Interjú

„A szöveg nem cél, hanem eszköz”

Dr. Béres Judit irodalomterapeuta, egyetemi oktató, a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnöke

Könyv

Élet a sorok között című könyve gyakorlatokkal, esetleírásokkal igyekszik közelebb hozni az irodalomterápiás módszert az érdeklődőkhöz. A szerzővel arról beszélgettünk, hogyan segíthet az irodalom akár a mindennapokban, akár nehézségek idején.

Magyar Narancs: A pandémia alatt sokan fordultak újra a könyvek, az olvasás felé, a kényszerű bezártság alatt hangsúlyos lett az öngondoskodás fontossága is. Mennyiben motiválta ez a helyzet a könyv megírását?

Béres Judit: A könyv terve már a karantén előtt megszületett bennem, ugyanis a legutóbbi, 2017-es könyvem óta sok új tapasztalattal gazdagodtam, amelyeket szerettem volna megosztani. A kollégákkal is, ugyanis egyre több az irodalomterápiás képzés, és ezeket szerettem volna egy jól használható szöveg­gyűjteménnyel segíteni. A járványhelyzet csak pluszlökést adott: azt láttam, hogy az irodalomterápia – és egyáltalán az olvasás – is olyan önsegítő eszköz tudott lenni, amely so­kaknak segített az elszigetelődés, a szorongás leküzdésében, kezelésében. Mindemellett fontos volt, hogy az utóbbi években szoros szakmai kapcsolat alakult ki a finn és olasz partnerekkel, akiknél az irodalomterápia részeként kiemelt szerepet kapnak az írásgyakorlatok. Ezeket én is szerettem volna hangsúlyosan megmutatni, ugyanis eddig itthon kevesebb figyelmet kaptak.

MN: Miben tud segíteni az irodalomterápia, akár otthon kipróbálva?

BJ: Az olvasásos és az írásos elemeit is ki tudjuk egyedül próbálni. Elsősorban abban segít, hogy megtanulunk máshogyan ránézni az életünkre. Új perspektívákat ad, újfajta módon kezdünk figyelni a minket körülvevő világra, a kapcsolatainkra. Növeli az empátiás készségünket, nemcsak mások, hanem önmagunk felé is. Ehhez nagyon szorosan kapcsolódik a mentalizációs képesség fejlődése, ami azt jelenti, hogy megtanuljuk rétegzettebben látni mások működését, viselkedését. Amikor más perspektívából nézünk az életünkre, ráébredhetünk olyan témákra, amelyekkel dolgunk van, és így aztán továbbléphetünk a megoldás felé. Az írás pedig az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy tegyünk valamit magunkért napi szinten. Könnyen válhat önsegítő rutinná. Prevenciós jellegű is, tehát ha például a könyvben bemutatott írásformákat elkezdjük rendszeresen használni, akkor kisebb a valószínűsége, hogy olyan mértékűvé válik a problémánk, amivel feltétlenül szaksegítséget kellene igénylünk.

MN: Melyik írásgyakorlat miben segít?

BJ: A szabad írás például egy gyakran használt írásmód az irodalomterápiában, és kifejezetten frusztrációoldó, szorongásoldó ereje van, segít átlépni a belső gátakat. A kreatív önéletírás abban segít, hogy a saját identitásunk mögött rejlő történetet, a generációs kapcsolatokat fel tudjuk fejteni. Akadnak különleges gyakorlatfajták is, mint például a természetírás, amely abban segít, hogy kilépjen valaki a négy fal közül, újra felfedezhesse az ember és a természet közötti kapcsolatot, és olyan lecsendesedésre, nyugalmi állapotra találjon, ami amúgy a felfokozott tempójú világban nem adatik meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.