Év elején még csak sejtettük, egy ideje azonban tény, hogy Mészáros Lőrincé lett a megyei napilapok jó része, amikor januárban erről riportot közöltünk, részletesen bemutattuk, milyen következményekkel járt az, hogy kormányközelbe került 12 megyei napilap. Arról is beszámoltunk, hogy a magyar sajtó dicsőségére megtörtént az, hogy Mészáros sajtósa tudósított Mészárosról a Mészáros-lapban.
A sajtó még független része az Opimus térnyerése óta rendszeresen beszámol arról, hogy a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó médiaportfólió milyen tartalmi változáson ment át: ömlik a propaganda, megvan az ellenség, az ország pedig fejlődik!
Csak nem mindenki hiszi ezt el.
Lapunk birtokába került egy olyan levél, amelyben a Somogyi Hírlap egyik korábbi előfizetője hosszan kikel az új irány ellen, és egyúttal lemondja az előfizetését. A levélíró hozzájárult levele közléséhez, így nem is szaporítjuk a szót, az alábbi sorok önmagukért beszélnek. Íme:
„Tisztelt Irodavezető Úr!
Őszintén sajnálom, hogy immár másodszor azonos szándékkal – az előfizetésről való lemondással – kényszerülök Önhöz fordulni!
Nem az ára miatt szakítunk, hanem a tartalma miatt, ami hetek óta hol dühít, hol végtelenül elszomorít, esetleg mindkettőt egy időben. Én »megpróbáltam szeretni«, mindhiába, ma a nemzeti konzultációs oldalakkal már betelt a mérték. Hiába külön oldalszámozott, mégiscsak »egy tőről fakad« mindkettő.
Számomra teljesen elfogadhatatlan az a mértéktelenül népbutító, végletekig egyoldalú, megosztásra törekvő, ellenséggyártó szándék, melyet a tulajdonosváltás óta a lap sugároz. Nem leszek elegáns, mert fiatalok mai szóhasználatával élek: (szinte szégyellem leírni) »behányok tőle«.
A »többet adunk« helyett – közvetett módon – megrabolnak bennünket. A propaganda, a kormányhirdetések gátlástalanul áradnak minden lehetséges formában, számolatlanul eltékozolva adóforintjaink milliárdjait, ahelyett, hogy azt a közjóra fordítanák. Valamit magára adó, tisztességes megyei napilap nem lehetne kormánypártok szócsöve. A kormány kétkulacsossága mára minden képzeletet felülmúl! Nem akarok még külön fizetni is érte.
A migránsozást tekintve: talán nem tévedek, mikor azt mondom, itt Somogyban egy év alatt magyar magyar ellen több bűnt követett el, mint ők az egész folyamat során, több tízezernyien. Emlékezzünk a »magyar virtusra«, ami az osztrákokat MAGYAR! NE LOPJ! szövegű feliratok kitételére késztette. Arról nem is beszélve, hogy egyre gyakoribbak és brutálisabbak a magyarok által elkövetett gyilkosságok, ezekkel mégsem töltenek meg egész oldalakat, mert akkor a »mit miért« vizsgálatakor tükörbe kellene nézni. (Lehet, hogy a felsőbb körökre hivatkozó, igen magabiztos csecsen valójában már kipengette a letelepedési kötvénye árát, csak éppen elfelejtették odaadni neki?)
Olyan undorító megnyilvánulásból, mint amit Schmidt Mária megengedett magának, vagy a már nevüket sem adó »sorosozók« fröcsögéséből nekem bőven elég volt ennyi. Egy féloldalas cikkben említésre sem méltatják, hogy egyedül csak a vörösiszap-katasztrófa kárvallottainak megsegítésére mekkora összeget utalt át Soros, számos támogatásnak korrekt ismertetése helyett csak ilyen sunyiságra futotta:
»csaknem 251 milliárd forint … szétosztását Soros alapítványára bízták. A pénz nagy részét itt is az úgynevezett nemi egyenlőségért, valamint a melegek, biszexuálisok és transzneműek jogaiért küzdők kapják.« (l. Somogyi Hírlap, 2017. 04. 29.)
Ez a szöveg már több mint szégyen, ez már gyalázat, mert a célja – ez nyilvánvaló – az érintettek elleni tömeghisztéria generálása. Felvilágosult körökben közismert, újságírók esetében elvárható tudás (!), melynek közreadása lenne kötelessége a művelt embereknek, hogy a nemi irányultság, a homoszexualitás (ami nem keverendő a szexuális perverzióval, melyet Sorosék 100%, hogy nem támogatnak) nem holmi választott magatartás, hanem a génekbe van kódolva ugyanúgy, mint a kék szem és a szőke haj. Bizony ezeknek az embereknek is vannak jogaik, és lehet jogos igényük arra, hogy akár a Somogyi Hírlap és testvérlapjai által szándékosan félrevezetettek, uszítottak ellenében jogvédelmet kapjanak.
A rászorulók, akik nem képesek felismerni az alapigazságot, megkapják tőlem »ajándékba«: A célszerűség azt diktálná hogy hagyjuk embertársainkat békében élni, hogy mindenki vele született hajlama szerint választhasson társat, környezete elvárásából, külső nyomásra senkinek ne kelljen kényszerkapcsolatba lépni. (…)
Üdvözlettel: (…)”
Megkérdeztük a Somogyi Hírlapot, kívánják-e kommentálni az esetet, amint megjön a válaszuk, közzétesszük.
