Így jöttünk

Bollók Ádám – B. Szabó János: A császár és Árpád népe. A korai magyar történelem legfontosabb 10. századi bizánci forrásáról

A korai magyar történelem (a másik bevált, bár kissé félrevezető megfogalmazásban a magyar őstörténet) a történészek számára még mindig az egyik legizgalmasabb terep, annak ellenére is, hogy könnyű beleveszni a nagy elődök egymással polemizáló munkáinak nyomán kiépült útvesztőbe, ahol nem csupán korábbi nagy hatású teóriák ejthetik csapdába a gondolataikat, de még a források értelmezése is ugyanabban a körben forog.

E könyv abból a szempontból is üdítő, hogy elkerüli a sokszor egyébként is ellentmondásosan interpretált forrásokkal való pontonkénti összevetést: a szerzők friss szemmel olvasták újra a magyarok (saját kifejezésükkel élve) kora történetének talán legfontosabb forrását.

A rendszerint Bíborbanszületett Konstantin bizánci császárhoz kapcsolt, a humanizmus idején megalkotott De adimistrando imperio (DAI, magyarul Moravcsik Gyula klasszikus fordítása alapján: A birodalom kormányzása) 38. fejezetének első 53 sora foglalkozik eleinkkel. Ezt a szöveghelyet és ennek minden vonatkozását elemzi végig Bollók és B. Szabó, kitérve közben számos, rég­óta a magyar kora történeti kutatás középpontjában álló kérdésre is. Olyanokra, hogy miért is hívják a DAI magyarokkal foglalkozó szöveghelyein szavartnak, majd később türknek a korai magyarokat (magyarnak pedig sehol).