poeta.doc

Mivégre?

Könyv

Magyar László András: A kert

 
Fotó: Magyar Anna

 

Magyar László András: A kert

 

Szélfútta hajnal, ködpermet szitál,

a gazda jár a kertben, hajladoz,

pödrött avarban ép diót kutat.

Mióta messze űzte tolvaj csőszeit

minden rohad – kidőlt karón tapos

bakancsa: kérgén törkes sárkolonc.

Bokrot-fatörzset vadszőlő borít,

aszott gomolyban csügg az ágakon,

sárgult levél közt, langyos gombaszagban

nagy, hullott birsek bársonyos hasán

csőrvájta sebben illatos penész.

 

A gazda mormog – Új rend köllene.

Aztán minek? Hisz el se adhatom.

Tán a Fiú majd… – sóhajt és legyint.

 

A kertkapun túl, künn, kelet felé,

fényes kazlakban oszlik már a köd:

a két kerúb fázón melengeti

dermedt kezét az izzó kard fölött.

Ez a rovat mindig máshol már megjelent verseket szemléz, ez a mostani vers azonban első közlés, ráadásul abban is kivételes, hogy nemcsak első, hanem utolsó, sőt utolsó utáni is: posztumusz. A latinista Magyar László András bizonyára nem bánná a szó magyarázatát: a „post”-ból származik, furcsa, szabálytalan felsőfok, azt jelenti, legutolsó, tehát nincs köze a „humus”-hoz, a „föld”-höz, mármint az elföldeléshez, ahogy a – nem klasszikus – „posthumus” alakból gondolni lehetne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.