Régen minden jobb volt, ugye (kivéve, ami nem). Az egykori 2 óra 33 perces menetidőre az avulás és a lassítójelek miatt sikerült majdnem egy teljes órát ráverni. Talán ezért figyelmeztet hajnali hat órakor a siófoki állomáson a sárga mellényes vonatvizsgáló, hogy jön a kanizsai mindjárt, Fonyódnál átszállva sokkal gyorsabban leérek Kaposvárra. Köszönöm, ráérek. Öt perces késéssel indulunk, elhalványodik a vasúti resti sörreklámja, kattognak a kerekek, hamarosan a sötétség. Sióvölgy megállóhelynél felszáll egy szolgálatba menő vasutas, így már nem vagyok egyedüli utas a kétkocsis szerelvényen. Ádándon várjuk be az ellenvonatot, itt van szolgálat, forgalmista, tárcsázás, minden. Hidegben dideregve vár három nő, Siófokra mennek dolgozni. Ellenvonat kihúz, mi is.
Ádánd után világosodik. A Homérosz-féle rózsaujjú hajnal nem sokkal Som-Nagyberény állomás előtt mutatkozik, és onnantól olyan a táj, hogy az összes angol impresszionista, de leginkább Turner elalélna a sublime élménytől. Felséges és félelmetes. Párapárnák, ködgomolyok, harmatos nádak, bogáncsbugák. Minden mozdulatlan odakint. A kerekek kattognak, és suhan az ablak előtt a tájfilm. Fotózni is élmény, bár némiképp csökkenti az élvezetet, hogy az ablaküveg kívül-belül koszos, ablaktisztítóval nem készültem, lehúzni pedig nemigen tanácsos, mert a fűtés felettébb takarékos. Így került néhány koszfolt az objektív elé, de legalább így objektív.
A nevezetes 35-ös számú vonal két részletben épült. Először a déli, Kaposvár–Mocsolád szakasz építését rendelte el a kereskedelmi miniszter, Lukács Béla, az első Wekerle-kormány tagja, aki Baross Gábor minisztersége idején közlekedési államtitkár volt. 1893-at írtunk. Pezseghetett az élet, mert a pálya megépülése után két évvel már az állomásépületekbeli patkányirtásra írt ki pályázatot a MÁV illetékes, Zágrábi Üzletvezetősége.
Az északi, Mocsolád–Siófok szakasz hosszas (Szukitz Dezső Tab szabadelvű képviselője tevékeny részvételével történt) előkészítés és vármegyei tárgyalások után 12 évvel később, állami, egyházi és községi pénzből valamint magántőkéből kezdett épülni, az 1906. évi XIII. törvénycikk alapján. Ennek indoklásában olvashatjuk, hogy az érintett községek 196 000 korona hozzájárulást fizettek az építéshez, amit a vasútépítésben is tapasztalt Pallós Ignácz építési vállalkozó és később tabi téglagyáros építhetett, saját pénzével is alaposan beszállt a vállalkozásba. A törvényileg megszabott költségvetés: „A helyi érdekű vasút tényleges építési és üzletberendezési tőkéje pályakilométerenkint 72.876 korona, összesen tehát 5,320.000 koronában állapíttatnék meg; mely összegből forgalmi eszközök beszerzésére 360.000 korona, rendes tartalékalap képezésére 50.000 korona, a hóvédművek előállítására szolgáló külön tartalékalap képzésére pedig 25.000 korona fordítandó; megjegyezvén, hogy a 25.000 koronányi külön tartalékalap készpénzből, az 50.000 koronányi rendes tartalékalap pedig 78%-os kibocsátási árfolyammal számított elsőbbségi részvényekből oly kötelezettség mellett alkottatnék meg, hogy e tartalékalap igénybevétele esetén az elsőbbségi részvények kibocsátási árfolyam szerinti átvételéért, illetve értékesítéséért az építési vállalat szavatol.”
A szavatolás nem jól sikerült végül, de ott még nem tartunk.
Zakatol a Bzmot motorkocsi, népi nevén Piroska; mezőgazdasági telepek mellett döcögünk, át a Kis-Koppány-patakon és a 65-ös úton, ahol az autósok a lassú vonatáthaladás miatt szentségelni szoktak. Daránypuszta és Bábonymegyer következik, a tengődi út, az egykori szovjet laktanya elágazása, és jön, jön a téglagyári út, ahol a 35. számú vasútvonal története kezdődött.
Itt lett Pallós Ignácznak gőztégla-, cserép- és agyagárugyára. Többek között a tabi tégla piacra juttatásáért kellett anno a vicinális. A századfordulón nagy viták voltak, hogy merre legyen a nyomvonal. Felsőmocsolád kiindulóponttól Enying, Szántód és Siófok volt a végpont "trilemma". Tab kereskedői, iparosai, bortokosai attól tartottak, hogy ha jobb lesz a közlekedés, a fejlettebb Siófok letörheti a tabi árakat, ami a két másik településnél nem volt veszély. Mégis Siófok győzött, talán azért, mert úgy rövidebb úton lehetett eljutni a fővárosba.
A vasútvonal 1906-ban épült meg. Az építő1908 májusában már azt hirdette, hogy: „Elsőrendű minőségű falitáglát, franczia hornyolt-, szabadalmaztatott hornyolt és hódfarkú tetőcserepet valamint különféle idomtéglát szállít bármely vasúti állomásra Pallós Ignácz tabi gőztégla-, cserép- és agyagárugyára. Központi iroda: Budapest VI. Hajós u. 9.
Tab után is dülöngélve zakatol a vonat, de annyira, hogy tengerészterpeszben kell közlekednem a szerelvény végébe, az ablakhoz, hogy hosszan futó sínfotót készíthessek. Hiába a sebességkorlátozás, percenként fog el a frász, hogy kisiklunk és mind meghalunk (masiniszta, kalauz és én). Nem volt ez mindig ilyen döcögős és lassú. Anno az átadás után a biciklisek-vicinális futamot fix 2-esre a vasparipa nyerte volna. Mert mostanság bringások sportot űznek abból, hogy Siófokról a vonattal együtt indulva ott legyenek a kaposvári állomáson, amikor Piroska megérkezik.
A vasút gyakorlati megvalósítója, Pallós Ignácz is rendszeresen utazhatott ezen a vonalon ellenkező irányba, már nem létező téglagyárától a főváros felé. Talán 1913 januárjában is onnan ment Budapestre, ahol 19-én részvényszédelgés vádjával letartóztatták. Az Ujság című lap ezt írta: „Az izgalmaktól megviselt hatalmas termetű Pallósnak nem volt más kívánsága, mint egy kis melegétel. A késői időben azonban ezzel nem szolgálhattak, egy koronáért hoztak neki sonkát, amit a nemrég még milliókkal rendelkező ember mohó étvággyal fogyasztott el.” Pallós izraelita vallású volt. A büntetőeljárásról szóló korabeli tudósítások kifejezett antiszemita színezetet kaptak. A szabadon bocsátásáról és felmentéséről szóló tudósítások sokkal kevésbé terjedelmesek.
A kapolyi állomáson mintha megállt volna az idő.
A monarchia-sárga állomásépület mellett megmaradt az egykori állomásfőnök szolgálati tyúkólja, a szárnyasok a kerítés előtt kapirgálnak. Az egész olyan bűbájosan antik exteriőr, hogy visszafele is megbámulom.
Somogymeggyesen sem száll fel senki. Karád egészen rendben van, az emeletes állomásépület elé két fehérre festett traktorgumiba virágokat is ültettek. A forgalmi szolgálattevő felemeli a zöld tárcsát, megyünk tovább. Andocs állomás. Bonnya megállóhely. Kisbárapátinál a házak állapota nem azt mutatja, hogy ez a vidék jobban teljesít. Nyomorpornó következhetne, a jelek, amiből látni, hogy a létminimum is messze van itt, de a helyzet annyira tragikus, hogy inkább nem írnám le. Elindulunk, majd megállunk. Közúti kereszteződés van, de bakter nem lévén, a rúdsorompó leeresztése a kalauz feladata.
Kalauz leszáll, kis kulccsal kinyitja a fém szekrényt, amiben a tekerőkar van, leengedi a rozsdás sorompót.
Vonat áthalad, sorompó felenged, kalauz visszaszáll a szerelvényre. Szürreális, de logikus művelet. Erdőben megy a vonat, fakitermelő vidéken. És elérünk Felsőmocsoládra.
A vasútépítő Pallós Ignácz a vizsgálati fogságból 1913. július 20-án, szabadulásakor azt nyilatkozta: „Pénzhamisítással, csalással, meg tudja Isten még mi mindennel vádolnak. Semmit se csináltam olyant, a mi törvénybe ütköznék. Igenis, nyomattam részvényeket, de ehhez jogom volt és ezzel senkit se károsítottam meg. A saját vasutamból kizártak, lemondattak, meg akartak semmisíteni. Botorság lett volna, ha bárgyú türelemmel nézem, hogyan kaparintják el tőlem és viszik külföldre az én munkám gyümölcsét azok, a kik vesztemre törnek. Megmondtam a vizsgálóbírónak is, hogy normális időkben azért, a mi miatt én fogságba kerültem, rendjelet kaptam volna. És itt nem hallgathatom el, hogy Gál Jenő dr. védőm iránt nagy hálára vagyok kötelezve, a ki óriási munkájával kivívta azt, hogy felismerte a bíróság már most, hogy nem minden úgy van, a hogy a feljelentők panaszolták. Az én vasutaim a legjövedelmezőbb helyiérdekű vasutak, az én vállalkozásaim mind kitűnő vállalatok. Senkit se károsítottam meg, de a legkevésbé azok panaszkodhatnak, a kik panaszosok gyanánt szerepeltek eddig.”
A felsőmocsoládi állomásépület körülkerítve, földszinti ablakok bedeszkázva, az emeletiek kitörve. Szolgálat már nincs, pedig egykor fontos pont volt, az egykori hangosbemondók sokáig közölték, hogy: „A mozdony vizet vesz.” A gőzösök korában, az 1960-as évekig. A neten külön dühöngő van az egykor szép épület állapotromlása miatt méltatlankodóknak. Pedig igazi értelmiségi home office bunker, alkotóház lehetne a semmi közepén, napi három vonatjárattal a „civilizációba”.
Innen már csak 26 kilométer Kaposvár. Három és fél órám lesz városnézésre. Csendes főutca, felülreprezentáltak a használtruha-boltok; két könyvesboltban unatkoznak az eladók, a kis kávézók hangulatosak. Rippl-Rónai Múzeum, megyeháza, városháza, vissza. Bőséges menzaebéd 1500-ért a sarki Corso nevű helyen, színháznál ücsörgés a parkban, a háborús emlékmű hiányos öltözetű férfialakjának alfeléhez helyezett köztéri padon sürgős e-mail írás céljából, aztán a váróterem. A 2017-es felújítás jól sikerült, szép a festés. Azért a pénztárral szemben a középső szelvényben a falperemen felejtett festékesvödör-fedelet igazán levehetné már valaki.
Visszafelé kedves kalauznő csodálkozik, hogy Siófokig megyek, és megjegyzi, hogy hosszú az út, de legalább szép a táj. Figyelmeztet, hogy elsejétől kötelező lesz a maszk.
Utasok is vannak,
két hölgy Somodorig megy, hangosan beszélgetnek arról, hogy a takarítói munkához is kell majd oltás és melyiket kellene felvenni. Egy úr Répáspusztánál száll le. Mocsoládtól megint egyedül maradok. Nézegetném az internetes fórumot, amit a vasútvonal 100 éves évfordulójára Königrobi felhasználó hozott létre, de annyira rázkódik a kocsi, hogy olvasni lehetetlen.
Megint Tab, téglagyári út.
Pallós Ignácz nem sokáig élvezhette a szabadságot, mert 1914. november 25-én elhunyt. Meg kellett érnie a háború kitörését. Felesége október 25-től még gróf Andrássy Gyulánéval és másokkal a Hitelbank palotájában befőttes és süteményes üzlet fenntartásával segítette a hadba vonult katonák családtagjait. „A tiszta jövedelmet hadi jótékony czélra, főleg az egyesület népkonyhájának fönntartására fordítják.” Pontosan egy hónappal később özvegy Pallós Ignáczné lett. Férje a Kozma utcai temetőben nyugszik. Unokájuk túlélte a vészkorszakot.
Nézem a tájat, tényleg gyönyörű. Windows XP-háttérkép zöld dombok, kék ég, nádak, erek, tisztások, ligetek, magányos tölgyfák, őzek, sasok, flóra, fauna, minden. Az egykor a somogyi fa, tégla és termények szállítására épült vasútvonal mára lepusztult és kihasználatlan. Hogy nem gazdaságos, az nem kérdés, de fenntartása helyi érdek. Balatoni turisták talán kiegészítő programnak beiktathatnák a külső-somogyi tájnézést, ha ez a nyugalmas látványosság nagyobb propagandát kapna. (Oda-vissza 2800 forint teljes áron.)
Amikor az ádándi templomtornyok megjelennek, már tudom, hogy a vasútépítőről, akinek a vonal menti települések sokat köszönhetnek, csak ez a község emlékezik meg honlapján képpel. Ők közlik Pallós Ignácz fényképét, az egyetlent, amit találtam. (Csak szólok: sehol nincs róla utca elnevezve.)
Siójuton felszáll egy férfi, Siófokig megy, 180 forint a jegy, a kalauznő visszajáró aprót keres. Átkelünk a Sió-csatornán, átdöcögünk az autópálya alatt. A 70-es út kereszteződés fénysorompójánál hosszú autósor vár délután fél ötkor. Aztán Siófok, Siófok állomás. Ha Pallós Ignácznak anno az 1861-ben átadott Déli vasút Siófok állomásán volt egy kis átszállóideje, talán ivott egy fröccsöt a restiben.
Ha Siófokon tikkadtan szálltok le a kis piros vonatról, az ő emlékére is emeljetek poharat a Bakteritatóban.
Kedves Olvasónk!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
