Jászfényszaru egy 5600 fős település Jász-Nagykun-Szolnok megyében, ahol a lakosság 15-20 százaléka roma származású. 2014-ben itt is elindult a roma közösségi akciócsoport Mezei Zsolt mediátor vezetésével, és a cél itt sem volt más, minthogy a helyi demokratikus folyamatokba bevonják a közösséget. Ma már egyértelmű: ez sikerült, noha Mezei azt mesélte, kezdetben az akciócsoporton belül is heves viták voltak, ám hamar elkezdődött egymás tisztelete, elfogadása és meghallgatása. Probléma pedig volt elég, gyakori volt a szülő-, diák- és tanáragresszió, jelentős volt a munkanélküliség, és ott volt az is, hogy sokak lakhatása sem volt megoldott.
De miről is van szó?
Még 2013-ban indult el több európai országban a ROMED2 nevű program, amelynek célja, hogy a romákat bekapcsolja a helyi döntéshozatali folyamatokba, és közben elkezdődjön a közösségek önszerveződése is. Jászfényszarun is ez történt. A program keretében ugyanis közösségi akciócsoportok (kacs) jöttek létre egyes településeken, és egy-egy mediátor segítségével megpróbálnak párbeszédet kialakítani, választ találni a helyi problémákra, és együttműködni az önkormányzatokkal. A tapasztalatok pedig azt mutatják, a dolog működik, méghozzá szép eredményekkel – legalábbis ez derült ki a (Partners Hungary Alapítvány által szervezett) A roma mediáció szerepe a helyi társadalmi párbeszéd kialakításában című konferencia csütörtöki beszélgetésén, ahol a mediátorok és a települések akciócsoportjainak tagjai számoltak be munkájukról.
| ||
Most viszont menjünk vissza Jászfényszarura! Itt ugyanis a helyiek az akciócsoport vezetőjének, Raffael Lajosnak a segítségével megpróbáltak támogatókat keresni. Ehhez megoldási javaslatokat fogalmaztak meg, és végül sikerrel jártak, önkormányzatilag rögzítették a bérlakások építésének megkezdését, a város 6 milliót különített el a programra, pedig kezdetben még más problémák fogalmazódtak meg a városvezetés és az akciócsoport részéről. A jászfényszarui kacs legnagyobb problémája jelenleg az országos támogatás és a szélesebb mediátorhálózat hiánya, de, mint mondják, aktív állampolgárokká váltak, és továbbra is közösséget szeretnének építeni. (Tiszaszentmárton esetét ismeri? Itt is magukon segítettek a helyi romák! Szép történetük itt olvasható.)
A gyerekek arca jelenti a köszönetet
„Három napig jártam a házakat, és hívtam a helyieket a kacs-gyűlésre” – mesélte már az 1000 fős tolnai zsákfalu, Gyulaj mediátora, Ignácz Roland, aki sikerrel járt, mivel az első gyűlésre sokan eljöttek. Gyulaj lakosságának 90 százaléka roma, és hiába jelent meg néhány éve a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a településen, a lakosok nem éreztek sok változást. „Gyulaj az ígéretek földje volt, több száz milliós támogatások jöttek, de mi abból nem láttunk semmit” – mondták a konferencián a helyiek. A helyi akciócsoport segítségével viszont 24 ház renoválása kezdődött meg, a romák elkezdtek újra bízni valakiben, Ignáczban. Fizetés nélkül, önkéntes munkában kezdték el felújítani a házakat, és létrejött a községben egy steril szoba is. „A gyerekek arca a mai napig a szemem előtt van, nekem ez jelentette a köszönetet” – mondta Orsós Géza, a gyulaji akciócsoport tagja.
| Ahol nem jött össze: Pécs, István-akna Van ugyanakkor negatív példa is: a közösségi akciócsoport munkáját nem koronázta siker Pécs egyik kevésbé fényes részén, István-aknán. Noha a ma leginkább egy bányatelepre hasonlító városrészen nagyon ígéretesen indult el a program, Deák Éva, a Partners Hungary Alapítvány igazgatója szerint hirtelen hatalmas bukás lett a vége. István-aknán amúgy rendezetlenek a tulajdonviszonyok, de az akciócsoport alighanem erre is szeretett volna megoldást kidolgozni, és volt is egy remek mediátor, akinek a vezetésével elkezdődtek a gyűlések. Már el is kezdték tervezni, hogy az EU-s forrásokból miként fog részesülni a városrész, ám „István-akna hirtelen lepottyant a város asztaláról, kimaradt a finanszírozásból” – mondta Deák Éva. Így István-aknán gyakorlatilag ellehetetlenült és megszűnt a program. |
A nagyjából 6000 fős nyírségi Nagyecsed lakosságának 20 százaléka roma, a városban egy szegregált és egy egyházi iskola működik, a cigány fiatalok mindössze harmada tanul tovább, a helyi romák 10 százalékának van állása. Itt 10 fővel indult el az akciócsoport, és olyan problémákra próbáltak megoldást találni, mint az aszfaltos út, a szemét szállítása, illetve a patkányok és egyéb rágcsálók irtásának hiánya – erről Rostás Szabolcs, a nagyecsedi kacs tagja beszélt. Mára mindez megoldódott, Zámbó Bertalan mediátor szerint az önkormányzat támogatta őket, ugyanakkor a helyi roma elnökkel nem sikerült jó kapcsolatot kialakítani. Most ott tartanak, hogy egyre többen kezdenek el beiratkozni esti iskolába, a családsegítő szolgálat támogatásával pedig 60 embernek szereztek tajkártyát; olyanoknak, akiknek korábban nem volt, és ezért nem kaptak orvosi ellátást.
Hol a kormányzati támogatás?
A 12 000 fős Nyírbátorban 4000 roma lakos van és két szegregátum. 2014-ben indult az itteni kacs, 15 fővel. Itt Lakatosné Danó Zsuzsanna mediátor szerint létrejött egy olyan csoport, amelyben azokról a problémákról kezdtek el beszélni, amelyekről eddig még soha. Az akciócsoport még külföldre is eljutott, tapasztalatcsere céljából. Nyírbátorban is kaptak polgármesteri segítséget, és megkezdődött a hulladék elszállítása a szegregátumon belül is, valamint elkezdtek dolgozni a kóbor kutyák számának csökkentése érdekében is.
Persze más eredmények is vannak: az elsődleges munkaerőpiacra egyre több romát vesznek fel Nyírbátorban, csökken a közmunkások száma, és elindult egy ösztöndíjrendszer is. Csak hát, mint arról Lakatosné és Farkas Edina kacs-tag beszámolt, hiányzik a kormányzati támogatás, de nagyon.
Hogy mi lesz ezeknek a programoknak és közösségi akciócsoportoknak a jövője hosszabb távon, az jó kérdés, de a példák elég egyértelműen mutatják: sikeresek tudnak lenni nagyon nehéz helyzetben lévő településeken, azaz borzasztó nagy szükség van rájuk. Ahogy ezeknek a csoportoknak is szükségük lenne a kormányzati támogatásra.
