Makói iskolabezárás: ezt mondja a tankerület

Kis-Magyarország

Nem iskolát zártak be, hanem „feladatellátási helyet”.

Makón a június 10-i tanévzárón tudták meg a gyerekek és tőlük a szüleik, hogy szeptembertől másik iskolaépületben kezdik az új tanévet. A Makói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Bartók Tagintézményében szűnik meg az oktatás, az általános iskolai és a zeneiskolai, és az Almási Tagintézményben folytatódik.

A bejelentés megdöbbentette a szülőket, információink szerint az önkormányzatot is. A Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központ szülői értekezletet hívott össze, ahol a Bartók iskolában tanuló diákok szülei – elmondásuk szerint – nem kaptak választ minden kérdésünkre.

A DK makói önkormányzati képviselője, Mucsi Tamás tüntetést szervezett, majd aláírásgyűjtést kezdeményezett. A szülők Facebook-csoportot alakítottak, és most már ők is nyilvánosan tiltakoznak. Farkas Éva Erzsébet polgármester pedig a Facebookon közleményben tisztázta, hogy az oktatást nem az önkormányzat szervezi; arra kérte a szülőket, ne ítéljenek elhamarkodottan az új iskolaépületbe való átköltözésről, nézzék meg, milyen modern körülmények között fognak ott tanulni a gyerekek, és javasolta a tankerületnek, hogy nevezzék el az egész intézményt Bartók Béláról.  

A DK-s Mucsi Tamás erre válaszul egyéni indítványt nyújtott be arról, hogy Makót nevezze át az önkormányzat Jeruzsálemre.

A Narancs.hu június 11-én elküldte kérdéseit a Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központhoz, az iránt érdeklődve, mi a korrekt információ, mi a bezárás indoka, és erről egyeztetett-e az önkormányzattal.

A tankerület igazgatója, Miklós Anikó hétfőn válaszolt. A „Régi értékek magas színvonalon a Makói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola modern épületében” című közlemény így szól: „A Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központ egy általános iskolát tart fenn Makó városában. A Makói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Makón két feladatellátási helyen működik. A Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központ az EFOP 4.1.2-17-2017-00001 azonosítószámú »Almási Tagintézmény a 21. században« elnevezésű projektben egy 16 tantermes, 6 szaktanteremmel, 6 csoportszobával és számos kiszolgáló helyiséggel rendelkező iskolát épített Makó városában, amelynek műszaki átadás-átvétele lezárult. Az új épület mind a két feladatellátási helyen tanuló gyermekeket tudja fogadni. A fenntartó a költözést a jogszabályok megtartása mellett valósítja meg. A két feladatellátási helyen összesen 362 tanuló kezdi meg a 2022/2023-as tanévet.

Az új épület a kor elvárásainak megfelelő infrastruktúrával, a megszokott innovatív tantestülettel várja a tanulókat. A diákok és nevelőik egy a mai kor követelményeinek megfelelő, a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt, klimatizált, tágas épületben végezhetik feladataikat.

Az emelt szintű zenei oktatás, a változatos pedagógia módszerek alkalmazása az eddigi magas színvonalon folytatódik, erre garancia az ott tanító szakmai közösség. Az új épület alkalmas házi koncertek, kiállítások, széles körű tanórán kívüli tevékenységek megtartására, a modern termek, tágas sportudvar, tankert pedig biztosítják a gyermekeknek az egyéni igényeiknek, képességeiknek, tehetségüknek megfelelő kiegyensúlyozott tanulás lehetőségét.”

Arra a kérdésre, hogy a tankerület egyeztetett-e a döntés előtt az önkormányzattal, nem kaptunk választ.

(Címlapképünkön: fehér szalagokkal tiltakoznak az iskolabezárás ellen szülők és diákok. Fotó: a szerző felvétele)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.