poeta.doc

A Ledér-ügy

Könyv

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (részlet)

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (részlet)

 

Mirígy

                És az árvák,

Oh, az a két gyenge gyermek,

Aki porban mász előtte,

S mint oroszlán rí az éhség

Ajkaik közt, hogy miatta

A sivány port rágdogálják.

S a szegény, e férgek atyja

Nem segíthet, nem mozoghat,

Köny helyett kínlángokat sír

És az égre így kiált föl:

Isten, Isten! Élsz-e még?

 

Ledér (leül és sír)

Jaj nekem, jaj elhagyottnak!

 

Mirígy

Kelj föl, kis bohó te, kelj föl.

Hisz csak tréfa volt beszédem.

 

Ledér

Jaj nekem, jaj! Mit tehettem?

Egy setétlő kis teremben

A pokolmécs pillogása,

Bűnös ajkak suttogása

Elboríták lelkemet.

Elpirultam, és nem látszott,

Visszavágytam, nem bocsáttak,

Vagy bocsáttak, s nem jöhettem,

Nem kivántam jőni már.

Hév kar ége vállamon,

S a merész, az áruló csók

Elcsattant tűzajkamon.

S oh, azóta, szörnyü élet!

Oh, én elveszett leány, én!

A Csongor és Tündének abban a jelenetében vagyunk, amikor Mirígy módot keres Csongor félrevezetésére, és ráveszi a Ledér nevű szereplőt, hogy adja ki magát Tündének, amihez még a Tünde fejéről korábban levágott arany hajtincs is rendelkezésre áll.

A fiatal nő eleinte lesajnálóan beszél az őt váratlanul megszólító, idegen öregasszonyhoz. Kikéri magának a „kisleány” megszólítást, majd amikor Mirígy „nagyleány”-nak szólítja, azt válaszolja, hogy naná, nem is mindenki olyan ráncos, mint ő. Mirígy továbbra is igyekszik hízelegni neki, de Ledér csak csúfolja: olyan vén, hogy már a foga se fáj – minthogy nincs neki –, az arca májfoltokat (öreg szeplőket) virágzó, barázdált szántóföld, a szemölcséből szőr­szálak nőnek. Mirígy még ekkor is nagyon nyájas Ledérrel, sőt az arcát is megsimogatja, amire a lány a kéz jeges érintésétől összeborzad. De arra a kérdésre, hogy hova megy, még mindig hetykén felel: „Hát hová s hová ne mennék.”

Mirígy nem tágít, és baljós pontossággal elmondja, hogy Ledér honnan jön és hova megy: öreg, beteg édesapjának gyűjtött gyógyfüveket. A lány érthető megdöbbenését a szövegben egyetlen „Ah” jelzi.

És ez még semmi. A furcsa öregasszony még azt is tudja, hogy Ledért az apja egyszer kimentette az égő házból, de ő maga megégett, és azóta ágyban fekszik. Vajon mit tudhat még? Ledér reakciója mindenesetre ez: „Oh jaj, oh jaj!” Itt kezdődik a fenti szöveg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.