7 kérdés – Varró Dániel

  • Greff András
  • 2011.12.12 07:30

Könyv

A népszerű költő egyebek mellett a női pókerjátékosok előnyeiről és a megszemélyesítések szépségéről vallott nekünk.

1. Kitől kérnél autogramot?

 

Phil Iveytól, aki a legjobb pókerjátékos a világon. Régen csomó könyvet dedikáltattam, de arra jöttem rá az utóbbi években, hogy nagy írók jelenlétében már kevésbé érzem azt, hogy nagyon lázba jönnék, bár azért örülök neki, hogy mondjuk Petritől vagy Lázár Ervintől van nagyon kedves, személyes dedikációm. De mostanában már a híres pókerjátékosok jobban lenyűgöznek. Vannak közös fotóim, dedikált pókerkönyveim, Iveyt viszont még csak hátulról sikerült lefényképezni, igaz, van olyan haverom, akit ő ejtett ki versenyből.

 

2. Mi a luxuskiadásod?

 

Leginkább a könyv. Most is vettem egy polcnyi versantológiát, az előző rohamomban meg egy halom westernt. Nem is férnek el, meg amúgy se olvasom el mindet. Könyvtárból is lehetne persze, de néha rám jön, rákattanok valamire, és akkor abból mindent meg kell, hogy vegyek, még külföldről se restellek rendelni.

 

 


Fotó: Sióréti Gábor

 

3. Harry Potter vagy Háború és béke?

 

Harry Pottert mindig rögtön befaltam két nap alatt, úgyhogy inkább vagyok ezeknek a fogyasztója sajnos. A lelkem mélyén, józanabb pillanataimban tudom, hogy a Háború és béke többet nyújt, és inkább várható tőle valódi katarzis, de a mindennapok során filmekben is több hollywoodit nézek, mint művészfilmet. De erre nem vagyok büszke.

 

4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?

 

Az egyik Micimackó, a csekély értelmű medvebocs, aki viszont nagyon szépeket mondott a költészetről, és szép verseket is írt – legalábbis Karinthy fordításában nagyon szépek. A másik Oblomov, a fölösleges, semmit se csináló, lustálkodó ember. Nekem mostanában kevésbé lehet, de ha van rá módom, akkor nagyon lusta vagyok, és szeretek is lustálkodni. Ha hirtelen szabadidőm támad, lelkesen belevetem magam. A megbízóim tudják is, hogy notórius határidőből kicsúszó vagyok, és mindent az utolsó pillanatban kezdek el.

 

5. Mit tennél, ha nő lehetnél egy napra?

 

Valószínűleg egész nap pókereznék, mert a nőknek nagyon nagy előnyük van a pókerasztalnál. Annyira bután játszanak a férfiak nőkkel szemben, hogy még rövid távon is valószínűleg jól ki lehetne használni ezt az előnyt. Sokkal könnyebb volna blöffölni például. A póker amúgy is macsó játék, és macsóságból egymás ellen is nagyon sok butaságot csinálnak a férfiak – de a nők ellen még többet.

 

6. Mit töltöttél le utoljára?

 

Van egy Homeland című, összeesküvős új sorozat, annak a legújabb epizódját, valamint az új Dexter- és Így jártam anyátokkal-részeket. Elég sok sorozatot nézünk családilag is, úgyhogy általában többet szoktam letölteni egyszerre. Sorozatjunkie vagyok, még a Buffyval kezdtem ifjúkoromban. Lehet, hogy ciki, de az egyik kedvencem a Szívek szállodája volt a jó karakterek, a jó humor miatt. Aztán a Dexter, a szimpatikus sorozatgyilkos első két évadját szerettem még nagyon – ő is olyan szereplő, akivel könnyen tudtam azonosulni.

 

7. Melyik verseskönyvet olvasva érezted legutóbb, hogy ez a legjobb dolog a világon?

Somlyó Zoltán Nyitott könyv című köteténél. Már nem először olvasom, de most megint nagyon tetszett. Ami rossz benne, az is olyan szívet melengetően rossz, bejön az önsajnáló költői hang, gyönyörűen gördülnek a jambusok, és tele van megszemélyesítésekkel, ilyenekkel, hogy „hol a szerénység, ez a bús gyalogló a kocsiúton menni kénytelen”. A mai költők sajnos ritkán írnak megszemélyesítést, pedig nekem az a kedvenc költői eszközöm, mindig elalélok tőle.

 

Varró Dániel és a póker viszonyáról itt tudhatnak meg többet, legutóbbi, gyermekversekkel teli kötetéről szóló kritikánk pedig itt olvasható.

Neked ajánljuk