Könyv

Így jöttünk

Bollók Ádám – B. Szabó János: A császár és Árpád népe. A korai magyar történelem legfontosabb 10. századi bizánci forrásáról

Kritika

A korai magyar történelem (a másik bevált, bár kissé félrevezető megfogalmazásban a magyar őstörténet) a történészek számára még mindig az egyik legizgalmasabb terep, annak ellenére is, hogy könnyű beleveszni a nagy elődök egymással polemizáló munkáinak nyomán kiépült útvesztőbe, ahol nem csupán korábbi nagy hatású teóriák ejthetik csapdába a gondolataikat, de még a források értelmezése is ugyanabban a körben forog.

E könyv abból a szempontból is üdítő, hogy elkerüli a sokszor egyébként is ellentmondásosan interpretált forrásokkal való pontonkénti összevetést: a szerzők friss szemmel olvasták újra a magyarok (saját kifejezésükkel élve) kora történetének talán legfontosabb forrását.

A rendszerint Bíborbanszületett Konstantin bizánci császárhoz kapcsolt, a humanizmus idején megalkotott De adimistrando imperio (DAI, magyarul Moravcsik Gyula klasszikus fordítása alapján: A birodalom kormányzása) 38. fejezetének első 53 sora foglalkozik eleinkkel. Ezt a szöveghelyet és ennek minden vonatkozását elemzi végig Bollók és B. Szabó, kitérve közben számos, rég­óta a magyar kora történeti kutatás középpontjában álló kérdésre is. Olyanokra, hogy miért is hívják a DAI magyarokkal foglalkozó szöveghelyein szavartnak, majd később türknek a korai magyarokat (magyarnak pedig sehol).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.