„A szöveg nem cél, hanem eszköz”

Dr. Béres Judit irodalomterapeuta, egyetemi oktató, a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnöke

Élet a sorok között című könyve gyakorlatokkal, esetleírásokkal igyekszik közelebb hozni az irodalomterápiás módszert az érdeklődőkhöz. A szerzővel arról beszélgettünk, hogyan segíthet az irodalom akár a mindennapokban, akár nehézségek idején.

Magyar Narancs: A pandémia alatt sokan fordultak újra a könyvek, az olvasás felé, a kényszerű bezártság alatt hangsúlyos lett az öngondoskodás fontossága is. Mennyiben motiválta ez a helyzet a könyv megírását?

Béres Judit: A könyv terve már a karantén előtt megszületett bennem, ugyanis a legutóbbi, 2017-es könyvem óta sok új tapasztalattal gazdagodtam, amelyeket szerettem volna megosztani. A kollégákkal is, ugyanis egyre több az irodalomterápiás képzés, és ezeket szerettem volna egy jól használható szöveg­gyűjteménnyel segíteni. A járványhelyzet csak pluszlökést adott: azt láttam, hogy az irodalomterápia – és egyáltalán az olvasás – is olyan önsegítő eszköz tudott lenni, amely so­kaknak segített az elszigetelődés, a szorongás leküzdésében, kezelésében. Mindemellett fontos volt, hogy az utóbbi években szoros szakmai kapcsolat alakult ki a finn és olasz partnerekkel, akiknél az irodalomterápia részeként kiemelt szerepet kapnak az írásgyakorlatok. Ezeket én is szerettem volna hangsúlyosan megmutatni, ugyanis eddig itthon kevesebb figyelmet kaptak.

MN: Miben tud segíteni az irodalomterápia, akár otthon kipróbálva?

BJ: Az olvasásos és az írásos elemeit is ki tudjuk egyedül próbálni. Elsősorban abban segít, hogy megtanulunk máshogyan ránézni az életünkre. Új perspektívákat ad, újfajta módon kezdünk figyelni a minket körülvevő világra, a kapcsolatainkra. Növeli az empátiás készségünket, nemcsak mások, hanem önmagunk felé is. Ehhez nagyon szorosan kapcsolódik a mentalizációs képesség fejlődése, ami azt jelenti, hogy megtanuljuk rétegzettebben látni mások működését, viselkedését. Amikor más perspektívából nézünk az életünkre, ráébredhetünk olyan témákra, amelyekkel dolgunk van, és így aztán továbbléphetünk a megoldás felé. Az írás pedig az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy tegyünk valamit magunkért napi szinten. Könnyen válhat önsegítő rutinná. Prevenciós jellegű is, tehát ha például a könyvben bemutatott írásformákat elkezdjük rendszeresen használni, akkor kisebb a valószínűsége, hogy olyan mértékűvé válik a problémánk, amivel feltétlenül szaksegítséget kellene igénylünk.

MN: Melyik írásgyakorlat miben segít?

BJ: A szabad írás például egy gyakran használt írásmód az irodalomterápiában, és kifejezetten frusztrációoldó, szorongásoldó ereje van, segít átlépni a belső gátakat. A kreatív önéletírás abban segít, hogy a saját identitásunk mögött rejlő történetet, a generációs kapcsolatokat fel tudjuk fejteni. Akadnak különleges gyakorlatfajták is, mint például a természetírás, amely abban segít, hogy kilépjen valaki a négy fal közül, újra felfedezhesse az ember és a természet közötti kapcsolatot, és olyan lecsendesedésre, nyugalmi állapotra találjon, ami amúgy a felfokozott tempójú világban nem adatik meg.