6 helyszín Magyarországon, ahol veszélyes és durva vegyi szennyeződésbe futhatunk

Rákkeltő anyagok a talajvízben, mérgező ivókutak és higany a talajban – kemény eseteket tárt fel a Greenpeace.

Higany a talajban, mérgekkel teli ivókutak – csak néhány példa arra, hogy milyen szennyezések veszélyeztetik az ország lakosainak egészségét.

A Greenpeace még 2015-ben látott neki a vegyileg szennyezett területek feltérképezésének, és ennek a kutatásnak volt az eredménye a tavaly megjelent jelentés: a Mérgezett örökségünk című kiadvány akkor 15 olyan területet tárt fel, ahol problémákkal találkozni, és ahol gyakran a hatóságok sem lépnek, noha a lakosok életminősége a tét. A környezetvédő szervezet idén folytatta a munkát, és a nemrég megjelent kiadványukban újabb 15 olyan területet mutatnak be, ahol hiába van jelentős szennyeződés, a tisztítás és a kármentés egyelőre várat magára. Ahogy tavaly, úgy idén is összegyűjtöttük a friss kiadvány alapján, hol vannak a legsúlyosabb problémák, és hat eseten keresztül röviden megmutatjuk, milyen szennyeződésekkel van teli az ország. De előtte arról, hogy mi a közös ezekben az esetekben.

 

Fotó: Greenpeace

Nem hatékony a megelőzés

Simon Gergely, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője szerint bár az esetek nagyon különbözőek, a tapasztalat majdnem minden esetben az, hogy a hatóságok nem elég hatékonyak a szennyeződések megelőzésében és felszámolásában: hiába küldenek felszólításokat a szennyeződést előidéző cégeknek, ennek a legtöbb esetben semmilyen következménye nincs. Simon azt mondja a magyarnarancs.hu-nak, hogy vannak olyan területek, ahol a szennyeződést most is működő létesítmények okozzák (például a ma is létező BorsodChem egykori klórüzeméből a talajba került higany Kazincbarcikán), ugyanakkor olyanra is akad példa, ahol már látszódik a megoldás (a tiszavasvári Alkaloida körüli szennyezések esetében). Van viszont olyan eset (az egykori Budapesti Vegyi Művek garéi és hidasi szennyezései), amelyhez hiába kértek ki közérdekű adatot, egyszerűen nem kapták meg, mivel a Baranya Megyei Kormányhivatal kétszer is megtagadta az adatok kiadását.

A Greenpeace szeretné elérni, hogy az újabb szennyezések megelőzése érdekében valós pénzügyi garanciákat kelljen kérni a veszélyes anyagokkal, hulladékokkal dolgozó cégektől. Éppen ezért nemrég elindítottak egy petíciót ennek érdekében, és támogatják Bándi Gyula zöldombudsman kezdeményezését, amely jogszabályokkal biztosítaná a környezetvédelmi biztosítékadást és a kármentesítési ügyek megoldását – most pedig jöjjön a hat eset!

Szennyeznek a vörösiszap-tározók

A Magyaróvári Timföld és Műkorund Zrt. (Motim) Mosonmagyaróvártól csupán néhány 100 méterre tárolja a hulladékot öt vörösiszap-tározóban, mégpedig olyan helyen, ahol az ivóvízbázis védelme érdekében a város kommunális hulladékát sem szabad elhelyezni. A szennyező hatás már 2012-ben kimutatható volt a területen: a Greenpeace szerint a talajvízben arzénszennyezettség valószínűsíthető, ami azért probléma, mert az arzén nemcsak erős méreg, de rákkeltő hatású, és az idegrendszert is károsítja. És hiába nem történik már lerakás a vörösiszap-tározókba, ezek még mindig potenciális szennyező forrásnak számítanak, ráadásul az egyik kazetta jelenleg is fedetlen, így itt a kiporzás is kockázatot jelent. Volna azonban megoldás: a környezetvédő szervezet szerint a rekultivált vörösiszap-kazetták esetében rendszeresen meg kell vizsgálni a gátak szilárdságát, az egyelőre fedetlen tározót pedig le kell fedni, hogy megakadályozzák a kiporzást.

Rákkeltő kadmium a talajban

Miskolcon már a 18. század második felében megkezdődött a kohászati tevékenység, és bár az itteni kohónak sok elnevezése volt, a legtöbben mégis Lenin Kohászati Művekként (LKM) ismerik, mely nevet az 1950-es években kapta. Az azóta privatizált, majd 2008-ban bezárt LKM gyártási folyamatai során keletkező szennyvizek már a szocializmus idején tisztítatlanul jutottak a Sajóba és a Szinva patakba, de a terület ma is szennyezett: a talajban jóval a határérték felett találtak ólmot, higanyt, krómot és rákkeltő kadmiumot is. Mindez azért is gond, mert a szennyezett területektől 500 méterre lakóházak is találhatók. A Greenpeace úgy látja, a területen mindenképpen talajcserére van szükség, és a talajvizet is meg kell tisztítani.

 

Fotó: Greenpeace

A kutakban is ott lehetnek a káros anyagok

A szigetszentmiklósi környezetszennyezésről a 2000-es évek elején a Narancs is írt, ám a probléma azóta is jelen van. Legfőképpen az 1996-ig működő Csepel Autógyár tevékenységének köszönhetően, a vállalat és más, környékbeli gyárak tevékenysége miatt ugyanis elszennyeződött a Bucka-tó és környéke. Így a területen jelenleg is veszélyes és nem veszélyes hulladékok érintkeznek a felszín alatti vízzel, környezetszennyezést okozva ezzel. A Bucka-tó vizében PAH vegyületeket és fémet mutattak ki, a vízben pedig a nitrit és a nitrát volt határérték felett. A Greenpeace szerint a környékbeli kutakban is megjelenhetnek a káros anyagok, de az igazán sokkoló, hogy a vízben kimutatott PAH vegyületek már kis mennyiségben is mérgezőek, rákkeltő és magzatkárosító hatásuk van. Bár pár éve volt a területen kármentesítés, egy 2017-es vizsgálat is arról számol be, hogy a PAH vegyületek mennyisége a talajban a határérték harmincszorosa, de az ólom, a cink és a réz is számottevő mennyiségben van jelen. Bizakodásra adhat okot, hogy az illetékes kormányhivatal a talajvíz tisztításának folytatását rendelte el, ezt a tervek szerint 2018 augusztusában fejezik be.

Amikor elszennyeződik az ivóvízbázis

Még 2013-ban mértek az abasári vízhálózat több pontján rákkeltő kockázatú, halogénezett oldószereket, egész pontosan szén-tetrakloridot, triklór-etilént és tetraklór-etilént. Ez azért érdekes, mert a Heves megyei község ivóvízében kimutatott oldószereket ma már nem, vagy csak szigorú szabályok között használják Magyarországon. Hogy akkor miként kerültek a vízhálózatba? Azt lehet sejteni, hogy a szennyezés forrása a településhez közeli Pipis-hegyen működő diódagyár lehetett, a 80-as években bezárt létesítmény volt ugyanis a környéken az egyetlen ipari terület, és ott használtak ilyen oldószereket. Bár a vezetékesvíz-ellátást 2014 októberében egy új hálózat építésével megoldották, a Greenpeace szerint a szennyezett vizek megtisztítása még hátravan.

Szennyezések a volt gépgyár körül

Az egykori Diósgyőri Gépgyár (Digép) területén a talajban toxikus fémek és szénhidrogének találhatók a határértéket meghaladó mennyiségben, sőt, építési-bontási hulladékot is tárolnak a helyszínen. Az 1990-ben felszámolt Digép területe jelenleg is pusztul, a gyár működése során a talajba került szennyezések ellenére sem történt kármentesítés. Pedig a területen található nehézfémek között van olyan is, amelyik károsítja az idegrendszert, a vörösvérsejtek pusztulásához vezet, vagy épp a csontok elváltozását okozza. A környezetvédő szervezet azt állítja, a megoldás a szennyezett talaj cseréje lenne, a hulladékot meg mihamarabb el kell szállítani.

Neszmélyben se jó a helyzet

Egykoron az Almásfüzitői Timföld Kft. volt az ország legnagyobb timföldgyára, innen szállították például a legtöbb timföldet a Szovjetunióba. Amikor azonban megtelt a hét darab almásfüzitői vörösiszap-tározó kazetta, a cég a szomszédos Neszmélyben kialakított tározóba szállította a hulladékot. A 33 hektáros neszmélyi területen 1986 és 1997 között 5 millió tonnányi vörösiszapot helyeztek el, és bár a gyár 1997-ben befejezte a termelést, a tározó lefedése a mai napig, a bezárás után 20 évvel sem történt meg. A fedetlen tározó így kockázatot jelent a közelben lakókra és a híres neszmélyi borászatra nézve. Annál is inkább gond ez, mert a vörösiszapban található nátronlúg a levegőben porként maró hatású, károsítja a légutakat és a tüdőt. A Greenpeace szerint a legjobb megoldás a vörösiszap és a mérgező anyagok végleges eltávolítása lenne, azt azonban ők is belátják, hogy ez beláthatatlan költségekkel járna. Ezért azt javasolják, hogy a tározót minél hamarabb le kell fedni, és meg kell akadályozni a felszín alatti szivárgásokat is.