Hiába újították fel a kétezres évek elején állami támogatással, és kezdtek el művészfilmeket játszani a legendás miskolci Kossuth moziban, 2008-ban mégis lehúzták a rolót. A multiplexszel nem tudtak versenyezni, és miután átadták a város új kulturális központját két moziteremmel, elfogytak a maradék nézők. Búcsúzásképp Gyulai Lajos, a hajdani megyei moziüzemi vállalat igazgatója felidézte a Borsod Online-nak: a fénykort jelentő 60-as és 70-es években a mozinak több százezer (sic!) nézője volt évente, így napi 6-7 vetítést is tartottak. Ráadásul a Kossuth mellett ott volt még a jóval nagyobb Béke, a Táncsics, a Fáklya, a Szikra, a miskolctapolcai, az Ady, a „perecesi”, és a „hámori” mozi is. A megyében 35 mm-es filmet vagy hatvan helyen tudtak lejátszani, keskenyfilmet, tehát 16 mm-est több százban. A megyei moziüzemi vállalatnál nyolcszázan dolgoztak.
| ||
A Kossuth mozi korszerűsített technikai felszereléseit, a digitális vetítőt és a hangrendszert a bezárás után átvitték a Művészetek Házában lévő két moziterembe: a Béke és Uránia moziterem és a Művészetek Háza ma is működik Miskolcon, a Cinema City pedig fenntart egy nyolctermes multiplexet. Vagyis a 160 ezres lakosságú észak-magyarországi központban ma nincs hagyományos értelemben vett mozi: nincs olyan önálló épület, intézmény, amelyik csak mozgóképek vetítésével foglalkozik. A mai miskolci fiatalok moziélményt bevásárlóközpontban vagy a városi „kultúrházban” élhetnek át.
Vándorol a mozgókép
A miskolci mozikról szóló történet szimptomatikus, és leképezi azt, ami a magyar mozihálózattal történt az elmúlt évtizedekben. A kilencvenes évekre az ország mozihálózata összeomlott, a multiplexek térhódítása pedig felelős állami szabályozás híján egymás után lehetetlenítette el a kis- és középvárosokban működő vetítőhelyeket, de mára jóformán a falusi mozi is ismeretlen fogalom a fiatalok körében. (Már csak a 2700 lelket számláló Bölcskén a Rákóczi mozi tartja magát – a mozi mindenese, Gazdag Gyula megígérte apjának, hogy amíg él, lesz mozi a faluban.)
De akadnak döbbenetes adatok bőven a mozihiányról! Amióta 2011-ben, a művészmoziknak járó normatív támogatás befagyasztása után bezárt az önkormányzati fenntartású Hrabal, Győrben a tíztermes Cinema Cityn kívül egyáltalán nincs semmiféle mozi – még a városi kultúrház részeként sem. Esztergomban a Bajor Ágost Kultúrmozgó 2009-ben úgy zárt be, hogy hatvan kilométeres körzetben az egyetlen vetítőhely volt, ma legalább a szlovák oldalon működik a Danubius.
| Vándormozi A jelenlegi helyzetben egyre fontosabb szerep jut egy első hallásra régimódinak tűnő intézménynek: a vándormozinak. Ezt lovagolta meg a Mozgó Mozi nevű vállalkozás, ami bár egyelőre az országnak csak egy részét fedi le, és amolyan tesztüzemben működik, évek óta viszi a legmodernebb technikát és friss filmkészletet olyan kisvárosokba, mint például Sümeg, ahol a Kisfaludy mozi szintén a 2010-es évek elején zárt be. A Mozgó Mozi viszi a vetítőt, a hangrendszert, vásznat és filmet, a befogadó helynek csak a termet és a székeket kell szolgáltatni. Szinte minden esetben helyi művelődési házakban állítják be vetítőgépüket. |
A vidéki mozihálózat leépülése nem új jelenség. A Magyar Mozgókép Közalapítvány bedőlésével a normatív támogatások elmaradása csak az utolsó szög volt a koporsóba. A hanyatlás valójában évtizedek óta tart, és több, egymástól jobbára független szociológiai, politikai, kulturális és technikai tényező következménye. Ezek nagy része korántsem csak a magyar mozihálózatot sújtotta: a televízió, a VHS, majd a DVD megjelenése, a helyi tévécsatornák, később az internet térhódítása mind olyan globális jelenségek voltak, amelyek csökkentették a mozgókép jelentőségét. Ehhez jött a magyar film kulturális súlyának változása, az állami szerepvállalás csökkenése, a multiplexek terjedésének szabályozatlansága, az art mozik átgondolatlan és kiszámíthatatlan támogatási rendszere.
Régi aranykor
Az is tény azonban, hogy – bár kissé furán hangzik – Magyarországon volt minek elsorvadnia: a páratlanul gazdag és nyilvánvalóan túltelített mozihálózatot azért építette ki a szocialista propaganda, hogy „a filmügyet a dolgozó nép nevelésének és szórakoztatásának szolgálatába” állítsa, ezért az „ország minden községét el kell látni keskenyfilmvetítő géppel vagy vándormozival, hogy a falu dolgozói is rendelkezzenek a kulturális nevelés e fontos eszközével” – fogalmazott az első ötéves tervről szóló 1949-es törvény.
| ||
Ezért építették ki a még a keleti blokkban is kiugróan sűrű 16 mm-es vetítőhálózatot – később a technika kikopása hozzájárult a falusi mozik látványos eltűnéséhez. A nagy volumenű terv megvalósítására alakultak meg a megyei moziüzemi vállalatok: 1948 és 1960 között 6,5-szeresére nőtt az országban a mozik száma, még az aprófalvas megyékben is a falvak 80-90 százalékában volt keskenyfilmes, tehát 16 mm-es vetítő, igaz, néha a kocsmában vagy az istállóban. A nagyobb vidéki városokban a statisztikák 1960-ból több tucat moziról számolnak be, Debrecenben 37-ről. A növekedés 1967-ben ér a csúcsra: a falvak mozis ellátottsága ekkor már 96 százalékos. 1974-re is csak pár százalékos a veszteség, ekkor Magyarországon összesen mintegy 3600 mozi működik, a községek 90 százalékában van játszóhely.
A hanyatlás hajnala
Ám innen már csak a „hanyatlás” felé vezetett út, a gazdaság részleges racionalizálásának szándékától nyilvánvalóan nem függetlenül 1985-re már a községek „csak” háromnegyedében van mozi, Somogy és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében csupán a felében. Ám 1985 és 1990 között a magyar mozihálózat bedől, pár év alatt a vetítőhelyek száma a felére esik vissza. Az ötszáz lélekszám alatti aprófalvakból és az ötszáz és ezer lélekszám közötti faluk közel kétharmadából és pár városból is kivonul a mozi.
| ||
A rendszerváltással a hálózat atomjaira hullik szét, a területi alapon szerveződött moziüzemi rendszert felosztják az önkormányzatok között. A mozik nem járnak jól, egyik pillanatról a másikra teljesen új feltételek között találják magukat, megfelelő érdekérvényesítő erő és tapasztalat nélkül. 1995-re megszűnt a keskenyfilmes vetítőhálózat, a mozik számának esése drasztikus, összesen közel ötszáz mozi maradt. 1995-re a 35 mm-es mozihálózat körülbelül az 1938-as szintre estek vissza, a mozi nélküli városok száma 30-ra nő. És csak ekkor jönnek be az országba a multiplexek, s pár év alatt gyakorlatilag egy az egyben behúzzák a mozirendszerből kivehető nyereséget. A falvakból 2003-ra végképp eltűnik a mozi, de a városok feléből is kikopik. A mai torz, aránytalan hálózat ekkor jött létre: a Dél-Dunántúlon, Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében nagy, egybefüggő lefedetlen területek keletkeznek. A működő vidéki mozik nagy része önmagára hagyva, nem túl jó kilátások mellett próbál talpon maradni az ezredforduló környékén.
Művészet vagy nem
Nem is lehetett tovább halogatni az állami szerepvállalást: a 2004-es filmtörvény után egymilliárd forintot öl a kormány a vidéki művészmozi-hálózat kialakításába – ami mellesleg új problémákhoz vezetett az artmozi- és artfilm-besorolás terén. A hálózat mozijai innentől normatív alapon kapnak támogatást, egészen az Magyar Mozgókép Közalapítvány bedőléséig.
| ||
Az állami szerepvállalás ugyanakkor nem állítja meg a mozihálózat zsugorodását, pár év alatt megint feleződik a mozis települések száma. Már csak tizennégy faluban van játszóhely, például Balástyán, Deszken, Szankon, de ezek többsége is csak hetente egy filmet vetít. Mindenesetre 37 vidéki város önkormányzata pályázott sikerrel a fejlesztésekre, 2009 végére az országban 40 moziban (vagy kultúrházban) 65 artmozi-terem működik, 18 az Europa Cinemas-hálózat tagjaként.
| Vászon a könyvtárban Az ötezer lakos alatti kistelepüléseken moziélményhez hasonló tapasztalata a helyieknek a könyvtárban lehet, amióta elindult a kormány (a Nemzeti Kulturális Alaphoz és a Magyar Művészeti Akadémiához is kapcsolódó) „Könyvtármozi” programja, amelynek kifejezett célja a kistelepülések mozgóképes ellátottságának javítása. Eddig 250 kistelepülés kapcsolódott be, ezeken a helyeken megújították a könyvtárat, hogy alkalmas legyen közösségi vetítésre. A szolgáltatást az Informatikai és Könyvtári Szövetség koordinálja a megyei könyvtárakon keresztül, a cél az, hogy a magyar filmkultúra alapvető értékei hozzáférhetővé váljanak. Havonta mintegy 100 vetítést tartanak körülbelül 85 településen: február 2-án például Homokmégyen vetítették a Hyppolit, a lakájt, a programon körülbelül hatvanan voltak. A filmek vetítése a Nemzeti Audiovizuális Archívum internetes felületén keresztül történik. Ramháb Mária, az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnöke elmondta a Narancsnak: a kistelepüléseket fokozatosan vonják be a programba, szeretnék, ha a számuk ebben az évben megduplázódna. |
Az újabb bezáráshullámot az MMKA csődhelyzete okozza – nemcsak a normatív pénzeket, de a művészfilmek forgalmazása után járó támogatását is leállítják, így a filmek csökkenésével a mozik nehezen tudják tartani az előírt vetítési arányszámot. Az országban ezekben az években tíz art mozi, a teljes hálózat negyede kapcsolta le a villanyt végleg, több a fővárosban. Elaprózott és koncepciótlan támogatások következnek ezután: az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2011-ben és 2012-ben száz-százmilliót tett bele az art mozik digitális fejlesztésébe, ehhez 35 milliót a NKA is hozzátett, később nagyobb összegeket is átcsoportosítottak fesztiválokra, filmklubokra, filmnapokra. 2012-ben a Magyar Nemzeti Filmalap egyszeri, működésre is fordítható, bő százmilliós gyorssegélyt biztosít több mint 24 mozinak és 8 forgalmazónak. Ezek a lépések többé-kevésbé normalizálták a helyzetet. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság friss adatai alapján az országban jelenleg mintegy 140 mozi üzemel, ebben benne vannak a multiplexek, de a „művházakban” és kulturális központokban lévő termek is – így a cikk elején említett miskolci Művészetek Házában működő két artmozi-terem is. A művészmozik száma valamivel több mint két tucat, az Art-mozi Egyesület 23 játszóhelyet tömörít a honlapja szerint, de Bakos Edit elnök úgy véli, a valódi tagság ennél valamivel több, plusz vannak vidéken az egyesülettől független art mozik is, például Szarvason és Martfűn.
Viszont az art minősítéssel működő játszóhelyek száma várhatóan csökkenni fog. Sok mozi ugyanis a 2010-es években azért vállalta az art besorolást és a művészfilmek műsoron tartását ötven százalékban, hogy támogatást vehessen fel a vetítési technika digitalizációjára. Ha ezek a vállalások 3-4 év után lejárnak, a moziknak az lesz érdekük, hogy népszerűbb filmeket vetítsenek, akár úgy is, hogy lemondanak az art besorolásról.
Mégsem reménytelen
Ezt erősítette meg a három mozit üzemeltető Kalmár István is, a 16 mozit tömörítő Kultik mozihálózat egyik alapítója. Ezek a mozik függetlenek az önkormányzatoktól, de a multiplex- és artmozi-hálózattól is, bár a salgótarjáni mozi kisterme korábban megkapta az art besorolást. Kalmár húsz éve mozizik, a soproni Elit mozit 2011-ben kellett bezárnia, de két-három havonta azért tartottak mozimaratonokat. Aztán megszűnt a 35 mm-es nyersanyag, lehúzták a rolót, és előálltak egy új ötlettel. A balatonfüredi mozi példáját követve vállalkozóként belevágtak a digitalizálásba, azaz lemondtak az állami támogatásról azért, hogy azt vetíthessenek, amit akarnak, és elhagyhassák a művészfilmeket. A digitális technikának köszönhetően ugyanis a Star Wars ugyanakkor indul náluk, mint bárhol máshol, és ez nagy változás, hiszen amíg kópiáról vetítettek, addig a kis kópiaszám miatt a vidéki mozik többhetes csúszásban voltak a fővároshoz képest. Azaz versenyben vannak a multiplexekkel, még ha a bevétel töredékére is van csak esélyük: a Kultik-hálózat legsikeresebb mozija nem éri el a Cinema City-hálózat legrosszabbul teljesítő mozijának bevételét. A vállalkozói mozi mégis megéri, állítja Kalmár. A piac persze nagyon kicsi, de a tapasztalt szereplők képesek szolid nyereséget termelni. És ez nem jelenti azt, hogy nem vetítenek művészfilmeket: a soproni Elit mozi harmincfős kistermében nemrég a Paterson és a Holdfény volt látható a közelmúltban.
(A magyar mozihálózat történetének rekonstruálásakor Borsos Árpád a Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskolájában írt, „A mozi mint innováció magyarországi elterjedése, a hálózat alakulásának földrajzi jellemzői napjainkig” című PhD-értekezését követtem, ebben a részben a Borsos által összefésült KSH- és Nemzeti Filmiroda-adatokat használtam. Az artmozi-hálózatra vonatkozó adatokat és tendenciákat az Art-mozi Egyesület 2013-as, „Beszámoló az art mozik és art forgalmazás helyzetéről” című állapotjelentéséből vettem – a szerző.)
