Kisvárosi NER-bosszú: politikailag motivált kirúgás és megfélemlítés

Kis-Magyarország

Egy gyulai háziorvosi asszisztenst azzal vádolnak, hogy munkahelyén tiltott politikai agitációt folytatott. A nő férje tavaly a fideszes jelölttel szemben indult az önkormányzati választáson. Állásából elbocsátották, helyi blog célkeresztjébe került, és vesszőfutása az első fokú bíróságon is folytatódott.

A Magyar Narancs legfrissebb, dupla számában érdekes cikkben tárunk fel egy gyulai esetet, egy munkahelyi konfliktusnak álcázott, politikailag motivált kirúgás és megfélemlítés történetét. Ajánló a cikkből.

„Pontosan tudom, hogy Ernő kért meg téged, hogy küldj el innen” – mondta Mikóné Hirth Bea, a háziorvosi asszisztens (címlapképünkön), aki Görgényi Ernő gyulai fideszes polgármesterre utalt. „Ez nem igaz” – vágta rá Ködmön Zsolt, a Gyulai Egészségügyi Alapellátási Intézmény vezetője. Ezt követően Ködmön a nővérek asztalát kezdte fotózni. Beosztottja azonban rászólt, hogy ne csak arról a részről készítsen felvételeket, ahol a néhány Momentum-szórólap van, hanem az egészről. Mert így kiderülne, van ott fideszes szóróanyag éppen úgy, mint egy helyi civil szervezet, a Városbarátok választási brosúrája és az aznapi Gyulai Hírlap is. (Az önkormányzati lap itt is a helyi Fidesz-hatalom hű szolgálólánya.)

Amikor a vita első felvonása lezárult, az asszisztens elment a mosdóba, közben pedig Ködmön Zsolt felhívta a gyulai jegyzőt, Csige Gábort, valószínűleg a helyzetről és a teendőkről egyeztettek. (Csige néhány évvel ezelőtt még a békési fürdővároshoz közeli Kötegyánban volt a Fidesz polgármester-jelöltje.) Ennek végeredményeként az alapellátási intézmény vezetője felmentette az aznapi további munkavégzés alól az asszisztenst, aki azonban jelezte, hogy nem megy el. Egyrészt az utasítást felettese nem adta írásba, másrészt kolléganőjének délben kezdődött a szabadsága, így nem maradna senki a rendelőben. „Ezt én megoldom” – mondta erre Ködmön. A fénymásolóból papírt vett elő és egy feljegyzést írt. Ezt azonban Mikóné Hirth Bea nem volt hajlandó aláírni, mert az szerepelt benne, mindez azért történik, mert ő „pártpolitikai tevékenységet folytatott a rendelőben”.

Erre a másik asszisztenssel íratta alá a papírt Ködmön. Ám ő nem azt hitelesítette, ami a papíron szerepelt, hanem azt, hogy a kolléganője nem vette át a feljegyzést. Így végül Mikóné mégis elment a munkahelyéről. De az aznapi történéssor ezzel még nem ért véget.

Alig hat órával később, kora este egy, a városvezetés minden lépését lelkesen helyeslő, az ellenzéket a legalpáribb módon gyalázó helyi blog meglehetősen egyoldalú és gunyoros tálalásban részletesen hírt adott a rendelőben történtekről. Felmerül a kérdés: miért volt ilyen fontos a városvezetéshez közel álló revolverblognak egy háziorvosi asszisztens hazaküldése, másrészt ki tájékoztatta őket? A főnöke által elküldött és az írásban ekézett asszisztensnek mindez nem állt érdekében. Később Ködmön tagadta, hogy ő írta volna az árulkodó bejegyzést. Azt mondta, ő nem is ilyen stílusban ír. Igaz, azt nem is állította senki, hogy ő lenne a szerzője a szóban forgó irománynak.

Két héttel később, 2019. október 25-én később Ködmön Zsolt az irodájába hívatta Mikóné Hirth Beát, aki időközben táppénzes állományba került. A nő gyanútlanul ment a találkozóra. Sem itt, sem korábban, a rendelőben főnöke meg sem próbálta tisztázni, hogy mi történt. Nem kérte meg beosztottját, mondja el az ő verzióját. Ellenben kezébe adta a rendkívüli felmondásról szóló iratot. Ennek lényege, hogy az asszisztens „politikai szórólapot adott át S. László nevű betegnek”, ő volt a váróteremben lévő idős ember, „s ezzel tiltott politikai tevékenységet végzett.”

Az elbocsátott háziorvosi asszisztens az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz és munkaügyi bírósághoz fordult. Mindez elképesztő fordulatot hozott, nem bizonyosodtak be azok az érvek, amellyel a munkaadó „indokolta” a nem mindennapi lépést. A politikai bosszú és megfélemlítés minden eleme, egy nehezen minősíthető bírói tárgyalásvezetés és elsőfokú ítélet az, amelyet a cikk további része kibont.

E rövid ajánlónk egy remek írás kivonata. Az eredeti cikk teljes mélységében, szélességében és magasságában a Magyar Narancs fenomenális karácsonyi dupla számában olvasható - amely előfizetés ellenében immár digitálisan is elérhető! Vásárolja meg az újságosnál, a közértben, a benzinkúton - vagy szerezze meg most rögtön!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.