Harminc éve kitart a kisgazdák makói plakátja

  • narancs.hu
  • 2024. január 23.

Kis-Magyarország

Szabó János miniszterelnök-jelöltet hirdeti három méter magasan egy átjáróban.

„Ránk szavazzon, hogy földje, vagyona megmaradjon!” – javasolja még mindig az 1994-es országgyűlési választások idején fölragasztott plakát Makón, egy főtéri épület árkádjának belső falán, három méter magasan. 

A Délmagyarország kisszínese szerint  eléggé kopott és fakó már, de a szlogen mellett még az is kivehető rajta, hogy az Egyesült Kisgazdapárt (EKGP) miniszterelnök-jelöltjét, Szabó Jánost ajánlotta a választók figyelmébe.

A kisgazdák elveit 1908 óta egyesület, 1930-tól politikai párt képviselte Magyarországon. A párt 1945-ben 57 százalékot ért el a választásokon, mégsem alakíthatott önállóan kormányt: a megszálló szovjet hadsereg nyomására muszáj volt koalícióra lépnie a Magyar Kommunista Párttal, a Szociáldemokrata Párttal és a Nemzeti Parasztpárttal. A kommunisták először a kisgazdákat lehetetlenítették el, 1947. február 25-én ítélet nélkül a Gulagra vitték Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát.

A párt a rendszerváltás előtt, 1988-ban újjáalakult, 44 képviselővel bejutott az Országgyűlésbe, és a győztes Magyar Demokrata Fórummal és a Kereszténydemokrata Néppárttal közösen kormányt alakított, de aztán szétesett, és ebben szerepe volt többek között egyik legismertebb politikusuknak, Torgyán Józsefnek. Az Egyesült Kisgazdapárt – amelyet a makói plakát népszerűsít – 1992-ben jött létre, 36-an alkották, akik kitartottak az MDF-kormány mellett, Torgyánék ellenzékbe vonultak.

Az egyesültek 1994-es választáson 1,3 százalékot értek el. A párt 1996-ban újra egyesült a Független Kisgazdapárttal, amelynek továbbra is kalandos volt az élete, kormányon is volt 1998-tól, majd 2015-ben megszűnt. 

Az utódok aztán érdekes lépéssel vétették észre magukat:

A makói falragasz a választási plakátok eltüntetésére vonatkozó szigorú rendeletek korában egyrészt kegyeletből maradhatott a helyén,  másrészt azért, mert három méter magasan van. 

Szabó Jánosról a Délmagyarország azt írja, hogy tápiószentmártoni születésű, ott is halt meg 2021-ben, de kötődött Csongrád megyéhez, mert Szegeden szerzett jogi diplomát, dolgozott a szegedi katonai ügyészségen, a megyei tanácsnál, a termelőszövetkezeti tanács irodáján, mielőtt rendszerváltó politikusnak állt. 

A címlapképen a makói városháza látható, a fotó forrása: mako.hu

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.