Ahogyan a Narancs.hu kiderítette, s június 9-i cikkünkben megírtuk, a Balatonszabadi külterületének számító Gamászapusztára lakóparkot álmodó Monroyal Invest Kft. tulajdonosa egy 11 éves fiú, aki Siófokon jár általános iskolába. A cég akkori, balatonvilágosi ügyvezetőjének nevét Balatonvilágos krónikáiban találtuk meg akként, mint aki rászorultsági alapon két köbméter tűzifát kapott az önkormányzattól. A balatonszabadi önkormányzathoz benyújtott, lakóövezetté történő átminősítést kérő levelet ugyanakkor Holl Antal, a kiskorú cégtulajdonos törvényes képviselője írta alá, akit a cégnyilvántartások szerint egy ízben már eltiltották a cégvezetéstől.
E cikkünk megjelenése után a balatonszabadi polgármester lakossági fórumot hívott össze a témában, melyen a 11 éves kft.-tulajdonos nem jelent meg, Holl Antal ellenben igen, de – ahogyan szintén megírtuk – csak néhány szavas, konkrétumokat nem tartalmazó válaszokat adott a felmerülő kérdésekre; olyanokat például, hogy „gyerekcipőben jár még a beruházás”. A lakossági fórumon Holl Antal mellett Csite Eszter (balatonvilágosiak és gamászapusztaiak szerint Holl Antal felesége, illetve a balatonvilágosi bisztró üzemeltetője) foglalt helyet, aki a fórum napján, június 21-én már a Monroyal ügyvezetője volt.
A cégnyilvántartás szerint ugyanis első cikkünk megjelenése után 3 nappal ügyvezetőcsere történt a kft.-ben: Trencsányi Lászlót Csite Eszter váltotta június 12-én. Trencsányi 2022. február 29-től viselte ezt a tisztséget, korábban szintén Csite Eszter és testvére, Csite József Richárd osztozott ezen a poszton, utóbbi azután ügyvezetőből végelszámoló lett, de hogy mi lett a vége a 2017-ben kezdődött végelszámolásnak és a kft. hogyan „szabadult” ettől, az a cégnyilvántartásból nem derül ki.
Az ellenben igen, mégpedig egy bejelentésre adott Somogy megyei főügyészségi válaszból, hogy
a 11 éves cégtulajdonos fiú már 4 éves korában (!) belekóstolt az üzleti világba, legalábbis papíron.
A főügyészség egyebek között ugyanis azt derítette ki, hogy a Monroyal Invest Kft.-t budakeszi székhellyel 2016. februárjában a 2012-es születésű kiskorú H. A. A. és törvényes képviselője alapította. A társasággal szemben 2016. november 9-én a NAV máris végrehajtást rendelt el, amit követően a kiskorú tag ajándékozás jogcímen 2021 júniusában és 2022 decemberében üzletrészt szerzett a társaság további tagjaitól, melynek következtében a kft. 100 százalékos tulajdonosává vált. A társaság székhelye 2021. december 17-én került át a Somogy megyei Balatonvilágosra.
A bejelentésre adott főügyészségi válasz arra is kitér: kiskorú tag esetén csak a meglévő üzletrész értékesítéséhez szükséges gyámhatósági jóváhagyás, az üzletrész megszerzéséhez nem. „Tekintettel arra, hogy jelen esetben egyrészt az üzletrész átszállás ajándékozással, és nem átruházással történt, másrészt pedig az üzletrészt a kiskorú megszerezte, és nem értékesítette, gyámhatósági jóváhagyás a cégbírósági bejegyzéshez nem kellett. (...) A szülők Somogy Vármegyében lakóhellyel nem rendelkeznek. Annak vizsgálatára, hogy a gyámhatóság folytatott-e a szülők vagyonkezelését illetően vizsgálatot, illetve a kiskorú tag üzletrész szerzésével összefüggésben született-e gyámhatósági döntés, a szülők lakóhelyére figyelemmel a Pest Vármegyei Főügyészség illetékes, ezért bejelentését e részében a Pest Vármegyei Főügyészséghez tettem át” – írja a Somogy Vármegyei Főügyészség.
Balatonvilágosi informátorunk szerint Trencsányi László, a kft. előző ügyvezetője „alkalmi munkákból él, legtöbbször Csite Eszteréknek segít a világosi bisztróban, szállást is ők adnak neki Gamászapusztán”. Trencsányi László nevénél a cégnyilvántartásban egy balatonvilágosi major szerepel, ami voltaképpen egy zártkertszerű terület, néhány házzal. Ahogy az egyik szomszédhoz becsengetünk, a hölgynek elkerekedik a szeme, amikor Trencsányi ügyvezető úr iránt érdeklődünk. „Ügyvezető?! A Laci?! Na neeee!” – szalad ki a száján. A jelzett házról kívülről nem nagyon tudjuk megállapítani, lakható-e, vagy sem.
Gamászapusztán hasonlóan csodálkozva néznek ránk, amikor a volt ügyvezetőt keressük. A házsor, jelenlegi lakhelye dózer után kiált, még a tető tűnik a legmasszívabbnak, de az elhagyatott valahai lakásoknak már se ajtaja, se ablaka. Embermagasságú a dudva, ennek a sornak a szélső lakása lenne az exügyvezetőé, de Trencsányit nem találjuk odahaza.
A polgármester szerint a helyiek nem ellenzik
A balatonszabadi képviselő-testület már a soron következő, szeptemberi ülésére azt tervezte, hogy szerződést köt a Gamászapusztára lakóparképítési szándékkal előálló Monroyal Invest Kft.-vel. Az érintett terület jelenleg még gazdasági, kereskedelmi, szolgáltató övezet a helyi építési szabályzat szerint, a szerződésbe így azt is bele akarták foglalni, hogy a lakóövezetté történő átminősítésért cserébe milyen fejlesztéseket kér a település.
Nemrég azonban egy „rögtönzött népszavazás” is zajlott a településen a témában: Hosszú-Kanász Eszter független polgármester ragaszkodott ahhoz, hogy Somogy megye legnagyobb községének lakói is elmondhassák véleményüket a tervezett beruházásokról. Két ingatlanfejlesztő is előállt ugyanis az elmúlt időszakban lakóparképítés ötletével, a polgármester ezért egy kérdőívet juttatott el minden háztartásba, melyen mindkét fejlesztés támogatásáról vagy elutasításáról szavazhattak a helyiek.
Hosszú-Kanász Eszter arról tájékoztatta a Narancs.hu-t, hogy a kiküldött 1050 kérdőív 15 százalékát küldték vissza a balatonszabadiak, a gamászapusztai lakóparképítést 149 véleménynyilvánítóból 92 támogatta, 48 ellenezte, 9 érvénytelen voksot találtak. A helyiek nagyjából kétharmada tehát szerinte egyetért ezzel a fejlesztéssel, míg a másik beruházás, amely nem külterületet, hanem egy, a falu közepéhez közeli területet érintene, már jobban megosztotta a lakosságot, legalábbis azokat, akik visszaküldték a kérdőívet.
Nem eladók a lakások
Gamászapusztán járva az egyik helyi lakos, Furák Gábor előrebocsátja, hogy kitöltötte a polgármester kérdőívét és a lakóparkra szavazott. „Nem vagyok a fejlődés ellen, az más kérdés, hogy mennyi esélyét látom, hogy lesz is belőle valami. Minimálisat vagy annál is kevesebbet”.
A megkérdezett lakók sokat mesélnek arról, hogy milyen volt ott valaha az élet: az idősebbek szerint virágzó élet volt valamikor a pusztán, amely papi birtok volt cselédlakásokkal, majd a háború után az állami gazdaság idejében ezek átlényegültek bérlakássá, a rendszerváltás után pedig magántulajdonokká. A gazdaság bikaborjakat nevelt itt (az istállókat benőtte már a növényzet), volt templom, alsó tagozatos iskola, búcsúkat, lakodalmakat tartottak.
„Mára kevesen maradtunk, úgy harmincan lehetünk, vannak szépen felújított, rendbe tett házak és vannak olyan családok is, akik, hogy is mondjam szépen, nagyon szerény körülmények között élnek” – folytatja Furák Gábor. „Egyesek, mint én is, a csend, a nyugalom miatt költöztünk ide, mások itt ragadtak. Láttam a lakópark tervét, a puszta egész területét beépítenék, csak a templom maradványát hagynák meg, hiszen ma már csak a torony áll és csak a bagoly rikoltoz benne, akörül lenne valamilyen közösségi tér, de ahhoz előbb el kéne dózerolni a házakat. Csakhogy még senkinek nem tettek vételi ajánlatot a Holl Antalék. Azt a házsort, amiben a Laci is lakik, megvették, de más nem nagyon van még a tulajdonukban. Egyet tudok:
én nem azért csinosítgattam a portámat, hogy olcsó pénzért eladjam. Annyit meg úgyse tudnak, vagy akarnak adni érte szerintem, amennyinek a hallatán már gondolkodóba esnék.”
„Az én lakásom meg semmi pénzért nem eladó, évtizedek óta itt élek, azóta építgetem, előtte a szüleim laktak a pusztán, én el se olvastam a kérdőívet” – teszi hozzá egy másik lakos, Attila. Hasonlóképpen nyilatkozik Réka és Zsolt is, egy budapesti ifjú pár, akik kikapcsolódni járnak ide, no meg nosztalgiából, mert az egyik házsor Réka nagymamájáé volt. Megnézzük még Gábor terciáját, ami a „szerény körülmények között élő pusztalakók” szomszédságában valóságos oázis, 220 császárfával, halastóval, gyümölcsfákkal. Szó mi szó, mi sem adnánk olcsón.
„Sehogy sem áll”
Ezek után adódik is rögtön a kérdés, vajon miért nem tettek még vételi ajánlatot a befektetők a lakóknak, miközben az önkormányzat már ennyire „előreszaladt”: népszavaztat, HÉSZ-t módosítana, településfejlesztési szerződést írna alá. A balatonvilágosi bisztró felé vesszük az irányt, a Monroyal Kft. jelenlegi ügyvezetőjének, Csite Eszternek a munkahelyére, hogy megkérdezzük, valóban ők vannak-e a befektetés hátterében párjával, a látássérült Holl Antallal, 11 éves fiukkal, a korábban végrehajtás, végelszámolás alatt állott kft.-jükkel (melynek 2022-ig nulla forint nettó árbevétele volt, tavaly azonban már kereken 20 millió forint), ha igen, milyen tőkéből tervezik a nagyszabású projektet, ha pedig nem, akkor kik állnak a háttérben.
Jókor megyünk, mindkettejüket a bisztróban találjuk. „Sehogy sem áll” – feleli Holl Antal arra a kérdésünkre, hogy áll a gamászapusztai fejlesztés, majd hozzáteszi, „többek közt a maguk jóvoltából a részigazságok, csúsztatások miatt”. Felajánljuk neki a lehetőséget, hogy itt az alkalom, most elmondhatják, szerintük mi az igazság. „Nem szeretnénk” – zárja rövidre Holl, Csite Eszter pedig közben felszólít arra, hogy hagyjuk el az üzletet, ha nem vásárolni mentünk. Kérnénk egy kólát, de azt feleli: „Nincs, elfogyott.” Érdeklődünk, nem tudja-e, hol találjuk Trencsányi urat, erre azt feleli: „Nem tudom hol lakik, nem ismerem.”
