Torgyán átvilágítása: Bizonyíték hiányában felmentve

szerző
György Bence
publikálva
1997/34. (08. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Torgyán nem volt ügynök. Ezt most már így, kijelentő módban kell mondanunk, ha - magától értetődően - elfogadjuk az átvilágítást végző független bírák határozatát. A koalíciós pártok koncepciója alapján a kormánypárti frakciók szavazatával elfogadott, másfél éve érvényben lévő ügynöktörvény elérkezett működésének csúcspontjához: paragrafusai alapján Torgyán József tisztázhatta magát a legkényesebb gyanú alól, megkapta a múltját tisztázó flepnit: "nem írt alá hálózati feladatok vállalására vonatkozó nyilatkozatot, nem készített jelentést, és illetményben, prémiumban, illetve kedvezményben sem részesült" - olvasható a határozatban.

Torgyán nem volt ügynök. Ezt most már így, kijelentő módban kell mondanunk, ha - magától értetődően - elfogadjuk az átvilágítást végző független bírák határozatát. A koalíciós pártok koncepciója alapján a kormánypárti frakciók szavazatával elfogadott, másfél éve érvényben lévő ügynöktörvény elérkezett működésének csúcspontjához: paragrafusai alapján Torgyán József tisztázhatta magát a legkényesebb gyanú alól, megkapta a múltját tisztázó flepnit: "nem írt alá hálózati feladatok vállalására vonatkozó nyilatkozatot, nem készített jelentést, és illetményben, prémiumban, illetve kedvezményben sem részesült" - olvasható a határozatban.

A kisgazda pártelnök számára ez

kettős ünnep

Amellett, hogy fehér öltönyben, csillogó szemekkel, asszonykájával oldalán bejelentette ártatlanságát, alkalma nyílt igen kellemetlen támadást indítani kedvenc ellenfele, a szabad demokrata belügyminiszter ellen. Torgyán már korábban nyilvánosságra hozta, hogy Kuncze Gábor az átvilágító bírákhoz írt levelében azt állította: adataik szerint Torgyán az ügynöktörvény hatálya alá eső tevékenységet végzett. Ez a mondat ebben a megfogalmazásban valóban felér egy ügyészi vádirattal, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az ügynökbírák javarészt a BM-től kapott információk alapján kezdenek vizsgálódni.

A BM irattárában

megtalálták a Torgyán állítólagos beszervezéséről kiállított úgynevezett "B" dossziét, majd a hálózati személyek (ügynökök) esetében használatos 6-os kartont is. Nem került elő viszont "M" dosszié, amibe az ügynökök a jelentéseiket küldözgették. Így tehát nem lehetett bizonyítani, hogy az ifjú ügyvéd letett-e valamit az asztalra a rendőrség politikai osztályának kérésére. Az elmarasztaló döntéshez az is elég lett volna, ha a beszervezésről szóló "B" dosszié mellett olyan tényt bizonyítanak, amely szerint Torgyán bármilyen kedvezményben részesült szolgálataiért cserébe. Erre kínálkozott, hogy a friss diplomával rendelkező jogász fogalmazóként a hírhedt Tutsek-bírósághoz kerülhetett, ahol 1956 utáni politikai ügyekben hoztak - többször halálos - ítéletet. (Arról nincs tudomásunk, hogy maga Torgyán készített volna indoklást ilyen döntésekhez.) Ugyancsak szemet szúrt, hogy noha kizárták az ügyvédi kamarából, viszonylag hamar visszakerülhetett.

Az eredményből azonban már tudjuk, hogy ezek a bizonyítékok nem álltak meg. Volt azonban még egy érdekes momentum. A bírák vizsgálódásuk során tanúként megidézhették és meg is idézték a korábbi állambiztonsági tiszteket. Az öreg emberek azonban teljesen értékelhetetlen vallomásokat tettek, volt közöttük olyan, aki nem is emlékezett Torgyánra, pedig elvileg jelen volt a beszervezési kísérletnél.

Torgyán tehát, amint jogerőre emelkedett az általa hat és fél éve hőn áhított határozat,

lemondásra szólította fel

a belügyminisztert, és amíg ez meg nem történik, pártja nem hajlandó kapcsolatot tartani az SZDSZ-szel. Ezt a kisgazdapárt elnöksége a szabad demokratákhoz írt levelében meg is erősítette. A rendszerváltás előtti ellenzéki időkre emlékeztetve, az emberi jogok védelmét hangsúlyozva kérik fel az SZDSZ tagjait, hogy "határolódjanak el a bolsevik módszereket visszahozó pártelnöküktől". A levél végén egy kis szereptévesztéssel még arra is felszólítják Kunczét, hogy mondjon le pártelnöki tisztségéről. (Állítólag a parlamenti kosárlabda-válogatottban betöltött centerpozíciótól is meg kívánják fosztani.)

Időközben újabb vita robbant ki Torgyán és Kuncze között. A BM nyilvántartásai szerint ugyanis

nem indult büntetőeljárás

a kisgazda politikus ellen 1956 miatt, holott ő ezt többször állította. Az ügynökbírák határozatának indoklása szerint Torgyán az Újpesti Forradalmi Bizottság propaganda-bizottságát vezette. A politikai nyomozók azonban ezt nem tartották elegendőnek büntetőeljárás megindításához, ám ahhoz igen, hogy együttműködésre kényszerítsék. Az újpestiek perében Torgyánt először tanúként hallgatták meg, majd gyanúsítottá léptették elő. (Gyanúsítotti meghallgatását tartja Torgyán a büntetőeljárás megindulásának.)

Megbízható információink szerint az említett tanúvallomás, illetve gyanúsítotti kihallgatás tartalmát Torgyán nem véletlenül rejti a nyilvánosság elől, ebben ugyanis - állítólag - mai szemmel nézve

meglepő álláspontra helyezkedik

a forradalmat, illetve a népi demokráciát illetően.

A beszervezést egyébként többször is megkísérelték a rendőrök, de nem jártak sikerrel, csak légből kapott ígéretekig jutottak. Az átvilágítók azt is deklarálták, hogy Torgyán nem is tudott ügynöki nyilvántartásáról, amelyben a Szatmári Lajos becsületes fedőnevet akasztották rá.

Nem kérdés, hogy a parlament őszi ülésszaka ezzel a témával fog indulni. Mi az oka annak, hogy a belügyminiszter adatai szerint Torgyán ügynök volt, a bírák szerint pedig nem? A felelősséget hiba volna kizárólag a belügyminiszteri levelet fogalmazó Sersli Sándorra hárítani, aki egyébként - szakértőként - máig meg van győződve igazáról. Már nem a BM-ben dolgozik, hanem éppen az átvilágító bíráknál keresi kenyerét - titkárságvezetőként. Kuncze nem lehet hálás neki a még 1995-ben készített előterjesztéséért, de már azt a pillanatot is átkozza, amikor aláírta a papírlapot.

Az ügynöktörvény

egyébként még rejteget izgalmakat, hiszen a koalíció számára egyelőre nem ért véget a neheze: a miniszterelnökről is a közeljövőben döntenek. Horn kétszeresen is érintett lehet, hiszen maga számolt be egykori karhatalmista múltjáról, külügyi vezetőként pedig kaphatott titkosszolgálati információkat, elemzéseket. Ugyanebben a cipőben járhat a volt miniszter, Nyers Rezső, vagy Gál Zoltán, de Szűrős Mátyás egykori parlamenti elnök is, aki szintén kapott napi állambiztonsági jelentéseket. A mezei MSZP-s honatya Simon Imre pedig két hete jelentette be, hogy elcsípték régi ügynöki évei miatt, így megválik mandátumától. Az ellenzéki oldalon is történt már hirtelen megbetegedés, perekről is szólnak a hírek: valaki már megfellebbezte a bírák ítéletét, de egyelőre semmi konkrét. A törvény dolgozik.

György Bence

szerző
György Bence
publikálva
1997/34. (08. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra