„Hogyan juthat ivóvízhez Tiszagyenda?” – kérdezte írásban még az elmúlt év októberében Gurmai Zita MSZP-s képviselő Pintér Sándor belügyminisztert. Az ellenzéki képviselő felidézte: „Mivel a mérések szerint a helyi ivóvíz arzéntartalma a megengedett határérték többszörösét mutatja, ezért a helyzet azonnali megoldást igényelt. Az arzénmentesítést célzó eljárás során vas-szulfátot használtak, ezt követően azonban a helyi háztartások csapjaiból folyó víz barnára színeződött, és mind emberi fogyasztásra, mind bármilyen más felhasználásra teljesen alkalmatlanná vált. A nyilvánvalóan embertelen helyzetet és az azzal járó fertőzésveszélyt tovább súlyosbítja az eset pénzügyi vonzata. Nem elég, hogy a térség szerény anyagi körülmények között élő lakóinak hatalmas terhet jelent a mindennapi életvitelhez szükséges víz beszerzése, hanem még fizetniük is kell a használhatatlan víz szolgáltatásáért” – írta Gurmai Zita.
A képviselő által bemutatott elképesztő helyzet az ország három nagy régióját, a Dél- és Észak-Alföldet, valamint a Dél-Dunántúlt érintő ivóvízminőség-javító program megvalósulása után állt elő az 1025 lakost számláló Tiszagyendán. Holott az EU finanszírozásában, az országban összességében többszáz milliárd forintból valósult meg a projekt, így Tiszagyendán is. Brüsszel előírásai szerint egy liter ivóvízben nem lehet több arzén 10 mikrogrammnál, ám
az alföldi településeken ezt a határértéket négyszeresen-ötszörösen meghaladó volt az arzéntartalom.
Néhol még ennél is több.
Hosszú éveket késett a program
A 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott államok, így Magyarország azt vállalta, hogy brüsszeli források felhasználásával 2009 végére az ivóvízminőség tekintetében teljesíti az uniós előírásokat. Ám ez nem sikerült, a fél országra kiterjedő program hosszú éveket késett. „Az már jó ideje látszik, hogy az Európai Unió 2004-ben felvett tíz új tagjától a környezetvédelmi előírások maradéktalan teljesítése tíz-tizenöt éven belül nem várható. Brüsszel és az új tagállamok is alábecsülték a problémahalmaz nagyságát, a szükséges beruházási forrásokat” – nyilatkozta még 2010-ben a Magyar Narancsnak Forman Balázs, a Corvinus Egyetem docense, európai uniós szakértő.
Végül az EU-s környezetvédelmi jogszabályoknál az állami szférát és az önkormányzatokat érintő beruházásokra (ivóvíz, szennyvíz, kommunális hulladék) legkésőbb 2015-ig kapott haladékot Magyarország. Ennek keretében, ha rengeteg vitával terhelten is, de elkészült az ország három régiójában az ivóvízminőség-javító projekt. Így a Tiszagyendát magában foglaló Észak-Alföldön is.
Azt már a 2008 óta polgármesterként dolgozó Pisók István mondta el, hogy ez a Kunhegyeshez közeli, alig több mint ezerfős községben felemásra sikeredett. Ugyanis a településen az összes régi, eternitből készült vízvezetéket modern műanyagra cserélték, de az új ivóvízkúttal nem volt szerencséjük. A régi, 300 méteres mélységbe lefúrt kút eliszaposodott, ezért újat fúrtak. Ám ez csak 110 méteres mélységig hatolt le. Az üzembe helyezése után egy ideig megfelelő minőségű vizet szolgált az új műtárgy, igaz, ebben szerepe volt a modern arzénmentesítő technológiának is. Ám egy idő után így sem tudták tartani a litereként 10 mikrogrammos arzéntartalmat. Sőt, a víz sárgásra, barnásra színeződött.
Kis híján polgári engedetlenség lett a felháborodásból
A gondot valószínűleg az jelentette és jelenti ma is, hogy a kút nem kellő mélységből, geológiailag nem megfelelő rétegből hozza fel a vizet. Egyelőre nincs rá válasz, hogy a tervezés során ezt miért nem vették figyelembe. Az eredmény viszont kétségbeejtő.
Sem inni, sem főzni, s igazán tisztálkodni sem lehet az itt felszínre került „ivóvízzel”,
ráadásul mindezért a helyieknek még vízdíjat is fizetni kell. Lett is ebből ribillió a faluban. Pisók István elmondása szerint már-már polgári engedetlenségig fajultak a dolgok, mert a lakosok azt mondták, ők ezért a „szolgáltatásért” nem hajlandóak fizetni. Végül nem került sor semmilyen ellenállásra.
„Mindenfelé tájékozódtam, írtam minisztériumoknak, néztük a pályázatokat, de sajnos nem találtunk megoldást. Egy kicsit kétségbeesésemben több mintát küldtem ebből a sárgás-barnás vízből a kormányzati szervekhez, így a Belügyminisztériumhoz is. A végén ez hatott” – osztotta meg történetet a Narancs.hu-val a falut függetlenként vezető Pisók István. Hozzáfűzte, a megoldást egy új, az eddiginél mélyebb kút forrása jelentheti. Ám erre egyrészt szabad forrása nincs a szűkös pénzügyi keretből gazdálkodó Tiszagyendának, másrészt a hitelfelvételhez nem tudtak kormányzati engedélyt szerezni. Úgy érezték, hogy a 22-es csapdájába kerültek.
Gurmai Zita kérdésére Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium önkormányzatokért felelős államtitkára válaszolt. Jelezte, hogy egy tavaly október végi kormányhatározattal 35 millió forintot biztosítottak Tiszagyenda új ivóvízkútjának fúrására. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei község első embere lapunkat úgy tájékoztatta, időközben a forrás megérkezett a számlájukra, és a tervezési, engedélyeztetési eljárás már meg is kezdődött.
Tizenhét évvel a csatlakozás után
„Még ebben az évben megoldódik Tiszagyenda ivóvízproblémája?” – kérdeztük a polgármestert. „Ne ijesztgessen, remélem, sokkal előbb. Nagyon sokat küzdöttünk ezért, nagyon nehéz volt, a helyiek elkeseredettek, így remélem,
hogy már az év közepére rendeződik ez a kérdés”
– válaszolta portálunknak Pisók István. Az új kút 310-330 méteres mélységig megy le, ami a víztisztító technológiával együtt reményt nyújt arra, hogy a víz nem lesz sárgás-barnás és az arzéntartalom is az egészségügyi határérték alatt lesz.
„Mindenkinek jár Magyarországon az egészséges, jó minőségű ivóvíz” – zárta mondandóját a tiszagyendai polgármester. Minden valószínűség szerint a Jász-Nagykun-Szolnok megyei település az utolsók egyike az országban, ahol csak mostanra lesz az EU-előírásoknak megfelelő a víz minősége.
A 2004-es uniós csatlakozás óta tizenhét év telt el.
