7 kérdés – Varró Dániel

  • Greff András
  • 2011. december 12.

Könyv

A népszerű költő egyebek mellett a női pókerjátékosok előnyeiről és a megszemélyesítések szépségéről vallott nekünk.

1. Kitől kérnél autogramot?

 

Phil Iveytól, aki a legjobb pókerjátékos a világon. Régen csomó könyvet dedikáltattam, de arra jöttem rá az utóbbi években, hogy nagy írók jelenlétében már kevésbé érzem azt, hogy nagyon lázba jönnék, bár azért örülök neki, hogy mondjuk Petritől vagy Lázár Ervintől van nagyon kedves, személyes dedikációm. De mostanában már a híres pókerjátékosok jobban lenyűgöznek. Vannak közös fotóim, dedikált pókerkönyveim, Iveyt viszont még csak hátulról sikerült lefényképezni, igaz, van olyan haverom, akit ő ejtett ki versenyből.

 

2. Mi a luxuskiadásod?

 

Leginkább a könyv. Most is vettem egy polcnyi versantológiát, az előző rohamomban meg egy halom westernt. Nem is férnek el, meg amúgy se olvasom el mindet. Könyvtárból is lehetne persze, de néha rám jön, rákattanok valamire, és akkor abból mindent meg kell, hogy vegyek, még külföldről se restellek rendelni.

 

 


Fotó: Sióréti Gábor

 

3. Harry Potter vagy Háború és béke?

 

Harry Pottert mindig rögtön befaltam két nap alatt, úgyhogy inkább vagyok ezeknek a fogyasztója sajnos. A lelkem mélyén, józanabb pillanataimban tudom, hogy a Háború és béke többet nyújt, és inkább várható tőle valódi katarzis, de a mindennapok során filmekben is több hollywoodit nézek, mint művészfilmet. De erre nem vagyok büszke.

 

4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?

 

Az egyik Micimackó, a csekély értelmű medvebocs, aki viszont nagyon szépeket mondott a költészetről, és szép verseket is írt – legalábbis Karinthy fordításában nagyon szépek. A másik Oblomov, a fölösleges, semmit se csináló, lustálkodó ember. Nekem mostanában kevésbé lehet, de ha van rá módom, akkor nagyon lusta vagyok, és szeretek is lustálkodni. Ha hirtelen szabadidőm támad, lelkesen belevetem magam. A megbízóim tudják is, hogy notórius határidőből kicsúszó vagyok, és mindent az utolsó pillanatban kezdek el.

 

5. Mit tennél, ha nő lehetnél egy napra?

 

Valószínűleg egész nap pókereznék, mert a nőknek nagyon nagy előnyük van a pókerasztalnál. Annyira bután játszanak a férfiak nőkkel szemben, hogy még rövid távon is valószínűleg jól ki lehetne használni ezt az előnyt. Sokkal könnyebb volna blöffölni például. A póker amúgy is macsó játék, és macsóságból egymás ellen is nagyon sok butaságot csinálnak a férfiak – de a nők ellen még többet.

 

6. Mit töltöttél le utoljára?

 

Van egy Homeland című, összeesküvős új sorozat, annak a legújabb epizódját, valamint az új Dexter- és Így jártam anyátokkal-részeket. Elég sok sorozatot nézünk családilag is, úgyhogy általában többet szoktam letölteni egyszerre. Sorozatjunkie vagyok, még a Buffyval kezdtem ifjúkoromban. Lehet, hogy ciki, de az egyik kedvencem a Szívek szállodája volt a jó karakterek, a jó humor miatt. Aztán a Dexter, a szimpatikus sorozatgyilkos első két évadját szerettem még nagyon – ő is olyan szereplő, akivel könnyen tudtam azonosulni.

 

7. Melyik verseskönyvet olvasva érezted legutóbb, hogy ez a legjobb dolog a világon?

Somlyó Zoltán Nyitott könyv című köteténél. Már nem először olvasom, de most megint nagyon tetszett. Ami rossz benne, az is olyan szívet melengetően rossz, bejön az önsajnáló költői hang, gyönyörűen gördülnek a jambusok, és tele van megszemélyesítésekkel, ilyenekkel, hogy „hol a szerénység, ez a bús gyalogló a kocsiúton menni kénytelen”. A mai költők sajnos ritkán írnak megszemélyesítést, pedig nekem az a kedvenc költői eszközöm, mindig elalélok tőle.

 

Varró Dániel és a póker viszonyáról itt tudhatnak meg többet, legutóbbi, gyermekversekkel teli kötetéről szóló kritikánk pedig itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.