Visszhang: könyv

Őze Eszter: A dolgozó testek múzeuma

Visszhang

Az 1901-ben alapított budapesti Társadalmi Múzeum gyűjteménye 1945 környékén teljesen megsemmisült.

A kötet alapjául szolgáló doktori kutatásában a szerző e múzeum történetének és kiállításainak rekonstruálására vállalkozott.

A legfontosabb forrásokként a korabeli sajtó beszámolói, a kiállításokról készített jegyzetek, továbbá az intézmény által kiadott folyóiratokban megjelent publikációk szolgáltak. A tárgyi emlékek hiányára, ebből fakadóan pedig a megfelelő elemzési keret kijelölésének nehézségeire gyakran reflektál a szerző, aki a baloldali kritikai hagyományból táplálkozó Helyzet Műhely tagja. Monográfiájában a tágabb történelmi és társadalmi kontextus ismertetése (például a globális kapitalizmus hatása), valamint a konkrét jelenségek értelmezéséhez használt elméleti és filozófiai keret kijelölése (Foucault bio­politika-fogalma, Gramsci hegemóniaelmélete) után jut el a múzeum kiállításainak bemutatásáig.

A szélesebb közönségnek szánt változatban érdemes lett volna újragondolni, némiképp lazítani a kötet szerkezetét. Az elméleti, társadalmi, politikai kontextust tárgyaló szakaszokat talán befogadhatóbbá tette volna, ha már korábban megtudjuk, mit is láthatott a közönség az 1907-es munkásjóléti kiállításon, az 1915-ben megrendezett had- és népegészségügyi tárlaton, vagy éppen az 1928-as „kuruzslás” elleni és az 1934-ben nyílt eugenikai és örökléstani kiállításon. Utóbbiak esetében ez különösen fontos lett volna, hogy az objektív forrásfeldolgozás és a kritikai szemlélet ne váljon el ennyire egymástól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.