„Az elsők között értem a helyszínre az áldozat megtalálásakor. A házunk közelében lévő kukák között feküdt a lemeztelenített fiatalember. A gyilkos átvágta Roland torkát, majd valamilyen oknál fogva levetkőztette. Utána a tettes hazasietett a szemközti utcába, és egy talicskát hozott. Beletette a holttestet és a körülbelül tíz méterre lévő kukák közé tolta, amelyeket aztán gondosan ráhúzott. Könnyen lehet, hogy az elkövető nem csak ivott, hanem valamilyen más szert is fogyasztott – mondta a Borsnak szemtanú.” Ez olvasható a bulvárlap június 3-i cikkében, amelyet R. K. monogrammal jegyzett egy újságíró.
Mivel egy véletlen folytán a gyilkossági ügyben tanú vagyok, tartózkodom attól, hogy a tragédia és a nyomozás részleteiről visszatérő jelleggel beszámoljak. Ezúttal viszont úgy gondolom, szükséges az újságírói felelősség fontosságát hangsúlyozni.
Menekülés közben ugrott be a kapun
Röviddel a történteket követően megírtam, hogy május 31-én hajnali 4 óra előtt nem sokkal rendhagyó ébresztőnk volt a párommal. Hangos kutyaugatás után a bezárt kerítéskapunk óriásit csattant, s azon keresztül egy fiatalember ugrott be hozzánk, majd kopogott a bejárati ajtónkon.
Álmunkból ocsúdva telefonon értesítettük a rendőrséget. Mire a gyulai járőrök kiértek, kiderült: a fiú sebesült, valaki megvágta az arcát, a tettes elől menekült. Zaklatottan és roppant kevés konkrétumot említve elmondta, van egy nála súlyosabb sebesüléseket szenvedett sértett. Ám sokkos állapotában arról sem tudott semmit mondani, ki a barátja, ki és miért vágta meg, ahogy arról sem, hogy hol lehet a másik sérült és őt ki sebesítette meg.
| ||
A zaklatott fiatalembert a rendőrök hallgatták meg, miközben sebét a kiérkező mentők ellátták. Ekkor beszélt arról, ki a barátja, akivel éjszaka szórakozott a városban. R. R-ről van szó, aki a mi utcánkban, a Thökölyben lakik. A rendőrök átmentek hozzájuk, de csak az édesanyját és a testvérét találták otthon, akik – azon kívül, hogy még az este folyamán szórakozni ment – semmit nem tudtak arról mondani, hol lehet R. R.
Az anya és fia telefonbeszélgetése
Nem idézem fel ennek a zaklatott hajnalnak, hosszú reggelnek és délelőttnek minden mozzanatát, csak azt, ami a fentebb idézett Bors-cikkhez kapcsolódik. R. R-t a telefonján az anyja utolérte, s neki mondta el a fiatalember, mit követett el, s azt is, hogy a holttestet hova vitte. (Elrejtésről valójában nem volt szó.) Az anya ezt követően a Wesselényi utca hulladékszigethez ment, ahol, sajnos, az várta, amiről a fia beszámolt. S ami nagyjából egyezhet a Bors nyers és naturalisztikus beszámolójával.
Ezekre a percekre a rendőrök már elhagyták a Thököly utcai helyszínt, ahova a sebesült fiú beugrott, és a barátja keresésére indultak. A házunk előtt egy polgárőr maradt, hogy biztosítsa a helyszínt. R. R. anyja elmesélte nekünk, mit mondott a fia, s azt is, hogy a mondottak megfelelnek a valóságnak, mivel ellenőrizte. Zavarában azt kérdezte tőlünk, mindezt elmondjuk-e a rendőrségnek? Határozott igennel válaszoltunk, ám egyelőre csak az egyetlen, a helyszínen tartózkodó polgárőrrel tudtuk közölni, hogy a Wesselényi utcában minden bizonnyal egy holttest fekszik. Ő a helyszínre futott, és meggyőződött, hogy ez így igaz. Ezt követően azonnal szólt a rendőröknek, akik a hozzánk közeli helyszínre értek. Kihívták a mentőket és viszonylag gyorsan lezárták a környéket.
| ||
Nem létező tanú?
Ez a valóságos és közelről álélt történetsor kizárja a Bors beszámolóját, de legalább is számos kérdést vett fel a bulvárlap cikke. Létezik-e ez a bizonyos, elsőként a tett helyszínére érkező, közelben lakó tanú? Az anyuka, majd a polgárőr után a rendőrség egységei érkeztek a kukák mellé tett áldozathoz, akit a gyorsan kiérkező mentők megpróbáltak újraéleszteni, sikertelenül. Nem sokkal később kiderült, hogy egy 15 méterre lévő házban lakó 27 éves fiatalember az áldozat.
Majdnem teljesen kizárt tehát, hogy lenne egy olyan szemtanú, aki a közeli házban lakik, és aki azt mondhatta volna a Borsnak, hogy „az elsők között értem a helyszínre az áldozat megtalálásakor.” Az ezt követő részletes beszámolót sem adhatta az a szemtanú; mert akikre valamennyire is illik ez a leírás, szinte biztosan nem nyilatkoznak – de erre visszatérünk.
Amikor a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság néhány munkatársát kérdeztem minderről, széttárták a kezüket. Megerősítették, amit szemtanúként én is tudtam, hogy ilyen tanú nincs. Ehhez a rendőrségi sajtószóvivő hozzátette, egyetlen hírt, tudósítást sem pontosítanak vagy igazítanak helyre, mert annak se vége, se hossza nem lenne.
| ||
Háromszor kerestük a lapot
Mi történhetett? Tudjuk, egy gyilkosság után nagy hírverseny van a lapok, a televíziók, a portálok és a rádiók között. A bulvárlapok címoldalára kerülnek az ilyen tragédiák, s bár ez sokakat taszít, az aligha tagadható, közönségigény van minderre.
Háromszor kerestük meg írásban a Bors szerkesztőségét és kértük, hogy adják meg annak az R. K. monogramot használó újságírónak a nevét, aki a cikket jegyezte. Tőle azt szerettük volna megkérdezni, hogyan oldható fel az az ellentmondás, amely az ő beszámolójuk és a rendőrségi reakció között van. Azonban a bulvárlap megkereséseinkre nem reagált.
A büntetőper lesz az igazolás
Nem zárható ki, hogy Bors nem tett mást, mint a szenzáció érdekében a rendőrség valamely emberétől és/vagy a helyi Facebook-csevegők információtöredékeiből megszerzett információkat egy szemtanú szájába adta.
- Nem adhatta egy rendőr szájába, mert ezt az idevonatkozó szabályok tiltják. A nyomozók engedély nélkül nem nyilatkozhatnak névvel.
- Nem hivatkozhatott Fb-csevegőkre, mert így oda lett volna a lap exkluzív értesüléseinek „aranyfedezete.”
- Ezért minden valószínűség szerint azt a megoldást választhatta a lap, hogy egy általa kitalált szemtanú nyilatkozataként tálalta az egyéb forrásokból tudni vélteket; az tény, hogy a helyszín leírása a lap cikkében elég pontos.
| ||
Ezt az állítást majd a büntetőtárgyalás fogja igazolni vagy cáfolni véglegesen. Ahol a vád és a védelem kereszttüzében a vádlott, a szakértők mellett több tanú is elmondja majd, mit látott, mit tapasztalt, mire emlékszik. Ám jelenleg úgy fest, hogy olyan kívülálló szemtanú nincs, aki azt mondhatná, "az elsők között értem a helyszínre az áldozat megtalálásakor”.
A rendelkezésre álló összes eddigi informácó és a napilap leírása alapján a tettes édesanyja lehetne a Bors forrása, ám őróla nemcsak nehéz elképzelni, hogy ilyen módon tudott volna beszélni fia tettéről, de pontosan tudjuk is, hogy nem nyilatkozott. Szóba jöhet még a polgárőr, ám mint fentebb láthattuk, nem ő volt az első, aki a helyszínre kiment. Ráadásul ő nem a környéken lakik, így "házuk közelében lévő kukáknál" nem találhatta meg az áldozatot. Lehetett valamelyik rendőr vagy esetleg mentős a Bors forrása, ám a nyomozók nem szemtanúk, hanem a bűnüldöző szerv képviselői, a mentősökről pedig nehéz azt mondani, hogy "elsőként" érkeztek ki. Ráadásul a szó szoros értelmében a mentősök is hivatalos személyek és nem szemtanúk egy ilyen büntetőeljárásban.
