Rátóti Zoltán és a „polgári színház”: mit sikerült megvalósítani kaposvári direktorsága alatt?

  • Huszka Imre
  • 2020.08.14 12:00

Kis-Magyarország

Újabb interjú borzolta a kedélyeket a Színművészeti kuratórium-ügyében: Rátóti Zoltán érdemes művész adott látszólag békülékeny hangú, ám fullánkokkal teli interjút a Mandinernek. Nem árt felidézni, milyen színházvezetői ténykedés után hívta most maga mellé Vidnyánszky Rátótit?

Miután a nemrég mérlegre tettük Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnök kaposvári éveit a Narancs.hu-n, most fussunk át azon is, hogy a másik, hangját próbálgató kurátor mit is tett kaposvári színigazgatói évei alatt ama bizonyos „polgári színház” megteremtéséért.

Az interjú szakmainak alig nevezhető, obskúrus célzásait, sejtetéseit alaposan ízekre szedte az SZFE professzora, Karsai György. Mi abból indulnánk ki, hogy mutatott-e fel bármit Rátóti Zoltán a Kaposváron színidirektorként töltött hat év alatt, és hogy ennek alapján alkalmas kurátora lehet-e a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek. (Spoiler: nem találtunk meggyőző érvet.)

Késői felújítás, kirúgott művészek

Schwajda György váratlan halála után, 2010-ben öt pályázó közül Rátótit választotta Kaposvár közgyűlése 2014 végéig a Csiky Gergely Színház igazgatójának. Habár pályázatának központi gondolata a haladéktalanul esedékes színházfelújítás köré épült – ezt Szita Károly polgármester szerint Orbán Viktor személyesen ígérte meg neki –, a felújítás csak nyolc évvel később, a Modern Városok Programban indulhatott el, s végül csak 2019 legvégén fejeződött be. Rátóti kénytelen volt szerényebb feladatokkal beérni.

Igazgatósága elején rögtön és végleg megfosztotta az akkor már csak vendégként rendező Mohácsi Jánost a további lehetőségektől, de kirúgta Kocsis Pált, Csapó Virágot, Kőrösi Andrást. Nem rendezhetett vagy játszhatott Kaposváron többé Znamenák István, Rusznyák Gábor, Réthly Attila, Keszég László sem. Legtöbbjüket kisvártatva a Kaposvári Egyetem Vidnyánszky Attila vezette színházi intézetéből is eltávolították.

Rátóti még kaposvári igazgatóként

Rátóti még kaposvári igazgatóként

Fotó: Csiky Gergely Színház.hu

A hallgatók lejátszották a „nagyokat”

Rátóti Zoltán kaposvári korszakának kezdetétől a Kaposvári Egyetem színművészeti hallgatói nem, vagy elvétve kaptak szerepet a színházban; ő maga többször kifejtette, hogy az országban két helyen folyó képzés színész-munkanélküliséget fog eredményezni. (Nem lett igaza.) Ennek a távolságtartásnak (féltékenységnek?) más oka is lehetett: szemtanúja voltam, amikor a 2015. januári városnapi gálaműsoron, amelyet a színház rendezett, a meghívott hallgatók (Réthly-osztály, benne Sodró Eliza, Móga Piroska, Gonda Kata, Fábián Szabolcs, etc.) szabályosan lejátszották a színpadról a „felnőtt” csikys színészeket. Sebő Ferenc által megzenésített verseket adtak elő „Az ördög hárfái” címmel, Rozs Tamás betanításában, s a színpadon álló direktor arca mindent elárult. Kiáltó volt az ellentét a fiatalok fergeteges produkciója és a színháziak bágyadt, a hetvenes évekbeli szocialista brigádtalálkozókat idéző teljesítménye között.

A Globe-tól a hangárszínházig

Rátóti Zoltán idején a Csiky Gergely Színház költségvetése a Schwajda-éra közel egymilliárdjáról 665 millióra, a jegyeladásból származó bevétel a 2010-es 57,3 millióról 24,3 millióra csökkent. Az adatok Rátóti második, 2014-es igazgatói pályázatából valók – ekkor már nem volt versenytársa. A polgári színház megvalósításának impozáns cselekvési terve helyett ebben olyan kétségbeesett ötletek sorakoznak, mint, hogy „épüljön Kaposváron egy újabb színházépület, a londoni Globe hasonmása” (ez az, amivel a milánói világkiállításra készült Szőcs Géza-féle szörnyszülött sámándob alkotója, Sárkány Sándor házalt egy időben).

De szerepel benne, hogy Taszáron, az elhagyott repülőtéren „hangárszínház” legyen és a kaposvári sétálóutcán tátongó üres üzletportálokban „kirakatszínház”.

Kisebb botrányt váltott ki az is a városban, hogy a régóta precízen és hiba nélkül dolgozó gazdasági igazgatót kirúgta, helyére „átszervezés” címén egy korábban fodrászként dolgozó hölgyet szerződtetett „stratégiai igazgatónak” (nem mellesleg, Szita Károly kedvenc kosárlabdacsapata edzőjének testvérét). Nem sokáig élvezhette a direktor bizalmát, néhány hónap múlva távozott, s az ő helyét töltötte be Fülöp Péter, aki ma már egy személyben államtitkár-helyettes és színigazgató. Ráadásul épp e terület gazdája, így elvben előfordulhat, hogy saját magának osztja a tao-t helyettesítő támogatást.

A felújított Csiky Gergely Színház

A felújított Csiky Gergely Színház

Fotó: Szita Károly/Facebook.com

Kudarcok, konfliktusok

Rátóti Zoltán szép lassan mindenkivel összeveszett, végül a sokáig kitartó, birkatürelmű művészeti vezető, Bérczes László is lemondott, később el is hagyta a színházat. 2015-től már komoly válságjelek mutatkoztak: az önkormányzatnak ki kellett pótolni a fenntartó kft. törzstőkéjét, s állandósultak a fizetési nehézségek. Közben – talán épp emiatt – meg is romlott a kapcsolat Szita Károly és Rátóti között. Előfordult, hogy egy közgyűlésen, éppen a színház gazdasági nehézségeit firtató ellenzéki kérdésre a polgármester lekezelően így reagált, ráadásul a direktor jelenlétében: „Ügyes fiú a Rátóti igazgató úr, majd megoldja.”

A sokasodó kudarcok, konfliktusok megtépázták Rátóti Zoltán idegrendszerét, egyre ritkábban tudott uralkodni magán: előfordult, hogy egy országos hírű rendező(nő)re ráüvöltött, mert Zolikának szólította: „…nem Zolika, Zoltán!!”

Végül második, öt évre tervezett ciklusát már nem is töltötte ki. Túl sok volt az ügyefogyott, hamvába holt ötletből, a konfliktusokból, a kudarcokból, s abból, hogy a színházi szakma nagyjából a szolnoki Szigligeti és a Nagy Ho-Ho-Horgász, Balázs Péter szintjére árazta be az egykor Európa-hírű, kulturális zarándokhelynek számító színházat. Hosszú évek alatt egy darabbal, a Szigorúan ellenőrzött vonatokkal jutottak be a POSZT-ra, de csak azután, hogy a Vidnyánszky-féle Teátrumi Társaság bevásárolta magát a rendező cégbe.

Rátóti távozott

2016-ban a helyi közvélemény számára váratlanul lelépett, mint az a bizonyos szólásbeli rosszlány a sezlonyról: sokan gondolták, hogy a közeledő színházfelújítás kilenc és félmilliárdos húsosfazeka körül nem jutott neki hely, de ezt határozottan cáfolhatjuk. Sem neki, sem utódának, Fülöp Péternek nem volt semmi köze a színház ZÁÉV általi átépítéséhez – az kizárólag Mészáros Lőrinc és talán kis mértékben Szita Károly ügye volt.

Rátótit feltehetően a sorozatos kudarcok, konfliktusok emésztették fel, no meg az átépítés körül várható zűröktől, kényelmetlenségtől is tarthatott. 2016 elején Szita odáig ment a megalázásban, hogy egy rendkívüli társulati ülésen egyszerűen Rátóti nyakába varrta a költözés felelősségét: „Most Rátóti igazgató úrnak kell eldöntenie az itt hallottak függvényében, hogy költözzön-e a társulat. Én nem költöznék…”

Szita Károly: Ügyes fiú, Rátóti...!

Szita Károly: Ügyes fiú Rátóti

Fotó: Szita Károly/Facebook.com

A társulat – akkor még – nem is költözött, Rátóti Zoltán viszont igen: júliusban akkortájt született kisgyermekére hivatkozva lemondott. Helyét Fülöp Péter vette át, aki csupán megbízott lehetett, miután nem volt meg a kellő idejű vezetői gyakorlata. Ezt miniszteri engedéllyel hosszabbítgatták, míg összejött az öt év, és hivatalosan is pályázhatott.

Rátóti Zoltán kaposvári éveiből valószínűleg csak a havi mintegy egymillióval gyarapodó bankszámlájára emlékszik szívesen. Sem a társulatépítésben, sem a színházvezetői munka más területein nem volt képes említésre méltó teljesítményt nyújtani. Talán nem is akart: ő volt Lojális úr a Tartuffe-ből, a végrehajtó, aki után már senki nem is kívánkozott Kaposvárra.

Neked ajánljuk