Hagynak majd benn mézet a kaptárban, de ősszel szükség lesz családonként tíz kiló cukorra is, amiből szirup készül – így számol a Narancs.hu újságírójának ismerőse, aki arra kérte a környezetében élőket, hogy ha nem okoz gondot, bevásárláskor vegyenek a boltból annyi cukrot, amennyit egy ember elvihet. Menni fog érte, elszámolnak.
A kormány által február elsejétől az alapvető élelmiszerekre bevezetett árstop nyomán több élelmiszerlánc meghatározta, ezekből a termékekből egy személy egy alkalommal legföljebb mennyit vihet el. Ez a kristálycukorra is érvényes. Egy méhésznek ezért érdemes spájzolnia a hordástalan időkre, egyrészt a hatósági ár miatt, másrészt azért is, mert bár nem mindenütt vezettek be mennyiségi korlátozást, az üzemanyagár miatt nem érdemes messze menni érte.
Hordástalan időnek azt az időszakot nevezik, amikor a méhészeknek kell etetniük a méheket. Erre azért lehet szükség, hogy az anya petézését elősegítsék, vagy olyankor, amikor nincs mit hordani a méheknek, mert kisültek a méhlegelők, megégtek a virágok, illetve a beteleltetés időszakában, ősszel, amikor a cukorból cukorszörp készül.
Egyre súlyosabb a méhpusztulás
2022 kezdete a cukorproblémák, a koronavírus és az orosz–ukrán háború által okozott bizonytalanság mellett arról is emlékezetes lesz a méhészeknek, hogy az aszály károsította a legkorábbi, nagy kiterjedésű méhlegelőt, a repcét. A téli méhpusztulást is többen említették nehézségként. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület szerint
a tíz éve még csak 5-10 százalékos téli méhpusztulás mostanra már inkább 20 százalékos,
de ezt még mindig lehet ellensúlyozni, továbbra is 1,2 millió méhcsalád gyűjt Magyarországon.
A pusztulás oka a parazita Varroa destructor atka támadása mellett az is lehet, hogy a méhek a számukra végzetes növényvédő szerrel fertőzött területen gyűjtöttek. Ezt a méhészek úgy próbálják elkerülni, hogy csak olyan gazdálkodó földjéhez viszik a kaptáraikat, akivel napi kapcsolatban vannak, így lehet tudni, mikor permetezett és mivel.
A méhek jelentőségével ugyanakkor egyre többen tisztában vannak. Az OMME úgy látja, a laikusok nagyon sok részinformációval bírnak, de ezek a mozaikok nem mindig állnak össze megfelelően. Jellemző, hogy a városi méhlegelőről azt gondolják, az a mézelő méheké, holott méhlegelőnek a nagy kiterjedésű, hektárokban mérhető, virágzó növényekkel borított terület számít, ahonnan a méhészek által gondozott mézelő méh a saját szükségletein felül is gyűjt mézet, virágport.
A városi méhlegelők a mézelő méhek szempontjából értelmezhetetlen mennyiségű nektárt, virágport adnak, viszont fontos rovaroázisok, ahová a Magyarországon élő kb. 700 fajta méh – köztük a mézelő méh (Apis mellifera) – mellett különböző rovarok járnak, amelyek élete a beporzás szempontjából nagyon fontos.
Szúnyog is él ott, ami szintén nektárt fogyasztó rovar, csak a szaporodáshoz van szüksége vérre. A szúnyoggyérítés ugyan az utóbbi években drasztikusabb módon zajlik, de az OMME azt tapasztalja, hogy ez ritkán okoz problémát a méhészeknek, mert a szúnyogirtó cégek kivétel nélkül figyelembe vették az egyesület kérését.
Jó sok akácméz lesz az idén
A tavaszi vegyesméztermés az OMME szerint közepes lett, a vaddohányról, a hársról és a szelídgesztenyéről még nincs információ. A magyarországi méztermés szempontjából a második legfontosabb növény, amely a szezont is zárni szokta, a napraforgó, hetek múlva borul virágba. Az akácvirágzás azonban, ami a legfontosabb a méhészetek számára, most jól sikerült.
A Narancs.hu által megkérdezett méhészek szerint
átlagos évben 10-18 kilogramm akácmézet gyűjtöttek a családjaik, most akár 30 kilogrammot is.
3500 forintos kilónkénti árral számolva ez 105 ezer forint. Az a hír sem volt érdektelen, hogy mégsem kell kivágni a magyarországi akácerdőket. Az MTI idén március közepén adta hírül Várhelyi Olivér uniós nagykövetre hivatkozva, hogy Magyarországnak sikerült levetetnie az Európai Unió tiltólistájáról a fehér akácot. Igaz, hogy invazív faj, és ahol nem vigyáznak vele, kiszorítja az őshonos növényeket, de az akáccal való gazdálkodásra szigorú szabályok vonatkoznak, és a XVIII. században a homokos területek megkötésére betelepített észak-amerikai növény a magyar méztermés szempontjából nagyon fontos, és a fája is értékes.
„A klímaváltozás előtt három akáczónát különítettünk el. Az úgynevezett déli akác területei Kelebia, Tompa, Ásotthalom vonalában húzódnak. Középakácnak a Létavértes, Pusztavacs, Örkény vonalában lévő ültetvényeket nevezzük, az északi akác Nógrádban, a Mátrában virágzik. A déli és a középső akác virágzása mostanában, így idén is, szinte egybeolvad” – mondta Sipos József növényorvos, címzetes egyetemi docens. „Tavaly, tavalyelőtt a fákat fagy érte virágzás közben, a déli és az északi akácot is. Most a középső akác nagyon jól mézelt, az, hogy kinél milyen mértékű volt a hordás, a méhcsaládok erejétől függött. Vannak, akik gyenge családokkal érkeznek az akácos területekre, pedig ott már nincs lehetőség a megerősítésükre, aminek a gyümölcs- és repcevirágzás időszakában kell megtörténnie. Ilyenkor már dolgozni kell. Az északi akácon, több méhésztől hallottam, hideg, szeles idő is volt, ami nem kedvezett a hordásnak. De ez biztosan jobb szezon volt, mint amit az elmúlt két évben éltünk át.”
Az akácméz a méhészek aranytartaléka, ez a legkeresettebb, mert a leghosszabb ideig tárolható anélkül, hogy ikrásodna.
A méz tárolása nem kerül külön pénzbe, ha higiénikus körülmények között, sűrű, érlelt állapotban veszik el a méhektől, megfelelő a nedvességtartalma, leszűrik, leszedik róla a viaszmorzsát, más hulladékot, hordókban lehet tárolni, ameddig szükséges. Augusztus – a napraforgóvirágzás – után derül ki, mikor érdemes eladni, hogyan alakul az ára.
Most virágzik egy másik invazív növény, amely szintén észak-amerikai, és nem csak természetvédelmi, de gazdasági szempontból is káros a jelenléte, ez a vaddohány vagy selyemkóró. Gyökérzete miatt nagyon nehéz kiirtani, és bár a méze értékes, ragacsos virágszerkezete miatt – mint a növényorvos mondja – megterheli a méheket, elkopnak rajta.
50 év után is hatnak a növényvédő szerek
Sipos Józsefnek is van 30 méhcsaládja a család Hódmezővásárhely melletti régi tanyáján. Ez kis méhészetnek számít. Elsősorban azért tartja őket, mert élettani kísérleteket végez a segítségükkel. A méhekre veszélyt jelentő atkák ellen természetes anyagokkal próbál védekezni, illetve a környezet más hatásait vizsgálja rajtuk. A méhészek életét a családok állapota mellett az határozza meg, a környezet hogyan hat a virágzó kultúrákra.
„Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a környezetpusztítás – amilyen a tiszai cianidszennyeződés volt, a vörösiszap-katasztrófa, vagy most a Sajót ért mérgezés – maradandó hatású, hosszú időre meghatározza az ott élők életét. A nagyszüleim a téeszesítés idején nem írták alá azt a papírt, amit sokan aláírtak. Nem akartak megválni a tanyától, ott maradtak. Kialakult a tanya körül egy nagy téesz-tábla, amit nagyüzemi módon műveltek. A hatvanas években, amikor repülőről végezték a növényvédelmi munkákat, kemény gyomirtó szereket használtak, és nem nagyon vigyáztak arra, hogy a tanyát ne szórják meg. Lehet, gondoltak arra, hogy így majd Jani bácsi mégis el fog költözni, de lehetett ez gondatlanság is. Az akácfák tetején először annyi látszott, mintha megégtek volna.
A növényvédő szer hatóanyagai felhalmozódtak bennük, és azóta is hatnak. Ez a folyamat ötven-hatvan éve zajlik, de nem állt meg.
A fák lassan száradnak el, lefelé haladva. Néhány akácot már ki kellett vágni, mert a méreg hatása végigért bennük, az utolsó még eleven, virágzó ágaik is elszáradtak.”
