Interjú

„A legszebb éveink lehettek volna”

Gerevich András költő

Könyv

Nyolc év után jelentkezett új verseskötettel. A Légzésgyakorlatok a megbékélésről és az egzisztenciális szorongásról is szól. Az új munkák mellett a költészet mai szerepéről is beszélgettünk, s arról, hogy milyen meleg alkotóként létezni Magyarországon.

Magyar Narancs: Költőként és műfordítóként ismerünk, de civilben forgatókönyvírást tanítasz külföldi diákoknak. Sokáig éltél külföldön, filmes tanulmányaidat angol egyetemen végezted, az itthoni filmes közegnek viszont nem vagy aktív résztvevője. Miért nem?

Gerevich András: Egy amerikai Fulbright ösztöndíj után, az ott írt angol nyelvű novellákkal felvételiztem annak idején a London melletti National Film and Television Schoolba, amely az egyik vezető filmes intézménye Angliának, és ott végeztem el a forgatókönyv­írói mesterképzést. Rengeteg elismert filmes tartott master classt vagy rövidebb work­shopot, olyan rendezők, mint Jim Jarmusch, Paweł Pawlikowski vagy Abbasz Kiarosztami. Jóban lettem Terrence Daviesszel, akinek már korábban is nagyon szerettem a filmjeit. Egy ideig dolgoztam is különböző projektekben, de aztán elég depressziós lettem, nem találtam a helyemet, és Londonban a megélhetés is nagy kihívásnak bizonyult, így végül hazaköltöztem. Ám a magyar filmes szakmához valódi kapcsolódásom nemigen volt. Nagyobb lélegzetvételű munkákat nem is tudtam vállalni egy ideig, így aztán nem sikerült integrálódni. Viszont ugyanebben az időszakban intenzíven foglalkoztam a versírással, nyilván azért, mert az kevésbé közegigényes műfaj. A habitusomnak, főleg akkoriban egyértelműen a líra felelt meg a leginkább, illetve a versfordítás, amibe szintén nagy lendülettel vetettem bele magam.

MN: Közben voltál a József Attila Kör, a JAK elnöke, illetve a Kalligram című folyóirat versszerkesztője is.

GA: Az irodalmi közegben inkább otthon voltam, már kamaszkoromban eljártam a Sárvári-körbe, és olyan költőkkel lettem jóban, mint Kemény István vagy Térey János. Az első kötetemet pedig a JAK adta ki, mielőtt elmentem Amerikába és Angliába tanulni. De mindig voltak filmtervek, amelyeken dolgoztam, meg drámák is, de úgy alakult, hogy kötetben a lírai írásaim jelentek meg. Most egy színdarabon dolgozom.

MN: A filmmel való legszorosabb viszonyod tehát a tanítás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.