„Azt mondták, jól lehet keresni. Jobban, mint itthon. Nyolc eurót kaptunk volna köbméterenként, és ez nem rossz ár. De hogy pontosan mennyit lehet ebből összeszedni, azt már nem említették” – ezt mondta a Narancsnak az egyik dél-dunántúli favágó, aki végül kiutazott Németországba azzal a kurdi vállalkozóval, aki már évek óta szervez egy észak-bajor erdőbe vendégmunkát.
A Narancs több, a helyszínen járt munkavállalóval beszélt, akik egyként arról számoltak be: pórul jártak a külföldi munkavállalással. „Hat hét alatt csak párszor ettünk főtt kaját. Amit vittünk magunkkal, hamar elfogyott. Ekkor kértünk tőle előleget, ő pedig hetente 10 eurót adott (mármint a vállalkozó – a szerk.). Ennyiből csak toast kenyeret meg felvágottat tudtunk venni, azt vittük ki magunkkal az erdőre. Ebédszünet nem volt, akkor ettünk, amikor tudtunk. Volt, hogy reggeltől dolgoztunk sötétedésig, 10 órákat. Én nem vagyok egy nagydarab ember, de mire hazajöttem, jó tíz kilót fogytam” – mondta egy másik forrásunk. Éhezés, megalázás, szánalmas fizetség – mindebben részük volt a munkavállalóknak.
Az újságosoknál holnap megjelenő lapszámunk cikkéből az is kiderül, hogy a munkaszerződésekkel sem volt minden rendben, de riportunkban megszólal a megnevezett vállalkozó is.
