fotózni, azért is volt jó a Halas (Halas István fotóművész - B. D. Á.). Valaki kellett volna mindenképpen - de hát vele épp együtt is éltem. Technikai dolgokban, a laborálásban is segített, ott volt, mikor a fotóim készültek, néha ő exponált. 75-ben jöttem Pestre és 83 körül ismertem meg.

MN: És a kettő közt?

UZS: A kettő között verseket írtam.

MN: Tudta valaki, hogy írsz?

UZS: Nem. Néha a munkahelyen írtam, ha olyan munka volt, ahol el lehetett vonulni egy raktárba. Verseket írtam meg dalokat.

MN: De még nem volt Csókolom zenekar. Most pedig már nincs. Hogy lett vége?

UZS: A Csókolom 92-93-ban kezdődött. Zoli (Tóth Zoltán - a szerk.) akkoriban vágott bele a Hajtás Pajtás futárszolgálat megalapozásába is, nem sokkal azután, hogy hazajött a Kanári-szigetekről. Akkor azt mondta, hogy csak akusztikus gitárt vesz a kezébe, azért lett aztán az első kazettánk egyik oldala teljesen akusztikus. Én hagytam ott a zenekart, mert kezdtem elveszíteni a szabadságot, amit a Csókolom adott. Már nem voltak közösek a céljaink sem. Elveszett a szeretet.

MN: Miből tartottad fenn magad az idők során?

UZS: Több helyen is dolgoztam, például a Balázs Béla Stúdióban. Ez akkoriban volt, mikor fotózni is kezdtem. Először csak eljártam keddenként a Pasaréti úti BBS-vetítésekre, aztán afféle "mindenes" lettem ott. Voltam Forgács Péter asszisztense, aztán elővágtuk Putyival (dr. Horváth Putyi író, rendező, színész - B. D. Á.) az akkor készülő filmjét, Halász Péter Sade márkijának a hangját kevertük, meg a BBS archívumát is kezeltem. Akkoriban a BBS-ben kis költségvetésű filmek voltak, és úgy próbáltak spórolni, hogy VHS-en elővágták a filmeket. Erre voltam én. Forgács Péter mellett tanultam bele, egy nagy archívumot kellett a privát filmekből kezelnem. Ez a munkakapcsolat is tizenvalahány évig tartott, úgyhogy volt időm ellesni egy-két dolgot.

MN: Volt egy Fekete Doboz-korszakod is, az mikor kezdődött?

UZS: A rendszerváltás után az is. Ott is volt majd' tíz évem. Mikor a Fekete Dobozhoz kerültem, akkor készült az utolsó dokumentumfilm, az utómunkálataiban részt vettem Elbert Márta és Jávor István mellett. A rendszerváltásig nem hivatalosan a BBS-ben működött a Fekete Doboz, ahol Elbert Márta gyártásvezető volt, miközben a Fekete Doboz szamizdat video-folyóiratot is csinálta. A rendszerváltás után a Zoltán utcában elindult a Fekete Doboz roma médiaiskolája, ahol Lángh Juli, Almási Tamás, Révész Márta, Elbert Márta is tanított újságírást meg filmezést. Aztán fokozatosan elfogyott a szufla, mert annyi tévécsatorna lett, demokratizálódott a sajtó - nem úgy, mint most. Végül fizetést se tudtak adni, új filmek nem készültek, iskola sem indult. Jávor István egyébként még dolgozik, megvan az alapítvány és az archívum is.

MN: És te?

UZS: A Fekete Doboz után nem sokkal a Hajtás Pajtásnál lettem diszpécser, ami aztán a Csókolommal együtt, három éve, szintén véget ért. Utána másfél évig voltam munkanélküli.

MN: Hogy bírtad?

UZS: Rosszul voltam. A Bem moziban takarítottam, szórólapoztam, volt, hogy ismerőseimnek segítettem költözni meg kifesteni az új lakásukat. Pénzt nem fogadtam el, hanem vettek kartonban cigit, meg buszjegyeket.

MN: De kihúztad valahogy. Zenélni kezdtél, először Takano Kaorival, aztán Darvas Kristóffal. Munkád is lett.

UZS: Egy éve a Karaván Művészeti Alapítványnál dolgozom, amit 2000-ben alapított Nyári Oszkár. Ez valójában egy tandíjmentes színészképző stúdió hátrányos helyzetű, elsősorban roma gyerekeknek. Sok gyerekelőadást hoztak létre, mint például a Minden egér szereti a sajtot, fehér egerekkel meg szürkékkel. Van egy nem állandó felnőtt-társulat is, most próbálják a Show folytatódik című darabot, ami a POSZT Off programjában lesz látható Pécsett. Nem mellesleg játszóhelyet keresünk. Mint irodavezetőt vettek fel, rengeteg összetett feladat van, pályázni kell, el kell kísérni a színészeket az előadásokra, ez mondjuk érdekes, a pályázatírás nem megy annyira.

MN: Folytatod a zenélést?

UZS: Kéne új dalokat írni, de nem tudom elképzelni, hogy fér bele...

MN: Szerinted mi a legnehezebb az életben?

UZS: Nehéz elválni.


Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.