Hiába panaszkodnak a helyiek a komáromi veszélyes üzemekre, semmibe veszik őket
Ünnepélyes alapkőletétel a komáromi ipari parkban 2018. március 8-án. MTI Fotó: Krizsán Csaba

Hiába panaszkodnak a helyiek a komáromi veszélyes üzemekre, semmibe veszik őket

Egy Fejér megyei településre viszi harmadik magyarországi üzemét a dél-koreai SK Innovation. A Komárom mellett működő két másik üzem viszont már most megkeseríti a közelben lakók életét. 

Iváncsára viszi az SK Innovation a magyarországi akkumulátorgyárának harmadik ütemét – jelentette be Szijjártó Péter külügyminiszter a múlt héten. A dél-koreai cég az alig 3000 lelkes település mellett mintegy 681 milliárd forintból 700 ezer négyzetméteren kíván egy gigagyárat felépíteni, amely az eredeti tervek szerint a komáromi ipari parkba került volna, itt ugyanis a cégnek már működik két üzeme.

Molnár Attila, a Komáromot 2010 óta vezető fideszes polgármester tavaly novemberben a helyi tévének még arról beszélt, hogy Komáromnak „több szempontból is előnyös” lenne, ha a harmadik ütem is oda kerülne, mondván a gyár „egyrészt plusz munkahelyeket teremt, plusz adóbevételeket biztosít, amelyekből a költségvetés is gyarapszik, de ebből tudjuk működtetni és fejleszteni is a várost, a mindennapi komfortérzetet segítő beruházásokat megvalósítani: utak, járdák, közvilágítás, egyedülálló kedvezményrendszer, ingyen szemétszállítás az időseknek”. Az SK hatalmas üzemei közelében élők azonban nem így látják, ők ugyanis leginkább a negatív hatásokkal találkoznak.

A dél-koreai cég két egységét Komárom mintegy 3,7 ezer lakosú, az 1-es főút és a Duna közti Koppánymonostor nevű városrésze mellé telepítették, holott ez a terület korábban elsősorban rekreációs célokat szolgált, és a város weboldala szerint is üdülőövezetként funkcionál. Az ipari park kiépítése ugyan már a kilencvenes években megkezdődött, eddig azonban elsősorban kereskedelmi lerakatok vagy összeszerelő üzemek települtek a város mellé, amelyek nem feltétlenül jártak komolyabb szennyezéssel vagy környezeti hatásokkal. Az SK Innovation két egységével azonban veszélyes vegyi üzemek települtek a lakott területek szomszédságába.

 
Fotó: Élhetőbb Monostorért

A 2010 óta fideszes többségű képviselő-testület 2017 decemberében döntött 46 hektárnyi ipari parki terület eladásáról az SK Battery Hungarynek, az ipari park bővítését pedig a kormány még előtte novemberben nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá minősítette. A döntéseket a helyi lakosok megkérdezése nélkül hozták meg; volt, aki úgy értesült a szomszédságában létesülő üzemekről, hogy megváltozott a lakcíme, a korábbi pusztát úttá minősítették. „Már az is felháborított volna, hogy odakerül a gyár, de a 2017-es településrendezési tervben még a mi családi házunkat is az ipari parki területre jelölték” – meséli Monostori Éva, az Élhetőbb Monostorért csoport tagja.

Az azóta felépült és működő üzemek napi szinten megkeserítik a helyiek életét.

„Mindig van valami zaj, zúgás, csörömpölés”

– meséli Thoma Gábor, szintén a csoport tagja. „Van néhány buszméretű irdatlan ventilátor, hűtőkompresszor, amik zajt keltenek. Kinek mennyi esze kellett volna, hogy legyen ahhoz, hogy ezeket ne a falu felé tegyék?” – kérdezi. Márton Marcell, szintén helyi lakos és a csoport tagja hozzáteszi, úgy tudni, a gyárat pont úgy építették meg Komáromban, ahogy Dél-Koreában az SK többi üzemét, csak ott legalább egy kilométerre nincs a közelben semmi, míg itt egy kilométeren belül nem csak lakóházak vannak, de iskola és óvoda is.

Bár az üzemek már így is zavarják a közelében lakókat, a gyár aktuális biztonsági jelentése szerint az ipari terület a jövőben gyakorlatilag lakóházakat is körbevehet. Az Élhetőbb Monostorért csoport ezért tavaly novemberben több mint 600 aláírást gyűjtött egy petícióhoz, amelyben azt kérték, hogy a dél-koreai SK Innovation ipari létesítményei ne a lakott területek felé terjeszkedjenek, hogy csökkentsék a zajszintet, a megnövekedett forgalom miatt fejlesszék az úthálózatot, és hogy kapjanak hiteles tájékoztatást a katasztrófavédelmi tervről és a károsanyag-kibocsátásról. „Hatszáznál több aláírás itt nem számít kevésnek” – mondja Thoma Gábor. „Sok embert meg tudtunk szólítani, és szeretnénk azt hinni, hogy volt már valami politikai súlya is annak, hogy a helyi lakosság ötöde már morog.”

Két nappal később a helyi tévében a már említett interjúban Molnár Attila polgármester azt mondta, hogy szeptemberben valóban volt „három nap”, amikor brutális hanghatásokkal kellett megküzdenie a környéken élőknek, de állítása szerint azért, mert épp az „aljzatbetonozást szárították”. Azt ígérte, többet ilyen nem lesz, de a zajszennyezés nem szűnt meg. A lakosok kezdeményezését politikai hangulatkeltésnek minősítették, a polgármester decemberben a város hivatalos Facebook-oldalán már arról írt, hogy „jól körülhatárolható politikai körök - különösen a tavalyi önkormányzati választások alkalmával alulmaradt képviselőjelöltek -, személyes politikai célokra igyekeznek felhasználni a helyieket, és hangulatot keltenek olyan komáromi nagyvállalatokkal szemben, melyek számos komáromi családnak nyújtanak megélhetést”.

A helyiek 2020 novemberi panaszára a megyei kormányhivatal egy 2020 januári zajkibocsátás-ellenőrzésre hivatkozott, amely azonban szintén arra jutott, hogy a telephely zajkibocsátása egyes helyeken meghaladja a határértékeket. A cég ennek kezelésére végül egy intézkedési tervet is benyújtott. „A gyár a legutóbbi biztonsági jelentésében is elismeri, hogy zajos, és ezzel dolga van” – mondja Thoma Gábor, hozzátéve, hogy érdekes egybeesés, Komárom önkormányzata tavaly novemberben, néhány héttel a petíciójuk leadása után 1,4 milliárd forintot kapott a Gazdaságvédelmi Alapból, amelyet a város „az ipari park bővítésére és a zajvédelmi feladatok ellátására” költhet. A támogatást Czunyiné Bertalan Judit, a térség fideszes országgyűlési képviselője és Molnár Attila polgármester jelentette be.

„Persze attól, hogy beígérik, még nem biztos, hogy lesz ebből valami, de egyáltalán miért állami büdzséből és közpénzből fizetjük ki a koreai gyár zajvédelmét?

Bármilyen beruházás esetén ez a beruházó jogszabályi kötelessége és régen rossz, ráadásul törvénytelen, ha ebbe (is) a közpénzt öntenénk.” – teszi fel a kérdést Thoma Gábor.

A környezeti hatásvizsgálatokról szóló 2005-ös kormányrendelet – és annak 2019-es módosítása – szerint sem kötelező környezeti hatásvizsgálatot lefolytatni akkumulátorgyárak esetében, ez a tevékenység ugyanis csak „a környezetvédelmi hatóság előzetes vizsgálatban hozott döntésétől függően” kötelezhető erre. Ahogy azzal a Magyar Narancs legutóbbi számában is részletesen foglalkoztunk, a magyar hatóságok és az idetelepülő dél-koreai cégek pedig rendre azt a stratégiát alkalmazzák, hogy egyrészt külön kezelik az egymás mellé létesülő egyes üzemeket, szétválasztva így a hatásukat is, másrészt fokozatosan adják ki a vonatkozó engedélyeket.

Veszélyes üzemek

„A Sangsin gyárbővítése az elmúlt öt évre visszatekintve a 30. ilyen beruházás belföldön, és nem az első, amely Dél-Koreából érkezett" - így üdvözölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Sangsin Hungary jászberényi akkumulátorkeret-gyárának bővítését január elején.

Ez történt Komáromban is:

„Első körben egy nagy telket jelöltek ki az üzemnek, utána hozzácsaptak még egyet, végül két üzem létesült”

– idézi fel Thoma Gábor. „Ez tendenciózus, ugyanezt halljuk Sóskútról és Gödről is, hogy jönnek a gyárak, de semmiféle egyeztetés nincs, környezetvédelmi hatástanulmány nem előzi meg ezeket, csak mintha a kalapból húznák ki őket, kinőnek, és mivel kiemelt beruházások, a lakóknak nincs szava.” 

 
Fotó: Élhetőbb Monostorért 

A város ipari parkjában a dél-koreai SK Innovation akkumulátorgyára egymás melletti két üzemben működik, ezek egyike az SK Battery Hungary Kft. (SKBH), a másik a SK Battery Manufacturing Kft. (SKBM) tulajdonában van. Előbbi esetében először szintén alsó küszöbértékű üzemre adtak ki engedélyt, majd a gyár gyors bővítésével hirtelen megnőtt a kezelt veszélyes anyag mennyisége, és felső küszöbértékűvé nyilvánították, míg a másik egység egyelőre „küszöbérték alattinak” minősül, noha elvileg hónapokon belül szintén bővítenék a kapacitását.

„A biztonsági jelentés szerint az ellenőrzés során az addigi alsó küszöbértékű üzem felső küszöbértékű veszélyes üzemi besorolást kapott, de ezt a tényt sem sikerült őszintén kommunikálnia a város vezetésének, sőt, igazából sehogy. A nyári ellenőrzés után számtalan módon értesíthették, felkészíthették volna a lakosságot a változásra, és az üdülőövezet »megszűnéséről«”– mondja Márton Marcell, hozzátéve, hogy az SKBH felső küszöbértékű üzeme miatt szükséges külső védelmi terv módosítás még mindig nem készült el, nem tették közzé.

Tavaly novemberben az üzem besorolásváltozása miatt szükséges biztonsági jelentésről ugyanakkor az önkormányzat rendezett egy online közmeghallgatást, ahol előre megfogalmazott kérdésekre válaszolt az önkormányzat, valamint a gödi biztonsági jelentést is készítő Generisk Kft. A feltett kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy mivel két külön gazdasági társaság (a dél-koreai cég két magyar leányvállalata) kezeli a két üzemet, nem kell közös biztonsági jelentést készíteni hozzájuk, az SKBH biztonsági jelentése pedig arra jutott, hogy úgynevezett „dominóhatás” (vagyis amikor az egyik veszélyes üzemben történt baleset balesetet okoz egy másik veszélyes üzemben is) nem is jöhet létre a két üzem között.

„Azt írták, hogy a két SK üzemnek semmi köze egymáshoz, az egyikben az akkumulátorcellákat gyártják, a másikban csak összeszerelik” – idézi fel Márton Marcell, de mint mondja, az út másik oldalán működik a szintén dél-koreai Jaewon üzeme is JWH Kft. néven, amely veszélyes hulladékok hasznosítását és oldószerek visszanyerését végzi, és amely tavaly nyáron jelentett be egy mintegy 6 milliárd forintos bővítést. Az üzemek közötti „kapcsolatot” csak egy mindhárom üzem működésére hatással lévő természeti katasztrófa, például egy földrengés igazolhatja. A JWH egységében azt az NMP-nevű oldószert nyerik vissza lepárlással, amelyet a szintén dél-koreai Dongwha Sóskútra tervezett, és szintén helyi tiltakozást kiváltó üzemében is kezelnének.

 
Fotó: Élhetőbb Monostorért

 „Itt van három üzemegység, és egyik esetében sem volt előzetes környezetvédelmi hatásvizsgálat, nem hogy a háromnak együtt” – mondja Márton Marcell. „Ha nem kiemelt beruházások lennének, akkor mind a három üzemnek az együttes hatások, a többi meglévő üzem kibocsátásainak figyelembevételével kellett volna elvégezni a zaj-, por-, és károsanyag-kibocsátások előzetes vizsgálatát, majd az üzem elkészülte után azokat mérésekkel igazolni" – teszi hozzá.

"Az ilyen típusú sajátos építmények engedélyeztetésének könnyítése, a mérésügyi és biztonsági hivatal alól való kivonása, a környezetvédelmi hatástanulmányok figyelmen kívül hagyása olyan rendszerhiba, ami Koppánymonostor városrészen is, egy üdülőövezetből ipari területet kreált. A város vezetésének, illetve a területfejlesztési és építési osztályának emberi és szakmai hozzáállása már csak etikai szempontból is megkérdőjelezhető.

Az üzem bejelentésének pillanatában, a gyártási kapacitás ismeretében számítások nélkül is biztosan lehetett tudni, hogy a legveszélyesebb, felső küszöbértékű üzem valósul meg a lakóterület mellett.”

A hatásvizsgálat elmaradásával viszont így többek között azt sem vizsgálták, hogy rendelkezésre áll-e az üzemek működéséhez szükséges kellő mennyiségű víz. 2018-ra mindenesetre kiderült, hogy nem, ezért jelenleg tervben van egy Tata és Komárom közötti, mintegy húsz kilométeres ivóvíz távvezeték kiépítése.

Az ezzel kapcsolatos 2019-es előzetes vizsgálati dokumentáció szerint az Északdunántúli Vízmű Zrt. (ÉDV) „a Komáromi Ipari Park megnövekedett vízigényének biztosítása érdekében” kívánja megépíteni a vezetéket, „a víz betáplálását a tatabányai vízaknákból, valamint az ÉDV Zrt. üzemeltetésében lévő, Fényes-fürdő területén lévő mélyfúrású kút vizéből tervezik”. A tervezett vezetéken naponta 10 ezer köbméter ivóvizet vinnének Tatáról Komáromba, ehhez azonban újból termelésbe kellene állítani egy tatai tartalék kutat (Fényes 1.) is. Ez már a helyi vízviszonyokra és akár az élővilágra is hatással lenne, így itt tavaly februárban előírták a környezeti hatásvizsgálat készítését, melynek állásáról azonban a tatai önkormányzatnak sincs tudomása. 

A távvezeték építése egyelőre elakadt, miután 2020 decemberében a kormányhivatal új előzetes vizsgálati eljárás lefolytatását írta elő, mert "a létesítési engedélyes tervében szereplő nyomvonal nem egyezik az eredeti előzetes vizsgálatban szereplő nyomvonallal". A tatai önkormányzat közlése szerint január 20-án pedig maga Komárom állította le a vonatkozó közigazgatási eljárást. A távvezeték megépülésével kapcsolatban kerestük az ÉDV-t és a komáromi önkormányzatot is, ám cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ. (Az viszont már biztos, hogy a Samsung akkumulátorgyárának is helyet adó gödi ipari park vízhálózatának 10 milliárdos fejlesztését többek között a Mészáros és Mészáros Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. fogja végezni konzorciumban.)  

A már említett közmeghallgatáson a helyiek rákérdeztek a zajvédelemre is, de azt a választ kapták, hogy a városnak ezzel kapcsolatban nincs hatósági jogköre. „Nevetséges, hogy a polgármester ennyivel elrendezte az egészet, és amikor látta, hogy mozgolódás van, akkor politikai támadást emlegetett, és elvitatta a helyiektől azt, hogy ez valós probléma lenne” – idézi fel Thoma Gábor. Monostori Éva 2019-ben ugyanis az ellenzéki összefogás jelöltjeként indult az önkormányzati képviselő-választáson, de végül alulmaradt a fideszes jelölttel szemben. Ő azt mondja, az aláírásgyűjtést nem is ő kezdeményezte, a petíciójukat pedig elmondásuk szerint sok nyíltan jobboldali szavazó is aláírta a gyár zavaró jelenléte miatt.

Bár a komáromi polgármester a már említett interjúban azzal is érvelt, hogy 2020-21-ben az EU területén „nem létezik, hogy bármely olyan cég engedélyt kapjon, amely olyan tevékenységet folytat, amely bármelyikünk egészségére káros lehet”, a helyiek azért aggódnak.

„Adott ez a több veszélyes üzemből álló problémahalmaz, ennyire közel az emberekhez, de van itt természetvédelmi körzet és mezőgazdasági terület is”

– mondja Thoma Gábor. „Legyünk jóindulatúak, mondjuk, hogy modern a technológia, de az emberek félnek, pletykálnak, behergelik egymást, ezért el kellene látni őket információval, korrekt tájékoztatással. Szégyen, hogy nekünk kellett levelet írni azért, hogy megtudjuk, a város mit szól ahhoz, hogy hirtelen alsó helyett felső küszöbértékű lett az üzem, vagy hogy tudják-e, hogy a helyieknek megkeseríti az életét a gyár, mert folytonos a zaj.”

Hozzáteszi, Koppánymonostornak, vagyis az üzemek által leginkább veszélyeztetett városrésznek nincs kiürítési terve vészhelyzet esetére, és ha valami baj történne, elhagyni is nehéz lenne a területet, ugyanis a közlekedést nem fejlesztették az üzem építésével párhuzamosan, a gyárterület pedig elvágja a monostoriakat az 1-es főúttól. Sőt, a Bécs-Budapest vasútvonal a tűzoltóságoktól is elzárja a területet, az SK pedig egyelőre csak tervezi egy létesítményi tűzoltóság felállítását.

 
Fotó: Élhetőbb Monostorért

Az SK akkumulátorgyárának harmadik ütemét mindenesetre végül a Fejér megyei Iváncsára viszik, a helyiek szerint azért, mert Komáromban már nem is nagyon lenne hely egy újabb üzemnek „A helyi lakosok között mindenki tudja, hogy ezt az ipari parkot már nincs hova bővíteni, ez már egy komplett város, és mivel 100 kilométeren belül van Győr és Tatabánya is, munkaerő sincs nagyon már, Nem érdemes idehozni újabb cégeket, mert nincs, aki dolgozzon benne” – mondja Thoma Gábor.

Az Iváncsára vonatkozó bejelentés a Komárom hivatalos önkormányzati Facebook-oldalán megjelent közlemény szerint ugyanakkor „azt is előrevetíti – ellentétben az interneten keringő téves hírekkel –, hogy a társaság második komáromi gyárának kapacitás-bővítésére is hazánkban, azon belül városunkban, Komáromban kerül sor”. A közlemény szerint „ennek előkészítése mind a kormányzat, mind az önkormányzat részéről jelenleg is gőzerővel folyik”, hivatalos bejelentés erről tavasszal várható, vagyis a jelenlegi komáromi üzemek így is tovább fognak bővülni. 

Neked ajánljuk