A reformátusokhoz kerül a geszti Tisza-kastély? Vagy mégsem?

Kis-Magyarország

Bár törvény van róla, de az egyházkerület "nem szándékozik átvenni a geszti Tisza-kastély működtetését".

A Békés megyei Geszt és az ott található Tisza-kastély a trianoni békediktátum nyomán az ország szélére került, közvetlenül a román határ mellé. Az éppen uralkodó politikai irányzat hol háttérbe tolta a családot és pusztuló kastélyukat (Rákosi- és Kádár-rendszer), a mai kurzus pedig az egyik legfontosabb igazodási pontjaként tünteti fel a Tiszákat és egykori birtokuk rendbe tételére bőséges forrást biztosít. Kétségtelen, ez a picinyke község egykor két miniszterelnököt, Tisza Kálmánt (1875-1890) és Tisza Istvánt (1903-1905, majd 1913-1917), valamint Tisza Lajos személyében közmunka és közlekedési minisztert adott (1871-1873) az országnak. 

A Narancs.hu többször beszámolt arról, hogy Lázár János kormánybiztossága alatt a kastély felújításának megkezdése húzódott el értehetetlenül hosszú ideig, mint ahogy arról is írtunk, hogy a Tisza-kripta mellett található temető dzsungellé változott. Jellemző, hogy az újabban már építési és közlekedési miniszter titulust viselő Lázár bejelentései nyomán 2020-ban, majd egy évvel később be kellett volna fejezni a felújítást, holott akkor még a közbeszerzést sem írták ki, vagy hirdetettek győztes – így a munka el sem kezdődhetett.

Néhány héttel ezelőtt akkor adtunk hírt a geszti Tisza-kastélyról, amikor megírtuk, hogy egy a Magyar Közlönyben megjelent friss kormányrendelet értelmében az addigi 7 milliárd forintról közel 11 milliárdra emelték az első ütem felújítási munkáinak összegét.

Azt pedig Lázár többször több helyen nyilatkozta, hogy amint elkészült a kastély (ami valójában inkább egy nagyobbacska vidéki kúriának felel meg), akkor a használati és tulajdonjogot átadják a reformátusoknak. Ezt azzal indokolta a politikus, hogy több mint száz évvel ezelőtt a Tiszák sokat tettek a reformátusokért. Mások viszont az állami forrásból, így adófizetők egyre több pénzéből megvalósuló beruházásnak a Magyarországi Református Egyháznak történő átadását a nemzeti vagyon elherdálásaként értékelik. Megítélésük szerint annak mindenképpen közösségi, azaz állami tulajdonban kellene maradnia.

Lapunk nemrégiben levelet írt a területileg illetékes és debreceni központú Tiszántúli Református Egyházkerületnek (TTRE). Arról érdeklődtünk a Lázár-féle bejelentés nyomán, hogy ennek fényében milyen terveik vannak a geszti Tisza-kastéllyal. Mit működtet majd ott Magyarországi Református Egyház vagy annak illetékes térségi egyházkerülete, avagy bármely más intézménye?

„A TTRE Sajtószolgálata nevében tájékoztatásul közlöm, hogy Geszt valóban a Tiszántúli Református Egyházkerület területéhez tartozik.

Egyházkerületünk nem igényelte és nem szándékozik átvenni a geszti Tisza-kastélyt működtetésre. Ebből következően önálló működtetési terve sincs az egyházkerületnek”

– válaszolta megkeresésünkre az egyházmegye sajtóreferense.

Ez a válasz azért meglepő, mert a 2017-es XXXI. törvényben az áll, hogy „az állam tulajdonában lévő Tisza-kastélyt ingyenesen – a Nemzeti Kastélyprogram keretében megvalósított fejlesztés lezárását követően – oktatási, illetve továbbképzési központ céljára, kulturális és hitéleti feladatainak elősegítése érdekében a Magyarországi Református Egyház tulajdonába adja, azzal a feltétellel, hogy a Magyarországi Református Egyház az ingatlant terhelő kötelezettségeket a szerződés szerint a birtokbavételt követően teljeskörűen átvállalja.”

 
Fotó: A szerző felvétele

Ezért újfent kérdést tettünk fel a területileg illetékes Tisztántúli Református Egyházkerületnek. Arra voltunk kíváncsiak: ha a Magyarországi Református Egyháznak van/lenne ilyen szándéka, arról értesítette volna-e a területileg illetékes Tiszántúli Református Egyházkerületet. Ám erre a felvetésünkre lassan egy hete nem kapunk választ. Így egyelőre függőben van, mi lesz a sorsa és ki lesz a tulajdonosa a várhatóan a jövő év végére teljesen megújuló geszti Tisza-kastélynak.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.