A reformátusokhoz kerül a geszti Tisza-kastély? Vagy mégsem?

Kis-Magyarország

Bár törvény van róla, de az egyházkerület "nem szándékozik átvenni a geszti Tisza-kastély működtetését".

A Békés megyei Geszt és az ott található Tisza-kastély a trianoni békediktátum nyomán az ország szélére került, közvetlenül a román határ mellé. Az éppen uralkodó politikai irányzat hol háttérbe tolta a családot és pusztuló kastélyukat (Rákosi- és Kádár-rendszer), a mai kurzus pedig az egyik legfontosabb igazodási pontjaként tünteti fel a Tiszákat és egykori birtokuk rendbe tételére bőséges forrást biztosít. Kétségtelen, ez a picinyke község egykor két miniszterelnököt, Tisza Kálmánt (1875-1890) és Tisza Istvánt (1903-1905, majd 1913-1917), valamint Tisza Lajos személyében közmunka és közlekedési minisztert adott (1871-1873) az országnak. 

A Narancs.hu többször beszámolt arról, hogy Lázár János kormánybiztossága alatt a kastély felújításának megkezdése húzódott el értehetetlenül hosszú ideig, mint ahogy arról is írtunk, hogy a Tisza-kripta mellett található temető dzsungellé változott. Jellemző, hogy az újabban már építési és közlekedési miniszter titulust viselő Lázár bejelentései nyomán 2020-ban, majd egy évvel később be kellett volna fejezni a felújítást, holott akkor még a közbeszerzést sem írták ki, vagy hirdetettek győztes – így a munka el sem kezdődhetett.

Néhány héttel ezelőtt akkor adtunk hírt a geszti Tisza-kastélyról, amikor megírtuk, hogy egy a Magyar Közlönyben megjelent friss kormányrendelet értelmében az addigi 7 milliárd forintról közel 11 milliárdra emelték az első ütem felújítási munkáinak összegét.

Azt pedig Lázár többször több helyen nyilatkozta, hogy amint elkészült a kastély (ami valójában inkább egy nagyobbacska vidéki kúriának felel meg), akkor a használati és tulajdonjogot átadják a reformátusoknak. Ezt azzal indokolta a politikus, hogy több mint száz évvel ezelőtt a Tiszák sokat tettek a reformátusokért. Mások viszont az állami forrásból, így adófizetők egyre több pénzéből megvalósuló beruházásnak a Magyarországi Református Egyháznak történő átadását a nemzeti vagyon elherdálásaként értékelik. Megítélésük szerint annak mindenképpen közösségi, azaz állami tulajdonban kellene maradnia.

Lapunk nemrégiben levelet írt a területileg illetékes és debreceni központú Tiszántúli Református Egyházkerületnek (TTRE). Arról érdeklődtünk a Lázár-féle bejelentés nyomán, hogy ennek fényében milyen terveik vannak a geszti Tisza-kastéllyal. Mit működtet majd ott Magyarországi Református Egyház vagy annak illetékes térségi egyházkerülete, avagy bármely más intézménye?

„A TTRE Sajtószolgálata nevében tájékoztatásul közlöm, hogy Geszt valóban a Tiszántúli Református Egyházkerület területéhez tartozik.

Egyházkerületünk nem igényelte és nem szándékozik átvenni a geszti Tisza-kastélyt működtetésre. Ebből következően önálló működtetési terve sincs az egyházkerületnek”

– válaszolta megkeresésünkre az egyházmegye sajtóreferense.

Ez a válasz azért meglepő, mert a 2017-es XXXI. törvényben az áll, hogy „az állam tulajdonában lévő Tisza-kastélyt ingyenesen – a Nemzeti Kastélyprogram keretében megvalósított fejlesztés lezárását követően – oktatási, illetve továbbképzési központ céljára, kulturális és hitéleti feladatainak elősegítése érdekében a Magyarországi Református Egyház tulajdonába adja, azzal a feltétellel, hogy a Magyarországi Református Egyház az ingatlant terhelő kötelezettségeket a szerződés szerint a birtokbavételt követően teljeskörűen átvállalja.”

 
Fotó: A szerző felvétele

Ezért újfent kérdést tettünk fel a területileg illetékes Tisztántúli Református Egyházkerületnek. Arra voltunk kíváncsiak: ha a Magyarországi Református Egyháznak van/lenne ilyen szándéka, arról értesítette volna-e a területileg illetékes Tiszántúli Református Egyházkerületet. Ám erre a felvetésünkre lassan egy hete nem kapunk választ. Így egyelőre függőben van, mi lesz a sorsa és ki lesz a tulajdonosa a várhatóan a jövő év végére teljesen megújuló geszti Tisza-kastélynak.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk