Seggfejkatalógus – újratöltve 7.

KOmplett

Hiába csapnak hatalmasra a lángok, ha a két életforma nem kompatibilis, a másik egy idő után könnyedén seggfejjé válhat a szemünkben. Mi pedig az övében. És kész a baj.

Nyolc-kilenc éve történt az eset, de máig nem tudtam feledni, mert ilyen radikálisan, mint Tomi, senki nem akart megváltoztatni. Persze eleinte értékeltem a törekvéseit, mert ahogyan én élek, ahogyan az időmet beosztom, az sokak számára ma sem példaértékű, de akkor ráadásul még italoztam is.

Nálam valahogy nem létezik a délelőtt, a napok gerincét az alvás és a pihenés adja, ha ebben megzavarnak, voltaképpen az énem rosszabbik felét ébresztik fel. És a régi szép időkben még a most már legendássá lett pontosságom sem volt jellemző rám, ha délelőtt rátöltöttem, úszott minden. Tehát ezen a fronton kellett a változás, ezzel még nem is lett volna baj, és egy ilyen radikális fordulathoz jó mankó lehet egy olyan hiperszabályozott valaki, mint Tomi, gondoltam az első igazi randevú után. Mert a megismerkedés nem volt zökkenőmentes. Egy buli akadt, valahol Vecsésen, már kissé kábán érkeztem. Egyből feltűnt ő, az isteni szépség. Akkor érkezett meg biciklivel, amikor én a harmadik sörömet toltam be éppen.

Gondoltam, hogy egy ilyen sportsman nem fordít majd rám túl nagy figyelmet, de nem ez történt, hamarosan mellettem volt. A vonásaim már összevissza csúsztak, románcra esélyt sem láttam, ezért csak úgy, viccből vetettem ki a csalit, és kezdtem el fűzni őt. Ám mégis horogra akadt, vesztére. Hogy a bátorságom megjöjjön, töményekkel turbóztam magam, aminek az lett az eredménye, hogy Tomi támogatott be a kerti kis házba. Én, amikor ittam, borzalmasan érzelmessé váltam, így hajnal felé már annál a topicnál tartottunk, milyen gyönyörű is lesz, ha majd együtt élünk. Ám reggel mit láttam: egy nálam vagy öt évvel fiatalabb, ijesztően egészséges fiút, aki ráadásul nem bűzlik a piától és a cigitől, mint én.

Leléptem. Igazán meglepett, mikor délután már telefonált, egy havertól szerezte meg a számom. Találkoztunk, és elkezdtünk úgymond járni. De gyötrelem volt az egész. Mikor először aludtam nála, beszólt, hogy mi ez a kozmetikai nehéztüzérség, amit magammal cipelek. Hogy nézzek rá, ő még szappant se használ, csak hideg vízzel tisztálkodik. Tényleg semmi: se dezodor, se sampon (mosáshoz mosódió azért, takarításhoz ecet), és mégse volt soha büdös – ezt érdekesnek találtam, de mivel én az a fajta csaj vagyok, aki a szerek nélkül atomjaira hullik, nem szabadultam meg a cuccaimtól.

Állandóan le akart beszélni a sminkről és a parfümről, a ruháimat kritizálta, szerinte csak és kizárólag természetes anyagokban járjon valaki, ha rám néz, megrázza az áram. És ami a kajafronton ment! Csak biocuccokat volt hajlandó megenni és csak frissen, de szerencsére ő is vega volt. El is neveztem Biomacsónak. Mivel én ebben az ételőrületben nem óhajtottam részt venni, igazán jó életem lett mellette: ő vásárolt be, és ő is főzött mindennap. Lassan megszoktam, hogy minden egyes sör előtt jött a litánia, hogy tönkreteszem magam, hogy minden csokiszelet után arról értekezik, hogy a sok felesleges szénhidrátnak meglesz a böjtje.

Ám ami tényleg zavart, azok a reggeli tornagyakorlatai voltak, amit meztelenül végzett, hajnali hétkor, az ágy mellett, különös hangokat kiadva közben. Könyörögtem neki, hogy ne tegye tönkre a napomat, kínozza magát a másik szobában, de ebben az egyben nem engedett. Végül egy reggel, mikor épp kifacsarodva próbálta magát kitudjamilyen pózban megtartani, gondoltam, én is megtréfálom. Óvatosan a közelébe kúsztam, és mikor láttam, hogy szétveti a koncentráció, kitéptem egy adag szőrt a hónaljából. A hatás leírhatatlan. Bedőlt az emberi konstrukció, hatalmas ordítás. Sajnos a válla kiakadt, és ő is eléggé. Megkért, hogy hagyjam el az otthonát.

Az utolsó hírem róla két héttel a szakítás után volt. Felhívott, és kiabált a telefonban: „Szafaládét ettem miattad! Megittam egy üveg bort miattad!” Egészségedre, feleltem, és ennyiben is maradtunk…

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.