„A lélek forog kockán”

Sigríður Hagalín Björnsdóttir író

Az újságíróként is dolgozó izlandi szerzőnek eddig öt regénye jelent meg, de két filmben is feltűnt apróbb szerepben. A magyarul most megjelent DEUS című regénye kapcsán a mesterséges intelligenciáról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Izland számtalan sokoldalú alkotót tud felmutatni, talán azért is, mert egy négyszázezer fős közösségben egy-egy emberre több szerep „hárul”. Lehet, hogy a mesterséges intelligencia majd változtat ezen?

Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A mesterséges intelligencia természetesen csak egy eszköz, és mint minden eszközt, lehet jóra vagy rosszra is használni. Ugyanakkor persze hatalmas, forradalmi változást hoz az ember intellektuális környezetében. Mindenképpen meg kell vitatnunk, hogy milyen irányba szeretnénk terelni, és meg kell próbálnunk irányítani, hogy merre haladjon, mivel ez egy annyira erőteljes eszköz, hogy valóban képes megváltoztatni a földi élet feltételeit. Olyan technológia, amely saját maga is tud döntéseket hozni azt illetően, hogy milyen módon alakítja át az emberek életét. És úgy érzem, hogy pillanatnyilag senki sem próbálja meg irányítani. Valójában csak a technológiai cégek fejlesztik egyre jobban, egymással versengve azon, hogy ki jut messzebbre, ki hozza létre a legjobb csevegőalkalmazást, és talán nincsenek kellőképpen a tudatában az ebben rejlő veszélyeknek. A világ népeinek és a technológiai cégeknek meg kellene állapodniuk abban, hogy milyen irányba akarjuk fejleszteni.

MN: Hatással van-e a mesterséges intelligencia a munkádra?

SHB: Az újságírók pozitívabban viszonyulnak a mesterséges intelligenciához, mint az írók, mert ők megtapasztalták, hogy fel lehet használni a mesterséges intelligenciát cikkek írására, például tőzsdei közleményeket, információkat automatikusan be lehet gyűjteni. Talán az is hasznos, hogy a mesterséges intelligencia olyan elképesztő mennyiségű információt is be tud fogadni, mint amilyen, mondjuk, egy ország költségvetése. Vagy például betáplálhatjuk az összes európai szintű gazdasági adatot, amelyekből a mesterséges intelligencia olyan dolgokat tud másodpercek alatt kigyűjteni, amelyek megtalálásához nekünk évek kellenének. Ilyen értelemben lehet pozitív és hasznos eszközként is használni. Az írók szkeptikusabbak, azért is, mert most jönnek rá, hogy a műveiket mindenféle engedély és ellentételezés nélkül felhasználták a mesterséges intelligencia fejlesztésére. Márpedig a szerzői jogokat tiszteletben kell tartani. Az írók tartanak tehát attól, hogy a munkájukat olyasvalaminek az előállítására is felhasználhatják, amivel nem értenek egyet. Izlandon például a Storytel gépi fordítással próbálkozik, vagyis a mesterséges intelligenciával fordíttat le irodalmi műveket, ami rettenetes irány, és súlyos károkat okozhat az irodalomnak. Ez is jól példázza, hogy a mesterséges intelligencia arra is alkalmas, hogy sok mindent tönkretegyen, elvegye emberek munkáját, és silányabban végezze el, amivel mindenki csak veszít. Kivéve talán azt a céget, amelyik a mesterséges intelligenciát fejleszti. Ez egy olyanfajta rémkapitalizmus, amilyet szerintem senki sem szeretne a fejlesztőkön kívül.