Kisvejkén, ebben a dombok közt elterülő Tolna megyei faluban hetek óta téma, hogy tényleg megverték-e Csabát a nyílt utcán. És ha tényleg megverték, akkor mennyire, kik és miért? És ha kacsa az egész? „Állítólag megverték. Láttam rajta valami sérülésnyomot. Itt a homlokán” – mondja egy kamasz, akit a faluban leszólítok. Mással sincs nehezebb dolgom. „Baromság, fel lett fújva az egész.” A harmadik falusi, akit megállítok, konkrétumokat is tud. „Munkahelyi törlesztés. Valakit kirúgtak miatta, az volt. De ezt csak hallottam. Miért, maga mit tud?”
Semmit. Csak egy ijesztő „hírről” értesültem november közepén, ezért utaztam Kisvejkére; kíváncsi voltam, igaz-e, amit olvastam, vagy mi igaz belőle. Fenntartásaimat az is indokolta, hogy egy neonácinak titulált mozgalom honlapján bukkantam a közlésre, ám a megosztások és a lájkok száma így is figyelemfelkeltő volt. Magyar fake news ez, vagy tényleg etnikai alapú lincshangulat és szociothriller zajlik a tolnai dombság mélyén? – erre a kérdésre kellene választ adni.
| ||
Nem cukiskodnak
De miért kell alapból fenntartásokkal kezelni mindazt, amit a Betyárseregből nyáron mozgalommá alakult Erő és Elszántság (EE) ír? Az EE vezetője júliusban Vecsésen például dedikált egy Mein Kampfot, korábban nácinak nevezte magát, és elmondta, hogy rassztudata is van. Utóbbi a szóban forgó Tyirityán Zsoltnál azt jelenti, hogy nem tekinti egyenrangúnak a különböző származású embereket. Az általa vezetett Betyársereg évekkel ezelőtt olyan vidéki településeken vonulgatott fel roma állampolgárok ellen, ahol Tyirityánék szerint rendet kellett tenni, mert a rendőrség nem volt képes rá. Ilyen helyszín volt Devecser is 2012-ben, ahol a romák házainak megdobálása mellett Tyirityán beszédet is tartott: „Ez a fajta úgy van kódolva genetikailag, hogy benne van a bűnözés” – mondta a cigányokról, de az emberi „hulladékokból” lett megélhetési bűnözők mellett szó esett arról is, hogy mit kell tenni „ezek ellen”. Ezt: „Az erő tekintélyt, tiszteletet és rendet parancsol. Mit fogunk kinyilvánítani a jövőben ezekkel szemben? Csakis erőt!” Ezt követően – videofelvétel tanúsítja – csak a rendőri jelenlét akadályozta meg, hogy többtucatnyi kopasz megrohamozza a kipécézett romák házát – kővel azért megdobták az egyik épületet. Strasbourgban az incidens miatt összesen 7 millió forint kártérítésre kötelezték a magyar államot, mivel a nyíltan „rasszista megmozdulás” Magyarországon jogkövetkezmény nélkül maradt.
| ||
A Betyárseregnek másfél éve van egy tagja Kisvejkén is. Ő alapította meg idén az EE helyi alapszervezetét, ahova majd’ tucatnyian be is léptek. A megalakuláskor, szeptemberben Tyirityán a faluba látogatott, közös fotó is készült – a helyiek ekkor ijedtek meg először. Másfél hónappal később, novemberben már ez a „hír” jelent meg az EE honlapján: „Életveszélyes fenyegetések, lincshangulat, fokozódó erőszak: az elmúlt egy hét során teljesen megváltozott az élet a Tolna megyei Kisvejke településén. A (…) cigány lakosság olyan szinten felfokozott helyzetet teremtett, hogy az elmúlt napokban megtörtént a részükről érkező fenyegetések első erőszakos cselekménye: egy magyar lakost a nyílt utcán vertek össze (ő lenne Csaba – N. G. M.) demonstrálva, hogy a cigányság kész a tettek mezejére lépni a lincshangulat fokozása terén (…) Kisvejkén megállt az élet, az utcákon szinte egy lélek sincs (a folyamatosan »járőröző« cigány bandákon kívül), a magyar lakosság életére pedig ráült a félelem.”
A bejegyzést hiba lenne fél vállról venni. Amikor beszélgettem a helyiekkel, kiderült, hogy mindenki, aki használ internetet, olvasta, beszél vagy vitázik róla. És amellett, hogy a közbeszéd része lett a „tudósítás”, nemcsak a meggyanúsított romák akadtak ki rajta, de a polgármester is. Sőt a történetbe a rendőrség is beszállt, több nyomozás zajlott ottjártamkor nemcsak bántalmazás, hanem fenyegetések miatt is. A politikai szál sem hiányzik: a történetet kirobbantó Betyársereg helyi vezetője fontolgatja, hogy ő legyen a következő polgármester, míg a „cigánybűnözés” témáját országos szinten hanyagoló Jobbik radikálisabb szavazóira nyomuló EE országos tőkét kovácsolna a sztoriból. Igaz, minél közelebbről vizsgáljuk ezt a történetet, annál bonyolultabb képet mutat.
A polgármester
Egy nagy pálinkafőzde felé mutató tábla arról mesél a falu bejáratánál, micsoda gyümölcstermelő vidék ez. Szőlőből, szilvából, de főleg barackból szednek erre sokat, akinek nem tenyérnyi földje van, meg is él belőle. Másoknak azonban csak idénymunka jut, nekik épp a mostani téli hónapok a legnehezebbek, amikor fűteni kell, de munkát alig találni. Sok házon látszik is a szegénység, több helyen rendezetlen az udvar, néhol kerítés sincs. Vasútállomás 15 kilométerre van. Bonyhád, a legközelebbi város a dombos terep és a kicsit megtépett utak miatt kocsival is majd’ fél óra, a csend, a nyugalom viszont adott. Napközben nincs is nagy mozgás, aki máshol dolgozik, az nincs a faluban, aki pedig itt van, az a kertjében vagy odabenn tesz-vesz. Járőröző bandáknak nyoma sincs, ennyi rögtön megállapítható.
„Azzal kezdődött, hogy készült róluk egy fotó” – mondja Höfler József polgármester. Azokról, akik beléptek az itteni EE-be. „Ez kezdett el terjedni, az emberek meg rám szóltak, tudok-e valamit. Mit tudnék, hát beléptem én? Nézze, tudnia kell, hogy itt a falu fele roma. Ez a mozgalom meg… nem is tudom, mit mondjak rájuk… Csináltak itt pár dolgot, van egy mihálykeresztünk, ott is tüsténkedtek. Meg a temetőben. De az a gond, hogy bár nagyon tenni akarnak a faluért, nem kommunikálnak velünk. 27 éve vezetem ezt a falut, és azt is gondolom, hogy a közbiztonság megteremtése nem egy mozgalom feladata.” A polgármester nem szívesen megy bele a részletekbe. „Szeretném, ha ez elcsendesedne. Ez a verés, ez egy felfújt dolog, nem tudom, nem voltam ott. A rendőrség nyomoz, nem tudok erről többet mondani. Nem igaz az a hangulat, amit abban a cikkben leírtak.”
| ||
A helyi EE-tagok nevét nem közölték a cikkek, egy helyitől azonban megtudom, hogy ketten is a falu szélén laknak, teszek velük egy próbát, hátha otthon vannak. Ám ahogy leteszem a kocsim, a helyi roma önkormányzat vezetőjébe, a tanfolyamról hazaérkező Lakatos Lászlóba és a családjába futok bele. Merthogy ők a szomszédok: az egyik EE-s velük szemben, a másik közvetlenül mellettük lakik. Hogy itt kipattant a feszültség? Nem csoda. „Idejött a Betyársereg, a Tyirityán – kezdi az egyik roma asszony –, fenn van az interneten, miket csinálnak, hogy miket gondolnak a romákról. Megalakultak itt is, ezek meg, a mi szomszédaink beléptek gárdistának. Volt itt fotó meg szórólap, elvittem a polgármesternek, nézze meg, és csináljon valamit! De nem csinált. Tettem feljelentést, elutasították.” Lakatos magához veszi a szót. „Azt mondják, hogy azért jöttek itt létre, hogy takarítsanak. A neten meg ott van, hogy a romákat ki kell irtani. Akkor maga szerint mit is akarnak ők eltakarítani?”
Nem tudok erre válaszolni, mert bizonyos dolgokat lehetetlen pontosan értelmezni. Például amikor – többször is – a gárdista szó előjön az EE szinonimájaként, jelezve, hogy a Jobbik, a gárdavonulások és szintén vonulgató Betyársereg itt-ott összecsúszik a fejekben, sőt, egyszer a roma áldozatokat követelő gyilkosságsorozat is bevillan beszélgetés közben. Nem tudom eldönteni, vajon szándékos túlzás ez a remélt hatás miatt, vagy inkább egyfajta valóságként megélt képzetvilág. Ám bizonyos tények szempontjából ez a dilemma irreleváns. „Megijedtünk, mi lesz itt” – mondják ki a lényeget.
„Aztán mi lett?” – kérdem.
„Számon kértük őket. A szomszédokat.”
„Hogy tették ezt?”
„Volt ott minden, de nem bántottunk senkit.”
„Kiabálás, anyázás?”
„Elnézést kértünk utólag.”
Épp ekkor érkezik kocsival a szemben lakó szomszéd, a helyi EE alelnöke. Beszélik, az ő családi háza elé gyűltek a dühösek, volt itt kerítésrugdosás meg fenyegetés. Állítólag. A harminc körüli, szakállas férfi most azt mondja, lezárta az ügyet. „Kiléptem a mozgalomból, vége. Azóta nem olvasok híreket. De nem mondok magának semmit. Folyik a nyomozás, majd az eldönt mindent. Atrocitás egyébként nem történt, ezt még elmondom, de többet nem akarok.”
Ezzel visszabattyog a házába, én meg indulok a másik szomszédhoz, úgyis kinn tesz-vesz az udvaron. „Nem volt köztünk semmi baj” – veti oda az egyik roma asszony, aki figyeli, mire jutok a szomszédaival. „A Zolika ma is járt nálunk. Néztek valamit az uram kocsiján. Jó a viszony, nem bántjuk egymást.”
| ||
Zolika fiatal, kölyökképű srác, aki melósruhában mászkál, és készségesen beszélget velem. „Kiléptem már én is. Itt vannak a fáim, van egy kis szőlőm, békében akarok élni. Nem akarok feszültséget.”
„Milyen a viszony a szomszédokkal?”
„Nincs semmi gond.”
Zoli olyan messzire lehet a betyársereges, kigyúrt-kopaszos világtól, mint én. De akkor minek szállt be közéjük?
„Sok baj van ezzel a faluval. Kevés a közösségi élet. Itt nem a pénzről beszélek, hanem olyanról, amihez nem kell pénz.”
„Mire gondolsz?”
„Kötélhúzásra. Régen szerveztek ilyen játékokat, ma már ez sincs. Pedig a kötélhúzás ingyen van.”
„Azért léptél a Betyársereg mellé, mert nincs kötélhúzás a faluban?”
„Ez így nem igaz, csak egy példa volt. Közösséget kerestem.”
„Értem.”
„Jó dolgokat akartunk csinálni. Aztán rossz irányba ment el az ügy. Én meg kiléptem. Békét akarok.”
Elmenőben odaköszönök az egyik roma asszonynak, ő ezzel búcsúzik: „Egy másik azt mondta nekem, azért lépett be most gárdistának, mert az iskolában a kislányát romák verték meg. Visszakérdeztem: hát miért veszel egy kalap alá minket velük? Bántottunk mi téged?”
Helyi betyár
Kisvejkén kívül, a szántóföldön járok, hátha megtalálom a Betyársereg-tag Szentes Zoltán házát. Pár száz méter után, a kanyart elhagyva látok is egy kéményt. „Menj a betonúton, aztán földút jön. Menj azon jó sokat, aztán meglátod a házát” – mondta húsz perce a helyi szövetkezetnél dolgozó férfi. Aki szintén belépett az EE-be. „Semmi rosszat nem akarunk, csak rendbe tenni a dolgokat. Erre a romák nekünk esnek, a polgármester nem csinál semmit. De majd a Zoli elmondja!” A házban nincs senki, ám addig ugat rám a kutya a húszhektáros gazdaság kerítésénél, míg a kaposvári agrármérnök szakon végzett Szentes csak felbukkan, hogy megnézze, nem betörés készül-e éppen.
| ||
Aztán hosszan állunk a mezőn, és Szentes – aki nemcsak birkákat tart, de méhészete és gyümölcsöse is van – csak mondja, mondja, mennyi a baj a környéken. Itt van az elnéptelenedés, kiürül a falu tíz év múlva, magyarázza, és a mostani vezetés nem tesz ellene semmit. A polgármester amúgy is a bögyében van, vannak ellentétek közöttük. „Nincs polgárőrség se.” Aztán ott a romaügy, de siet leszögezni, „a „romákkal együtt kell élni. Én nem vagyok az elszeparálás híve”. Azt mondja, ő nem általánosít, nem minden roma problémás, de „van köztük egy olyan réteg, amellyel nem lehet mit csinálni”. Mondom neki, hogy sokan megijedtek a mozgalomtól és a Betyárseregtől, ettől kapott gellert minden. „Mi csak rendet ígértünk – válaszolja –, csak az ijed ettől meg, akinek van félnivalója. A dolgokat ki kell mondani. Tisztán, úgy, ahogy vannak. Ezek sokak számára ijesztőek. Aki becsületes, annak nem.” Bizonygatja, ők csak „építeni” akarnak, és ennél csak egyvalamit szeretnének jobban: a békét.
Az hamar világos lett, hogy Szentes afféle rendteremtőként tekint magára. Van ehhez ideológiája, többször előkerülnek olyan szavak (önvédelem, élettér), amelyeknek bérelt helyük van a Betyársereg vezetőjénél, de legalább ennyire fontos, hogy mindehhez ambíciója is van. Nem tartja lehetetlennek, hogy a legközelebbi polgármester-választáson elindul. Azt mondja, a faluban uralkodó állítólagos „lincshangulatról” szóló cikk az ő jóváhagyásával ment ki, és csak a reális képet festette le.
Ezzel azonban a rendőrség nem ért egyet. „A közbiztonság stabil, az ott élő emberek biztonságérzete jó” – mondják Kisvejkéről. Mindezt a bűncselekmények évek óta csökkenő számaival indokolják, ha az idei első tíz hónapot nézzük – érvelnek –, akkor 14 bűncselekményről beszélhetünk, ami erre az időszakra vonatkoztatva tavaly is ennyi volt, 2010-ben viszont még 20. „Kisvejke közbiztonsága nem tér el a környező községekétől” – írják. Ugyanakkor a bűncselekmények között az előző évekhez hasonlóan lopás, testi sértés, garázdaság fordult elő a leggyakrabban. Azaz havonta egy ilyen eset azért becsúszik ebben a kis faluban, pár hete például a megyei sajtóba is bekerült egy kisvejkei vonatkozású bűnügyi hír. Egy 17 éves kisvejkei támadott meg otthonában egy 86 éves nagyvejkei nyugdíjast, és miután bántalmazta, társaival együtt a pénztárcáját is elvitték, ám néhány nap múlva a rendőrség elfogta az elkövetőt. Nos, ez tipikusan olyan hír, amivel mindenki szeret példálózni. Szentes azért emlegette fel, hogy bizonyítsa, milyen rémes állapotok uralkodnak a környéken, a rendőrség viszont napokon belül elkapta az elkövetőt. Kinek van igaza?
Kóbor kutya és a birka
Szentesben sok a tüske, a legnagyobb a kóbor kutyák ügye. Két éve harminc birkáját ölték le kóbor ebek, másfél millió kára lett. Címlapon volt ezzel a megyei lapban, most is elmondja: rengeteg a kutya, az önkormányzatnak nincs sintérszerződése, sőt Szentes abban is biztos, hogy az elbitangolt ebek rendre a romák házai felől érkeznek. Egy kisvejkei már évekkel ezelőtt arra panaszkodott egy posztban, hogy a faluban sok a gazda nélküli kutya, és ez nem csak a lakosokat veszélyezteti, mert az ebek tyúkokat is esznek. Vagy éppen birkákat. „A birkák leölése szerepet játszott abban, hogy belépett a Betyárseregbe?” – kérdem.
„Az elkeseredés hozzájárult, igen.”
Höfler József polgármester más megközelítést ad. „Vannak kóbor kutyák, de ilyen azért más faluban is előfordul, azt hiszem. És nem igaz, hogy nem teszünk ellene semmit, idén 100 ezer forintot költöttünk erre. Ha a kutyán nincs csip, bárki letagadhatja, nem tudom azt se felelősségre vonni, akinek az udvarában ott fekszik. Az azt mondja rá, hogy nem is látta korábban, én ekkor mit csináljak? Vegyek egy puskát, és lőjem ki ezeket? Amúgy pedig Szentes úr egy külterületen gazdálkodik, azt hiszem, az ő felelőssége is, hogy az állatait megvédje.”
*
Sötétedik. Csaba házát egy srác mutatja meg, aki szintén olvasta az EE-n megjelent, lincselésről szóló írást. „Nagyon el van túlozva. Vannak problémák, de a helyzet nem ennyire rossz. Nem grasszál itt senki.”
Csaba nincs otthon, csak idős édesanyját csípem el a tornácon, ő nem szívesen beszél az ügyről.
„Nem érdemes ezzel foglalkozni. Szóra se érdemes” – így kezdi.
„Azt beszélik, megverték.”
„Nem verték meg! Nem verték.”
„De hát ezt mondják.”
„Nem igaz.”
„Csak beszélnék vele…”
„Nem nyilatkozik. Nincs interjú!”
Ezzel bemegy a házba. Az állítólagos verés miatt egyébként nem is Csaba tett feljelentést, hanem Szentes – utóbbi ezt nekem is megerősítette. Ez azért érdekes, mert Szentes ott sem volt az esetnél.
Később a polgármester még felhív azzal, hogy összefutott Csabával, aki elmondta neki, hogy nem verte meg senki. Este otthonában hívom fel a férfit, de nem járok sikerrel. Csak a testvéréig jutok.
„Nem verte meg senki. Ezt Szentes Zoliék találták ki.”
„Csabával nem tudnék beszélni?”
„Nincs itthon.”
„Mikor ér haza?”
„Nem tudom, nyaral.”
„Mobiltelefon?”
„Nincs neki. Ha pedig maga még egyszer felhív minket, feljelentem zaklatásért.”
A rendőrség lapzártánkkor még nyomozott az ügyben. Talán még az idén kiderítik az igazságot.
(Frissítés: a rendőrség időközben lezárta a nyomozást. Arra jutottak, hogy a vizsgált esemény kapcsán nem történt garázdaság.)
