Megállítani a lecsúszást - Salgótarján megpróbálja

Párthovatartozástól függetlenül óriási feladat vár a mindenkori salgótarjáni vezetésre: az egykori szocialista iparváros mind kilátástalanabb helyzetén kéne fordítani. Most éppen baloldali polgármesternek és közgyűlési többségnek.

„Az elköltözést és a lakosság elszegényedését ha megfordítani nem tudjuk is, de meg kell állítanunk. Néha engem is elfog a bizonytalanság, milyen jövő vár Salgótarjánra, de ha nem hinnék benne, nem vállaltam volna a feladatot” – mondja Dóra Ottó, Salgótarján szocialista polgármestere, akinek a megválasztásával nyolc év után lett újra baloldali vezető a gyáripar egykori fellegvárában. Korábban a megyei közgyűlés elnökeként, a területfejlesztési tanács tagjaként, majd helyi és választókerületi elnökként dolgozott. Az őszödi beszédért és az MSZP országos lejtmenetéért 2006-ban nagy árat fizettek a helyi szocialisták, és idén is csak a baloldal összezárásával sikerült legyőzni a Fidesz színeiben kétszer választást nyert volt iskolaigazgatót, Székyné Sztrémi Melindát – mindössze ötven szavazattal.

Városközpont

Fotó: MTI

Pedig Székyné nem örvendett nagy népszerűségnek: ő volt az a polgármester, aki a külföldi tévéseket álközmunkásokkal akarta átverni, akik a kamerába mondták, mennyire elégedettek a közmunkával, miközben a valódi közmunkásokat folyamatosan megalázták. Visszatetszést keltett a városban az is, hogy a polgármester, aki egyben országgyűlési képviselő is volt, a havi másfél milliós összjövedelme és korlátlan autóhasználata mellé még egy 130 ezer forintos biztosítást is köttetett közpénzből. A városi költségvetés folyamatosan mínuszban mozgott, a lyukakat rendre címzett támogatásokkal tömködték be. „Sokaknak nem tetszett, hogy a polgármester asszony lekezelően bánt az alkalmazottakkal, ez egyébként az egész polgármesteri hivatal stílusára jellemző volt. Az is felháborította az embe­reket, hogy miközben az oktatásból jelentős összegeket vontak ki az előző két ciklusban, tízmillióért épült szökőkút egy körforgalom közepébe. Az önkormányzati választás előtt sorba állították a közmunkásokat, és azt mondták nekik, hogy a Fideszre kell szavazni, és ha nem így tesznek, az úgyis kiderül. Elterjedt a városban, hogy bekamerázták a szavazófülkéket” – jellemzi a kialakult, az októberi baloldali győzelmet megalapozó közhangulatot egy hivatali dolgozó.

A feladat adott

Salgótarjánban nemcsak a szocialista polgármester győzött, hanem a baloldal a képviselő-testületben is többségbe került. A nevét a „ki tudja, mi lesz öt év múlva” indoklással nem vállaló hivatali dolgozó azt is elmondja, a város már régóta „lélegeztetőgépről működik”, és nagy szük­sége van a mindenkori kormány segítségére. „Az acélgyár teljes bezárásával mára eljutottunk odáig, hogy a 900 főt foglalkoztató tűzhelygyáron és a 300 főt foglalkoztató síküveggyáron kívül csak egészen kicsi vállalkozások maradtak, amelyek képzetlen munkaerőt is tudnak foglalkoztatni. A hatalmas gyárak elbontása és elhordása sem olcsó mulatság.”

A város ötvenezres lakossága az elmúlt 15 évben 37 ezerre csökkent, és becslések szerint legalább még ötezerrel kevesebben élnek ott életvitelszerűen, a munkanélküliség így is 25 százalék körüli. A bányászatra épülő, a munkásoknak megélhetést biztosító gyárak bezárásával tízezernél több munkahely tűnt el. Az öt és fél ezer embert foglalkoztató acélgyárban a dolgozók például ingyen kapták az áramot, gyermekeik a város legjobban ellátott iskoláiba járhattak, sőt, kaszinót is építtetett nekik a gyár. Nem csoda hát, hogy az idősebbek, akik a bezárt acélgyárhoz vezető Salgó út tömbházainak nagyrészt önkormányzati laká­saiban élnek, máig a szocialistákhoz kötik az aranykort. A valóságra azonban a szűkös megélhetés mellett nap mint nap emlékeztetik őket a Salgó út másik oldalán lévő, leromlott állagú tisztviselő- és munkáslakások, amelyekbe többnyire szegény roma családok költöztek. Ezekben a többségükben szoba-konyhás, komfort nélküli kolóniaházakban nincs se víz, se vécé, a lakók fával fűtenek, a házak erősen penészednek, és sok helyen hézagos a födém. Több lakásban már nem is laknak, megszokott a befalazott ablakok, ajtók látványa, ugyanakkor nem ritka az elzárt épületek feltörése. A folyamatosan milliárdos nagyságrendű működési hiánnyal küzdő városnak óriási fejfájást okoz, hogy mit kezdjen a tulajdonában lévő, lebontásra szoruló kolóniaházakkal és azok 90 százalékban munkanélküli-segélyből, illetve közmunkából élő, egyre gyarapodó lakosságával. Az elmúlt években a bérlők – köztük nagyszámú jogcím nélküli beköltöző  – közel háromszázmilliós tartozást halmozott fel, amit a város már nem tudott kezelni. A városközpontban üresen álló, nemrég egy 3,5 mil­liárdos uniós városrehabilitációs program keretében felújított összkomfortos önkormányzati lakások rezsije pedig elérhetetlenül magas a szegényeknek. (A kolóniatelepről lásd: Az üres zsebek városa, Magyar Narancs, 2011. április 21.)

Ami ennél is nagyobb baj, hogy a 30–50 közötti generáció szinte teljesen elköltözött a városból, külföldön vagy az országban máshol dolgozik. Ez átalakította Salgótarján társadalmát. Az óvodákban és az általános iskolákban az ezret is meghaladja az üres helyek száma, ami folyamatos munkahelyelvesztéssel jár a pedagógusok számára. Az önkormányzat pedig hiába csábítja a fiatal orvosokat, fogorvosokat azonnal beköltözhető, összkomfortos lakással, nincs jelentkező. Tavaly újabb csapás érte a várost: a Budapesti Gazdasági Főiskola bezárta a Salgótarjánban működő, 1972-ben alapított intézetét, ami megint csak ráerősített az értelmiség és a szakképzett munkaerő elvándorlására. A jó közigazgatási szakemberek hiánya már a polgármesteri hivatalban is állandó probléma.

Székyné Sztrémi Melinda, a Fidesz–KDNP polgármesterjelöltje megvétózta a választási eredményt, és a bírósághoz fordult a szavazatok újraszámlálásáért, de kérelmét a bíróság alaptalannak ítélte, Dóra Ottó és csapata így két hét késéssel kezdhette a munkát. Az új vezetés a két legfontosabb teendőnek a város többségét alkotó leszakadó szegény réteg „szociális megtámasztását”, valamint az új kis- és középvállalkozások városba csalogatását tartja. „Egy hónapja vagyok polgármester, és eddig több mint húsz olyan befektetővel tárgyaltam, aki érdeklődik Salgótarján iránt” – reménykedik Dóra. Az érdeklődő vállalkozók alkalmas területet és rugalmasságot kérnek az önkormányzattól, valamint arra várnak, hogy az ígért uniós források végre megnyíljanak előttük. Dóra nagyarányú szociális program kidolgozásában gondolkodik, amelyhez Norvégiából és Svájcból várnak segítséget.

Dóra Ottó

Fotó: MTI

„Éjjel-nappal megyünk, lobbizunk, hogy munkahelyteremtő beruházásokat csalogassunk ide. Nem a kormányt megkerülve, de közvetlenül is kérjük majd a szociális célú alapítványokat a segítségnyújtásra. Elsősorban a mélyszegénységben élő gyerekek számára alapítandó bentlakásos iskolát és a lepusztult kolóniaházak lebontását tervezzük, az ott élő szegényeknek pedig új, olcsón fenntartható szociális lakások építését kezdeményezzük. Nem annyira elméleti szociológusokkal akarok dolgozni, mert papír már van elég, hanem terepmunkát szeretnénk csinálni. Ami többek között azt jelenti, hogy használható szakmák oktatására költünk majd pénzt, és a Startmunka programban elnyerhető összegeket értékteremtő munkára költjük. Nem kell túl bonyolult dolgokra gondolni, mi itt tudjuk, mit jelent évtizedes kihagyás után embereket visszavezetni a munka világába. A kampányban a fideszes városvezetés folyamatosan azt kommunikálta, ha engem választanak polgármesternek, nem lesz közmunka, ez azonban nem így történt. Folyamatosan pályázunk a Startmunka programra, amit arra találtak ki, hogy akár utat, játszóteret és buszmegállót építsünk közmunkában. Mint kiderült, Salgótarján eddig nem adott be ilyen programot, miközben a Belügyminisztériumnak az a problémája, hogy a program pénzeit nem tudják kihelyezni” – magyarázza a polgármester, aki szerint nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a közmunkával a szintén nehéz helyzetben lévő helyi kisvállalkozóktól veszik el a pénzt. „Ha mindent közmunkában csinálunk, egy csomó munkahelyet veszünk el. Itt a hivatalban és a könyvtárban is dolgozik értelmiségi közmunkásként. Ez az önkormányzatnak jó, hiszen nem azt a bért kell adnia, amit kéne, és amit az állami támogatásból nem is tudna kigazdálkodni. Ugyanakkor a világ szégyene, hogy a diplomás könyvtáros közmunkás bruttó 120 ezer forintért dolgozik, míg mellette a rendes könyvtáros a dupláját kapja.”

Keresztbefeküdtek volna

Az újonnan megválasztott szocialista polgármesternek a megvétózott önkormányzati választás mellett akadt más izgulnivalója is. A Nógrád megyei önkormányzat októberi alakuló gyűlésén ugyanis a fideszes többség váratlanul megszavazta, hogy a megyei közgyűlés székhelyét Salgótarjánból a negyven kilométerre fekvő Balassagyarmatra tegyék át.
A képviselők többször cáfolták, hogy azért szavaztak volna így, mert Salgótarjánban balol­dali többségű önkormányzat nyert, a városban azonban úgy gondolják, a mindenki számára meghökkentő döntés nem volt független a választási eredménytől.

Barna János (Fidesz–KDNP), a megyei közgyűlés jelenlegi alelnöke eredetileg állítólag az elnöki szék várományosa volt, ám nem kapta meg a pozíciót, helyette Skuczi Nándor (Fidesz–KDNP) futott be. Ezután javasolta Barna a székhely áthelyezését, amit Skuczi nem támogatott, és ezt kérte a közgyűlés tagjaitól is. Barna János azzal érvelt, hogy a választási eredmény alapján legitimitásukat hatvan százalékban Nyugat-Nógrád választóinak köszönhetik, valamint emlékeztetett arra, hogy Balassagyarmat 1785 és 1949 között Nógrád megye székhelye volt, és ettől egy politikai döntés fosztotta meg. Dóra Ottó szerint ha Barna javaslatát elfogadják, akkor a következő lépés az lett volna, hogy Salgótarján helyett Balassagyarmat lesz a megyeszékhely. „Erre azt mondtam, ha ez valódi szándék, akkor előbb-utóbb a fideszes megyékben is jelentkezik ilyen igény. A korábbi esztergomi fideszes vezetés is régóta hangoztatta, hogy történelmi igazságtétel volna Tatabányáról Esztergomba telepíteni a megyeszékhelyet, és más városok is eljátszanának a gondolattal. Mindenesetre mi az első városi közgyűlésünkön ellenszavazat nélkül elfogadtuk, hogy nem kívánjuk elvinni a megyei közgyűlést, és ha ezt megszavazzák, akkor a közgyűlésben részt vevő pártok mindegyike az összes aktivistájával keresztbe fog feküdni a városból kivezető utakon. Senkit és semmit nem engedünk elvinni, hiszen ha a kormányhivatalok elköltöznek, ez ezres nagyságrendű munkahelyvesztést és többmilliárdos elvonást jelent ott, ahol a helyi munkaerő 70 százaléka köztisztviselőként vagy közmunkásként dolgozik. Ez a döntés akár Salgótarján végét jelenthette volna. Megjegyzem, Balassagyarmat 16 ezer lakosú város, és a gazdasági mutatók tekintetében csak nagyon kicsit van jobb helyzetben nálunk. Az, hogy a megyei közigazgatás Salgótarjánban működik, évi nyolcmilliárd forint pluszbevételt jelent a városnak, amit a városvezetés pártszíntől függetlenül fejlesztésre költhet – mondja Dóra. Végül az országos Fidesz-frakció nagy többséggel leszavazta Nógrád megye közgyűlési alelnökének az ötletét.

Ám ezzel együtt is kérdés, hogyan vezethető ki a város jelenlegi reménytelen helyzetéből. Dóra elszánt, noha a helyi szocialista aktivisták szerint is erős ellenszélben kell dolgoz­niuk. A polgármester azonban hangoztatja, hogy minden területen együttműködésre törekszik a kormánnyal a város érdekében. Mint mondja, a napokban két apró öröm is érte: megdicsérték, mert megválasztása után is meg lehet őt szólítani az utcán, valamint egy fiatal salgótarjáni fogorvos visszaköltözött külföldről a városba.