„A lekvárról óriási harcot vívtunk, személyi ellentétek voltak, hogy kinek az ismerőse van benne a lekvárfőzésben, kié nem. De nemcsak lekvárt főztünk, hanem kukoricát és babot is termeltünk, összesen 47 főt vontunk be tavaly az értékteremtő közmunkaprogramba” – emlékszik vissza a narancs.hu-nak Szőke István, Szob polgármestere a képviselő-testület feloszlatása előtti időkre. Szobon ugyanis január elején a képviselők feloszlatták a grémiumot az egyre kilátástalanabb anyagi helyzetre hivatkozva, így márciusban új választásokra kerül sor a háromezres városkában.
Már a lekvár sem segít
Szob mai – egyebek mellett az új választáshoz vezető – súlyos eladósodása szorosan összefügg az 1967-ben alapított szörpgyár kálváriájával – ez pedig a lekvárfőzéssel forrt össze a Duna-parti városban: tavaly nyáron két közmunkással kezdtek mintadarabokat főzni az iskolakonyhán, majd az ezredfordulón még 800 dolgozóval működő szobi szörpüzem évek óta üresen álló helyiségeinek egyikében folytatták a lekvárfőzést immár nagyobb mennyiségben. Noha a CBA polcain ma is kapható a szobi önkormányzat lekvárja, aligha ez a projekt menti meg a háromezer lakosú települést.
Fotó: MTI
„Mivel erre a közmunkára utófinanszírozást kaptunk, összeszedtük a városban az ócskavasat, felszántattuk a földeket, és vetőmagot vetettünk az ócskavasért kapott pénzből. Nem hunyhatok szemet a hatalmas munkanélküliség fölött, hozzám jönnek az emberek segélyért, tüzelőért” – magyarázza az önkormányzat nem mindennapos vállalkozásainak körülményeit az ötletgazda polgármester. Szerinte, ha az ellenzői nem feljelentésekkel és felesleges vizsgálatok indításával foglalkoznak, és úgy keresték volna a megoldást, mint a kifogást, akkor csak a lekvárfőzés évente sokmilliós nyereséget hozhatott volna. „A környéken megmaradt bogyós gyümölcsből főzött szobi lekvár cukor, tartósító- és színezőszerek nélkül készült. Szakemberben nem volt hiány, az elmúlt húsz évben majdnem minden szobi megfordult a szörpüzemben, és most szinte mind munkanélküliek” – indokolja a lekvárfőzés elindításának okait a polgármester. A testület többsége azonban kétes kimenetelűnek ítélte a vállalkozást, és januártól a hét képviselőből négyen nem szavazták meg a folytatást.
Bogányi zeneiskoláján is ment a vita
Bede Sándor helyi gyógyszerész, a feloszlatást kezdeményező képviselők szószólója átgondolatlan döntésnek tartotta, hogy az önkormányzat államilag utófinanszírozott lekvárfőzésbe és mezőgazdasági munkákba fogott. A képviselő a feloszlatás okait firtató kérdésünkre azt válaszolta, ma már eljutottak odáig, hogy nem tudják fedezni a működést. Mint mondja, az év végi beszámolóban egy szó sem hangzott el arról, hogy a lefőzött lekvárból a CBA-val folytatott tárgyalások után mennyit értékesítettek, de tarthatatlannak érzi a jövő évi költségvetésbe betervezett 173 milliós hiányt, és azt, hogy a polgármester nem fogadta meg a takarékossági javaslataikat, olyanokat, mint például a Kossuth-díjas zongorista, Bogányi Gergely igazgatásával működő zeneiskola önálló gazdasági intézménnyé való átsorolását. Addig ugyanis, amíg ez nem történik meg, a szponzorok pénze nem közvetlenül a zeneiskolához, hanem a nagy közös kalapba kerül, és így elveszik az adósságtengerben.
A kisvasút is befuccsolt
Az uniós csatlakozásig Szobnak nem csak a szörpgyártás termelt évente óriási hasznot, de a határ mentén állomásozó nagy létszámú katonaságot és rendőrséget, valamint a márianosztrai, akkor még női börtön tisztjeit is itt szállásolták el. A határátkelő megszűnése nagyjából egy időre esett a szobi szörpüzem felszámolásával. A 2004 óta folyamatosan szegényedő város mára nyakig eladósodott, és mivel az OTP több száz milliós jelzáloga sem fedezi az eddig felhalmozott tartozást, más értékesíthető vagyonuk nem lévén, az OTP decembertől nem folyósít több hitelt a működésképtelenség határán lévő önkormányzatnak.
Volt a városban elhibázott beruházás is: Szob hiába költött hatszázmilliót kisvasútépítésre, ettől remélve az idegenforgalom felpezsdülését és munkahelyteremtést: az évente 65 ezerre tervezett turistaforgalom helyett mindössze háromezren utaztak a helyi üzemeltetésű kisvasúttal. Az üzemeltetési költség azonban évente 5-6 millióval marad el a nyereségességtől „Csak 2011-ben 60 millió forinttal nőtt a hitelállományunk amiatt, mert a frank 150-ről 250-re ugrott, de mindent megteszek, hogy elkerüljük a csődöt” – mondja a polgármester, aki a kilátástalannak tűnő helyzet ellenére márciusban ismét megméretteti magát az időközi választásokon.
Azért vették meg, hogy bezárják
Végigsétálunk a Duna-parti sétányon, amely mellett az önkormányzat turistacsalogató kerékpárutat is épített. Beszédbe elegyedünk a bejáratnál álldogálókkal, akik közül az idősebbek lakóhelyük elszegényedésének okát a szörpüzem „bedöntésében”, és ehhez kapcsolódóan a politikai és gazdasági vezetők „felelőtlenségében” látják. Azt mondják, érthetetlen, miért nem tartotta meg az állam a szocializmusban ritkaságnak számító szobi szörpüzemet, amely fénykorában a gyár dolgozóin kívül 5000 bogyós- és egyéb gyümölcstermelőnek adott munkát. Azt mondják, az első francia vevő már a bezárás tervével vette meg a kilencvenes évek végén a hatalmas KGST-piaccal rendelkező szörpüzemet – ez okozta Szob tragédiáját. „A konkurencia már nem úgy működik, hogy szebbet és jobbat gyártok, termelékenyebb leszek, hanem úgy, hogy megveszem, és bezárom – véli egy helyi lakos. – Később a legnagyobb francia gyümölcslégyártó, a Fruité vásárolta meg az akkor már francia többségi tulajdonban lévő szörpüzemet, és azon nyomban megkapta a szobi szörp lengyel, a volt csehszlovák, a volt jugoszláv és volt szovjet piacait. A végső csapást azonban a besűrítőrendszer – amely kockacukornyi gyümölcsből készített öt liter natúr gyümölcslevet – Ukrajnába történt eladása jelentette.”
Mindez akkor nagy közfelháborodást váltott ki, de már nem volt mit tenni. „A francia onnantól nem vett át magyar gyümölcsöt, attól fogva a szobi szörpöt francia gyümölcsből gyártották. Először a bogyósgyümölcs-termelőket ölték meg, de nem jártak jobban az őszibarack-, meggy- és almatermelők sem. Néhány élelmes ember fillérekért felvásárolta pár évig a termést, hűtőház nem volt, ahol tárolni lehetett volna. 2004-ben már csökkent üzemmódban működött, de aztán 2005-ben tudatosan csődbe vitték a céget” – állítják a helyiek.
Fotó: MTI
A polgármester a szörpüzem történetéhez még annyit tesz hozzá, hogy 2005-ben a Fruité a magyarországi vállalat két vezetőjének adta el részvényei 90 százalékát. Ez idő tájt még jól ment a bolt, a vállalkozás több százmilliós, adózás utáni nyereséget hozott, de aztán szinte egyik napról a másikra minden megváltozott. Egy év múlva a cég már 110 millió forint veszteséget könyvelt el, tartozása pedig elérte a három és fél milliárdot. Fizetésképtelensége miatt a gyár 2007 augusztusában felhagyott a termeléssel, több mint száz hitelezője pedig bírósági úton nyújtotta be követelését, ráadásul az utcára került száz dolgozót sem fizették ki rendesen.
Az a baj, ha cukros, az is baj, ha nem
A következő évben, 2008 márciusában a Szobi Szörp Zrt. felszámolása hivatalosan is megkezdődött. A kirendelt felszámoló pályázat útján 1,3 milliárdért kívánta értékesíteni az üzemet, és végül a Piroska szörp gyártója, a Nyárlőrincen működő Szikra Borászati Kft. igazgató-tulajdonosa, Sári Tibor 210 millió forintért vásárolta meg a Szobi Szörp Zrt.-t.
Az ismert szörp és ivólé újbóli előállítása két éve ismét elkezdődhetett volna, ám a Duna menti Regionális Vízmű csatornahálózat-fejlesztés címen csak több tízmillió forint ellenében indította volna be a szolgáltatást, mintha egy újonnan épült, nem pedig egy meglévő szennyvízelvezetésről lett volna szó. Sári Tibor jogi útra terelte az ügyet. A szobi ivólé ezalatt Nyárlőrincen készül, a szobi üzem pedig üresen áll. A felszámolás még tart, addig az új tulajdonos nem használhatja a jól ismert szobi szörp logóját. Márciustól viszont egy új töltősor beállításával, Szobon töltik a szobi rostos üdítőitalok egy részét, igaz, ez nem állítja talpra a bogyós gyümölcsöt termesztő környékbeli vállalkozásokat, akiknek többsége kereslet híján már felhagyott a ráfizetéses tevékenységgel, és évek óta le sem szedi a termést.
A szörpüzem új tulajdonosa a környékbeli gyümölcsöt felhasználó lekvárfőzésben nem lát fantáziát, „beállt a piac, egyébként is, ha sok benne a cukor, az a baj, ha savanyú, azért nem veszik”. Szerinte csak az új technológiák bevezetése kelthetné életre a bogyós gyümölcs termesztését, ám amíg a géppel szedett lengyel málna vagy fekete ribizli bőven olcsóbb a kézzel szedett magyar gyümölcsnél, addig a helyi szörpgyártás újbóli beindítása sem oldaná meg a nyomasztó méretű munkanélküliséget ebben a hátrányos helyzetű régióban.
