1967. május 30-án, Argentínában jelent meg a kolumbiai szerző Mexikóban írt könyve. Gabriel García Márquez mindössze 13 hónapig dolgozott rajta, megszállottan, napi 60 cigarettával, a lemezjátszóban Debussyvel, Bartókkal és Beatlesszel. Amikor befejezte, attól félt, hogy a könyve megbukik, ehelyett az irodalomtörténet egyik legnagyobb sikere lett: 44 nyelvre fordították le, 45 millió példányban adták el, és közben megváltoztatta a Latin-Amerikáról és a regényről alkotott képünket. Nem azért, mert valami látványosan újat talált ki, hiszen nagyban épített elődei és kortársai munkáira, hanem mert a mágikus realizmus eszköztárából neki sikerült megalkotnia a Nagy Művet, az utolsó univerzális nagyregényt, amely az egész nyugati világ közös ügye, élménye, ihletője lehetett.
Az austini egyetemen működő Harry Ransom Center nemrég 2,2 millió dollárért szerezte meg a 2014-ben elhunyt író hagyatékának jelentős részét. A félszázadik évfordulóra külön honlapot hoztak létre, amely hatalmas csalódás: a nem túl sok információ nehezen böngészhető, a felület a 90-es éveket idézi. Ha ezeken túltesszük magunkat, akkor azért találunk kincseket: a Száz év magány egyetlen fennmaradt gépiratát, az utolsót, a szerző kézzel írt javításaival; illetve 40 évvel későbbről az apró, de beszédes korrekcióit a Spanyol Királyi Akadémia jubileumi kiadásához. Láthatjuk még a füzetet, ahová „Gabo” akkurátusan beragasztgatta a könyvről szóló kritikákat, híreket, valamint néhány fotót a dolgozószobájáról és a nagyszüleiről.
A honlap címe: hrc.contentdm.oclc.org
