Bejártuk az elhagyott vasútvonalat Abaújszántó és Hidasnémeti között – fotók

Kis-Magyarország

Lehangoló látvány fogadott, mintha nem is csak egy hónapja szűnt volna meg itt a vonatközlekedés, hanem legalább 15 éve. Képgalériánk az elhagyott állomásokról. 

Noha augusztus elején egymásba értek a megszüntetett vasútvonalakat elsirató cikkek, olyannal nem nagyon találkozhattunk, amely azt állította volna, hogy e veszteséges üzemeket változtatás nélkül kellene meghagyni. De milyen változtatásokra lenne szükség a járműpark cseréjén túl? Ezt meg sem próbáltuk összegyűjteni az augusztus 1-jétől nem üzemelő (pontosabban szünetelő) Abaújszántó-Hidasnémeti szakaszon. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei állomások és megállóhelyek látványa ugyanis olyan képet mutatott, mintha nem egy hónapja, hanem legalább 15 éve szünetelne itt a vasúti közlekedés.

Abaújszántó

 
 
Az abaújszántói vasútállomás nem végállomásnak épült, a teljes vonal Hidasnémetitől Szerencsig tart, bár eddig is itt volt az átszállóhely. Az állomás tehát ma is fogad vonatokat, felvételi épülete és környezete láttán inkább az merülhet fel, hogy miért kell bántani a magyar vasutat. Tisztaság, rend mindenfelé, lepusztultságnak semmi nyoma.
Fotó: Legát Tibor
   

 
A váróterem is nyitva, olyan mint új korában.
Fotó: Legát Tibor
  

 
Az állomáshoz virágoskert is tartozik.
Fotó: Legát Tibor
 

Abaújkér

 
Abaújkéren már nyoma sincs a gondoskodásnak. 
Fotó: Legát Tibor
 

 
Valaha állomás volt.
Fotó: Legát Tibor
 

 
De legalább közel van a buszmegálló, ahová a tájékoztató szerint „klímás” vonatpótló buszok érkeznek. Képünkön is egy ilyen Ikarus látható.
Fotó: Legát Tibor
 

Boldogkőváralja

 
Messziről egész csínosnak tűnik Boldogkőváralja megállóhely, amely a kirándulók kedvence volt. 
Fotó: Legát Tibor
 

 
Közelről azonban már kevésbé vonzó. 
Fotó: Legát Tibor
 

 

 
A Kék Kör bélyegzője a szokásos helyen. A buszmegálló úgy ötven méterre. 
Fotó: Legát Tibor
 

Korlát-Vizsoly

 
Az arculatváltás nyomai Korlát-Vizsoly vasútállomáson. 
Fotó: Legát Tibor
 

 
Férfi mosdó, női mosdó. 
Fotó: Legát Tibor
 

Fony

 
A fonyi megállóhely.
Fotó: Legát Tibor
 

 
Tyúkvásár 1100Ft/db
Fotó: Legát Tibor
 

 
A fénysorompó még működik Fonyon. 
Fotó: Legát Tibor
 

Hejce–Vilmány

 
A megálló kellő távolságban Hejcétől és Vilmánytól is.
Fotó: Legát Tibor
 

 
Díszkő
Fotó: Legát Tibor
 

Göncruszka

 
Göncruszka: példás pavilon a falu végén – elölről
Fotó: Legát Tibor
 

 
És hátulról. 
Fotó: Legát Tibor
 

Gönc

 
A gönci állomásépület lehetett volna turistaház, és akkor talán nem így nézne ki. Persze ezt sem augusztus 1. óta pusztították le ennyire. 
Fotó: Legát Tibor
 

 
Pályára néző szolgálati lakások. 
Fotó: Legát Tibor
 

 
Ez lehetett a váróterem Göncön.  
Fotó: Legát Tibor
 

Zsujta

 
Zsujtán még megvannak az ablaküvegek
Fotó: Legát Tibor
 

 
A fekete fólia azt jelzi, hogy a szemetesre még most is odafigyel valaki.  
Fotó: Legát Tibor
 

Hidasnémeti

 
Hidasnémetiben a büfé rég bezárt, de az állomás működik.
Fotó: Legát Tibor
 

 
A vonatok többnyire Miskolcig közlekednek, de megáll itt a Hernád InterCity is, amely a Keleti pályaudvarról indul és Kassáig megy, vagy fordítva.
Fotó: Legát Tibor
 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.