Az, hogy a Jobbik Sneider Tamás egykori szkinhedvezért jelölte az Országgyűlés alelnökének, a pártbéli viszonyok alapján törvényszerű volt. Sneidernek a Jobbikban erős a pozíciója, és ez nem független hátországától, a párt "szülőföldjének" is tekinthető Heves megyétől.
"A Roy nagyon kemény volt! Nem az a típusú főnök, aki csak háttérből pofázik, hogy előre, hanem mindig ott volt az élen. És igen, ha kellett, ütött, de magát sem kímélte soha. Igazi vezér volt, tiszteltük, mire én odakerültem, már vitathatatlanul ő volt a főnök az egri szkinek között" - emlékezik vissza a "régi időkre", azaz a kilencvenes évek legelejére beszélgetőtársunk, a mára konszolidált negyvenes családapává vált egykori egri szkinhed. A valódi neve elhallgatását kérő férfi - nevezzük Jánosnak -, mint mondja, nem tartozott a mozgalom kemény magjába, de jó néhány barátja aktívan részt vett a "vadászatokban", ami a szlengjükben a cigány emberek megverését jelentette. Akkoriban szinte "robbant" a mozgalom - nosztalgiázik János -, alig pár hónap alatt terjedt el a "szkinség". "Érdekes volt látni, ahogy a szakadt lakótelepen jóformán a semmiből lett egy csomó bakancsos, bőrdzsekis fiú, akik közül páran egyre keményebb ügyekbe keveredtek, egészen az 1991-92-es cigány-magyar háborúig."
Harcos, majd szervező
A János által szakadtnak titulált egri lakótelep a mára Északira átkeresztelt, ám akkoriban a csuvas testvérváros után Csebokszárinak hívott gettósodó terület. A mozgalom helyi vezére azonban nem innen érkezett, hanem az "egri Rózsadombnak" is nevezett Almagyar-dombról, ahol olyan, viszonylag jómódú, középosztálybeli családok laknak, amelyeknek a vagyona többnyire a szőlőtermesztésből származik. A Sneider család, bár nem számított Eger leggazdagabbjai közé, a kor viszonyai szerint nem élt rosszul. 1972-ben született Tamás nevű fiuk azonban már a középiskolás éveitől balhés gyereknek számított. A mezőgazdasági szakközépiskola folyamatos kirúgással fenyegetett tanulója 16 éves korától egyre szélsőségesebb politikai megnyilvánulásokkal hívta fel magára a rendőrség figyelmét, például nyíltan kiállt Szaddám Huszein mellett az első öbölháború idején. Szülei tiltása ellenére bejárta Erdélyt és Kelet-Berlint. És az elsők között öltözködött az új divat szerint, szkinhead módra. A mázsa körüli, kisportolt fiatal 1990. május 1-jén az egyik főszereplője volt a rendőrség és a szkinek szépasszony-völgyi összecsapásának. Ráadásul Sneider - mozgalmi nevén Roy - nemcsak ütni, hanem szervezni is tudott, és főleg ennek köszönhetően lett az egri mozgalom rövidesen az ország egyik legtekintélyesebb szkinhedközössége, számos mozgósítható taggal; a visszaemlékezések szerint az akkor körülbelül 60 ezres városban ötszázan léptek be az 1992-ben hivatalosan is a Nemzeti Ifjak Egyesületévé alakult szervezetbe - amely akkorra már túl volt a "háborún".
| ||
"Nem tudom, mitől robbantak az indulatok - emlékezik vissza egy másik egykori harcostárs. - Akkoriban Egerben voltak punkok, néhány hülyegyerek sátánistának képzelte magát, és ott voltak a cigánybandák, amelyek sokszor balhéztak a diszkókban. Aztán feltűntek a szkinek, és egy csapásra minden megváltozott. Ez sokaknak imponált. Feszítettek vadiúj bakancsaikban, de a verekedésekben csak a mag vett részt. Összeálltunk, és sorra jártuk a kocsmákat, lakóházakat, ahol cigányt láttunk, ütöttünk. Sokszor motorral mentünk, a hátul ülőnél volt az ütő, és egyszerűen leütöttük őket." Az összetűzések idővel valóságos csatákká alakultak a városban, amelyekben többen súlyosan megsebesültek. Sneidert is ekkor ítélték el nyolc hónapra.
Az 1990. márciusi választásokon győztes jobboldali koalíció két nagyobbik pártja, az MDF és a kormányból később kiakolbólított FKGP viharos gyorsasággal veszítette el kezdeti támogatottságát. Az erre adott reakció főleg a szélsőjobb felé sodródás lett - elegendő utalni a Csurka-dolgozatra vagy a patakvért vizionáló Torgyán Józsefre. A politikai jobboldal nagyjából ez idő tájt fedezte föl magának az eufemisztikusan "nemzeti konzervatív ifjaknak" hívott bőrfejűeket is. Nem véletlen tehát, hogy az amúgy is komoly utánpótlásgondokkal küszködő Kisgazdapárt felfigyelt Sneider szervezőtehetségére. Sneider gyakorlatilag a teljes Nemzeti Ifjak Egyesületét integrálta a pártba, Független Ifjúság néven. Karrierje töretlen volt, hamarosan megyei elnök lett. Az ifjak több kisgazdarendezvényt is biztosítottak, sőt a Torgyán elleni emlékezetes "pancserpuccs" idején közülük került ki a Belgrád rakparti pártszékház több védelmezője is. Az ifjak önállóan is tájékozódtak persze, szoros kapcsolat alakult ki például olyan, a szubkultúrában meghatározó csoportokkal is, mint a 90-es években a Hypós és társai vezette Fradi-szurkolói kemény mag.
A torgyáni operettpártból azonban fokozatosan kiábrándult; a Jobbik honlapján olvasható önéletrajza szerint "ebben az időszakban tapasztalta meg a politikusokban rejlő emberi gyarlóságot". Mindenesetre volt jövőképe: az akkoriban 21 éves, temetésrendezéssel foglalkozó, az ELTE magyar-történelem szakára sikertelenül felvételiző Sneider a Magyar Narancsnak adott interjújában - még kisgazdaként - arról beszélt, hogy a szkinhedeket nem tudják felszívni a már működő nagy pártok, hanem "ha létrehoznak egy saját szervezetet, pártot", mondjuk egy saját szervezésű nacionalista pártot, "azt mindenképpen ők fogják vezetni". (Lásd: Téli álom, Magyar Narancs, 1993. március 4.)
A 90-es évek végére lecsengett az egri szkinheddivat is, az egykori harcosok többsége átlagos családapává vált. A Narancs tud olyan egykori szkinről is, akinek cigány felesége van, és aki saját bevallása szerint, ha ma "szkinhedet látna az utcán, odamenne és körberöhögné". János a régiekről azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy sokan lecsúsztak, nem találták helyüket a mozgalom után, elzüllöttek, továbbá "mindkét oldalon van olyan, aki tartós sérülést szerzett a csatározásokban. Páran viszont meglovagolták az ideológiát, és anyagilag-politikailag felfutottak belőle." János egyértelműen ide sorolja Sneider Tamást is.
Városháza, utca, parlament
Sokáig úgy tűnt, ő is konszolidált kispolgárrá változik. A 90-es években született három gyereke, és bár Egerben továbbra is aktív részese volt a közéletnek, az országos politikába csak 2000-ben tért vissza, a MIÉP színeiben. 2002-ben egri kampányfőnök, bekerül a városi közgyűlésbe, és vezeti a párt megyei ifjúsági tagozatát. Miközben a MIÉP fokozatosan veszít országos jelentőségéből, Sneider korábbi és soha el nem hanyagolt egri kapcsolatait is használva újra bizonyítja szervezőkészségét: a halódó pártközponttól egyre függetlenebb, ütőképes csapatot alakít, amely a 2006-os önkormányzati választást is sikerrel hozza.
| A Jobbik vidéki térnyeréséről szóló cikkeink itt és itt olvashatóak. |
2007-ben aztán létrehozta a Jobbik egri szervezetét, amelyből gyorsan kinőtt a megyei szintű is. A cigány-magyar együttélés konfliktusos zónájában lévő Hevesben Sneidert, a helyi származású "legendás" vezért csak részben kezdték ki az olyan ügyek, mint a 2007-es, családon belüli vagyonmegosztási botrány, amikor is a saját szülei beszámíthatóságát igyekezett megkérdőjelezni, és őket bírósági ítélettel gondnokság alá helyeztetni, mi több, apját gyilkossági kísérlettel is megvádolta. A zavaros ügyben az apa szerint a fő motívum egy 8,5 milliós szüreti pénz fia általi "lenyúlása" volt. A gondnokság alá helyezést elutasító bírósági ítélet után Sneider a Magyar Nemzetnek szűkszavúan csak annyit mondott: "Nem kívánok sokatnyilatkozni az üggyel kapcsolatban, ez egy családi tragédia, aminek én sem örülök, és más sem örülne, ha hasonló helyzetbe kerülne a szüleivel kapcsolatban."
Egy másik, ezúttal a pártja körüli botrányt sem kommentált túl: azt, amikor a komplett gyöngyösi szervezetet le kellett cserélni. Sneider tanácsolta, hogy a szintén gyöngyösi származású Vona Gábor és a Heves megyei Jobbik kampányfőnöke a játékautomatákat üzemeltető Faragó Tamás legyen, aki az eredeti Jobbik-alapszervezet vezetője szerint alvilági kapcsolatokkal is rendelkezett. Sneider több forrás szerint is úgy kommentálta a Jobbik és Faragó kapcsolatát, hogy "a maffiózókkal is jóban kell lenni".
Közben újra nőtt az országos ázsiója is a radikális szubkultúrában: 2006-ban újra a régi Royként tűnt fel: ott volt a tévészékház ostrománál - elő is állították emiatt -, és az októberi zavargásokat is "végigharcolta" egészen az Erzsébet hídi barikád felszámolásáig.
A Jobbiknak szüksége van az ilyen emberekre. A tehetséges szervező, a párt öklének szerepében feltűnő Betyársereggel és az egri hivatalos városvezetésig elérő civilekkel is egyaránt jó kapcsolatokat ápoló Sneider gyorsan emelkedett a ranglétrán. Megyei elnök, majd országos alelnök lesz, igaz, karrierjének az sem ártott, hogy a párt több vezetőjéhez (Vona Gábor, Mirkóczki Ádám) hasonlóan ő is hevesi. Tény viszont az is, hogy forrásaink szerint az egri közgyűlésben az ott töltött nyolc év alatt nem teljesített rosszul. Folyamatosan tagja volt a szociális és egészségügyi bizottságnak, és négy éven át az idegenforgalmi bizottságban is dolgozott. Hatékonyan használta ki ellenzéki pozícióját, a mindenkori városvezetést nemcsak folyamatosan, de sokszor okkal is kritizálta, tovább növelve helyi népszerűségét és pártbéli elfogadottságát.
2010-es, sokakat meglepő arányú választási sikere után nem volt kérdés, hogy Sneider nem csupán parlamenti képviselő lesz, de pártja jelöli a Jobbiknak fontos testület, az Országgyűlés ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságának elnöki posztjára is.
A pulpituson
Az Országházba kerüléssel viszont ő sem úszhatta meg a mozgalomból a mainstream politikába kerülők megszokott sorsát: a parlamenti politizálással együtt járó taktikázást és (jobbikos értelemben vett) visszafogottságot számos korábbi harcostárs értékeli árulásként vagy - jobb esetben is - puhulásként. A korábbi utcai harcos imázsát levetkőzött Sneider nem teljesített rosszul bizottsági elnökként, de nem is olyan feltűnő jelenség, mint a konszolidálódni képtelen Zagyva György Gyula.
Sneider meg is ragad minden alkalmat, amikor bizonyíthatja, hogy azért kemény legény ő továbbra is: 2011-ben napokon belül feltűnt Gyöngyöspatán, és a "cigánysoron" kérte számon a helyieket, hogy "miért bántották" az embereit. Az is tény, hogy a gyöngyöspatai helyzet sajátosan jobbikos konszolidálásában is tevékenyen részt vett; ezt később büszkén hangoztatta is hevesi lakossági fórumokon, mondván, "ő tett rendet Gyöngyöspatán".
A Jobbik egyik komoly gondja - még a bázisának tekinthető Heves megyében, sőt Egerben is -, hogy bár helyi szavazóik maximálisan támogatják az országos pártot, meggyőződésük szerint a saját településükön "nem komoly emberek" irányítják a szervezetet. Egerben például olyan, "egyszerű" embereknek látják a szimpatizánsok a városi jobbikos képviselőket, akik az előre megírt pár soros sajtónyilatkozatok felolvasásán kívül másra nem is alkalmasak. Egy egri tanár forrásunk szerint a hirtelen naggyá növő Jobbik felső vezetése mögött jókora szakadék tátong, mivel a kisvárosi, de főképp a falusi szervek vezetői "intellektuálisan nagyon mélyről jönnek".
A Jobbik által kiemelt terepként kezelt Egerbe alighanem erősítésként "vezényelték" Mirkóczki Ádámot, az egri születésű, szociológus-újságíró végzettségű politikust a párt vezetői. A pártból származó információink szerint az új szituáció okozott némi súrlódást Sneider és Mirkóczki között, mivel "az értelmiségi jófiúnak tűnő Mirkóczki" képtelen Sneider "royos énjével súrlódásmentesen együttműködni" bizonyos kérdésekben. Ez azonban kívülről egyelőre nem látható, noha Mirkóczki ottani szerepvállalása egyszerre erősíti és gyengíti Sneider Tamás pozícióit a pártban. Gyengíti, hiszen hosszú idő után a helyi politikában is fajsúlyos vetélytársa akadt, országosan viszont erősíti, mivel Sneider Tamás ezzel középre került a pártjában: konszolidáltsága ellenére is jól elkülöníthető a Mirkóczki képviselte "értelmiségi" vonaltól, de különbözik a tőle ma már jobbra álló radikális csoportoktól is (amelyek egy része Borsodban el is hagyta az "áruló" anyapártot). Innen nézve Sneider maga a megtestesült nyitottság a pártjában: egyfelől a mozgalmi múltja miatt még mindig számít a széljobb szélén is, másfelől felelős parlamenti munkája jól illeszkedik a szelídülést sugalló új imázsba is. Vona Gáborék szempontjából - a pártegységet óvandó és demonstrálandó - logikus lépés volt őt jelölni az Országgyűlés jobbikos alelnökének. Forrásaink ehhez hozzáteszik: a parlamenti alelnökség egy újabb dolog, amivel a családi szőlészet nagy részének eladása után Sneider ismét jól jár.
