Hogy ez mennyire jó, vagy éppen rossz, arról lehet vitázni, de jelen szerző első magyarul megjelent regénye mindenképpen a műfaj legjobbjai közé tartozik. Bajani kiindulópontja egyszerű: a Tíz év írásakor éppen tíz éve szakította meg kapcsolatot a családjával. A tárgyilagos hangnemben elmesélt történet maga pedig könnyedén gyomorgörcsöt okoz bárkinek: a hol passzív-agresszív, hol csak simán agresszív apja, a minden reményéről lemondott anyja és a szerző viszonyát körüljáró felnövéstörténet hitelesen és szív-, illetve gyomorszorító pontossággal avat be egy olyan család hétköznapjaiba, ahol egy mérgező férfi akarata elnyom maga körül mindent, legyen az ambíció, boldogság vagy akár a szeretet. Bajani pont annyira dühös, amennyire egy elrontott gyerekkorú írónak dühösnek kell lennie, olvasóként pedig vele együtt drukkolunk annak, hogy sikerüljön végre maga mögött hagynia ezt az egészet. Izgalmas szereplő Bajani anyja (neveket senki nem kapott), aki hol a bajok okozójaként, hol a mérgező apa összes frusztrációjának elszenvedőjeként tűnik fel, miközben az apa éppen olyan, mint egy „tankönyvi” bántalmazó családfő: mindent kontrollál, mindenbe beleköt, és mindig ő az áldozat. Sűrű örvény ez a 150 oldal, amiből kikerülve megértjük, milyen formái lehetnek a fizikai erőszakon túli bántalmazásnak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
