Nincs polgármestere Ipolytarnócnak, a 480 lelkes nógrádi falunak, miután az év elején lemondott Szabó Tibor, eddigi településvezető. Ottjártunkkor kiderült: ezt leszámítva Nógrád megye legészakibb falva az elszegényedő régiók településeinek jellegzetes tulajdonságjegyeit mutatja. A tehetősebbek már rég elköltöztek, a faluban jórészt a nyugdíjas korúak és a legszegényebbek maradtak. Az impozáns orvosi rendelő egész héten zárva van, miután a korábbi háziorvos külföldre ment dolgozni. Jelenleg gyerek és felnőtt hetente egyszer, kétórás rendelési időben kaphat helyben orvosi ellátást, a legközelebbi ügyelet a 27 kilométerre lévő Salgótarjánban van, a buszköltség oda-vissza egy főnek 1200 forint – és ez az összeg itt nagy pénz. (A megye siralmas vasúti helyzetéről lásd keretes írásunkat.)
A munkanélküliség is magas: a faluban az önkormányzaton kívül egy juhtelep ad munkát két, míg a közeli, Bükki Nemzeti Park kezelésében lévő Ősmaradványok Természeti Terület egy helybélinek. Az „ősmaradványokhoz” évente több ezer látogató, főleg iskolás csoportok és családok látogatnak el. Korábban egy negyvenfős turistaház is fogadott vendégeket, de a házat üzemeltető vállalkozás csődbe ment, most a CIB Bank a tulajdonosa a lezárt turistaháznak.
Helyi perspektíva
Fotó: A szerző felvétele
A 280 munkaképes lakos alig harmadának van munkahelye. A 190 munkanélküli többsége tavaly egy-két hónapot dolgozhatott közmunkán, igaz, nem mindenki fért be a keretbe. A férfiak némelyike akár több száz kilométerre is elutazik munkáért, de előfordul, hogy – szerződés híján – becsapva, kereset nélkül térnek haza. „Ha nincs mit csinálni, akkor az ártérről hordom a vesszőt fűteni” – ezt már egy fűzfavesszőboglyával megrakott kerékpárt egyensúlyozó férfi mondja, akitől útbaigazítást kérünk, merre találjuk azokat a házakat, amelyeket az elmúlt években rendszeresen elöntött a kiáradó Ipoly. Ezek lennének azok az épületek, amelyek közvetve a fideszes polgármester lemondását eredményezték.
Ahol a víz az úr
A falu legmélyebb pontján, az Ipolytól alig száz méterre fekvő Rákóczi utca családi házainak udvarai most is víz alatt vannak. Az udvaron fát vágó Bada Tibor bokáig áll a vízben. „Olyan magas a talajvíz, hogy az év nagyobb részében el vagyunk öntve” – mondja a négygyermekes családapa. A ház fürdőszobájának felső sarkában rés tátong, a linóleum alatt a beton folyton nedves, a szekrényt sosem csukják be, mert akkor a ruhák bedohosodnak. A legutóbbi árvíz után ki kellett verni az egyik válaszfalat, úgy „recsegett-ropogott a süllyedéstől”. Ezeket a tíz éve épült szocpolos, rossz minőségű családi házakat most eladni nem lehet. Építéskor „kimaradt belőle” a beton, az állandósult víz pedig erősen elgyengítette a falakat.
Ömlik a víz
A baj még a nyolcvanas években kezdődött, amikor az Ipoly szlovák oldalán erős, nyolc méter koronaszélességű gát épült, a magyar részen viszont védtelenül maradt a part. Azóta az elöntés a magyar oldalon rendszeressé vált. A helyiek ezért is örültek, amikor kiderült, hogy a forráshiányos önkormányzat önrész előteremtése nélkül pályázhat egy száz százalékban finanszírozott, árvízvédelmi beruházásra. A tervek és geodéziai mérések elkészítéséhez 1,2 millió forintos hitelt vettek fel, de ezt a pénzt is elbukták, mivel a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség álláspontja szerint a tervek nem feleltek meg a vonatkozó előírásoknak. Szabó Tibor polgármester akkor azt nyilatkozta, hogy a tapasztalok szerint egy ekkorra gát elegendő lenne, a vízjogi hatóság viszont nem adta ki az engedélyt a „nem szabványos gátra”, az önkormányzat ezután pedig lemondott a pályázaton elnyert 50 millió forintról. Ezt követően a Szabó Tibor Illés Zoltán államtitkárral és Becsó Zsolt megyei közgyűlési elnökkel egyeztetve végül arra jutott, hogy az állam kisajátíthatná az érintett nyolc „árvízi” házat. A 2011 decemberében beadott, 50 milliós költségmódosítási javaslatot meg is szavazta az Országgyűlés, a salgótarjáni kormányhivatal elkészítette az értékbecslést, az érintettek pedig készülődtek a költözéshez.
Pintér Sándor asztala
Badáék az első árvizek után még rendbe hozták a házukat, de időközben feladták a küzdelmet, ma már csak meszelnek egy-egy elöntés után. „A gátban bíztunk, de nem épült meg. Azután megígérték, hogy az állam hozzásegíti az itt lakó nyolc családot ahhoz, hogy elköltözzön, a házakat pedig lebontják. Mi már kinéztük magunknak egy házat Salgótarján szélén, nagyjából három millió forintért, de tavaly év végén kiderült, hogy mégsem kapjuk meg a pénzt” – magyarázza a férfi.
Badáék háza beülről
Miután nem érkezett meg az ígért pénz, a polgármester hiába telefonált a Belügyminisztériumba, mindig ugyanazt a választ kapta: a teljes dokumentáció Pintér Sándor asztalán vár jóváhagyásra. Bada Tibor szerint a pohár akkor telhetett be a polgármesternél, amikor novemberben kiderült, hogy a Belügyminisztérium, az Országgyűlés korábbi határozata dacára, költségtakarékossági okokból, zárolta az ipolytarnóci árvízkárosultak elköltöztetésére megszavazott 50 millió forintot.
Saját keretéből hitelezett
A polgármesteri hivatalban a lemondott polgármester helyett Kiss Tamás önkormányzati képviselőtől tudjuk meg, hogy a történtek végleg elkeserítették a falut tíz éve irányító polgármestert, de az a bizonyos pohár inkább akkor telt be, amikor decemberben saját pénzéből volt kénytelen 600 ezer forint kamatmentes kölcsönt nyújtani az önkormányzatnak, hogy a csődöt elkerüljék. Az új önkormányzati törvény szerint ugyanis, az ötezer fő alatti települések – így Ipolytarnóc is - csak abban az esetben jogosultak adósságkonszolidációra, ha tavaly év végéig nem indult ellenük adósságrendezési eljárás. A polgármester saját pénzéből befizette az elmaradt számlákat a Salgótarján Városgazdálkodási és Üzemeltetési Kft.-nek, majd elvitte az erről szóló igazolást a Balassagyarmati Törvényszékre, ily módon a falu elkerülte a csődeljárást. Szabó Tibor végül december 31-én nyújtotta be lemondását.
Új polgármestert márciusban választ Ipolytarnóc. A csalódott árvízkárosultakat azonban jobban érdekli a tavaszi áradás, és az, hova mehetnek, amennyiben összedől a házuk. Azt is mondják, szívesen mennének közelebb a munkához, hiszen innen bejárni Salgótarjánba már csak a vonat- vagy a buszjegy árak miatt is esélytelen.
Az üggyel kapcsolatban megkerestük az illetékes minisztériumot, ám cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ kérdéseinkre.
| Ritkított járat  A közös tervek nem váltak valóra, még a régóta tervezett Balassagyarmat–Ipolytarnóc–Losonc közötti személyforgalom azóta sem indult el. Sőt, a tavalyi járatritkítás legnagyobb vesztese Nógrád megye lett, itt felére csökkent a vasúti járatok száma. (Erről szóló cikkünket itt olvashatja.) Tavaly április óta Ipolytarnóc és Balassagyarmat között naponta mindössze három járatpár közlekedik, ám a vonatok nem mennek tovább Losonc felé, hanem Ipolytarnócnál megfordulnak. |
