Magyar Narancs: Az Éj rádió egyik főszereplője, a főhős legjobb barátja egy holló. Miért pont holló?
Jurij Andruhovics: Nem tudom, egy sugallat volt. Az emberi főhős, Joszip Rotszkij egy kicsit én magam is vagyok, nekem pedig volt egy kutyám, akit nagyon szerettem, és emiatt akartam találni egy állatot, de nem valami szokványos házi kedvencet. Az túl könnyű lett volna. A holló varázslatos állat, háziasítható is, miközben erős és független. Nagyon sokféle dolgot jelent különféle kultúrákban, például a skandinávban. És persze van a könyvben közvetlen utalás Edgar Allen Poe versére is. Az ukrán folklórban a hollók azok a madarak, amelyek a csaták után megjelennek, és felisszák a vért. Érdekes volt bevinni a regény terébe ezt a hagyományosan negatív konnotációkkal bíró állatot, és pozitív szerepet adni neki.
MN: Mennyire önéletrajzi ez a regény? Kiégett rocksztárnak érzi magát?
JA: Sztár nem vagyok, de vannak közös pontjaink Joszip Rotszkijjal. Nagyjából ugyanannyi idősek vagyunk, neki is voltak hosszabb időszakai, amikor elhagyta hazáját, de a legfontosabb, hogy ő is részt vett a hazája forradalmában, elment a fővárosba, és mindig ott volt a barikádokon.
MN: Ön is zongorázott?
JA: Nem, de ezen a ponton van egy közvetlen előzménye Rotszkij alakjának. 2014 telén a második Majdanon felbukkant egy titokzatos zongorista, és időről időre visszajött utcai zongorákkal, és zenét játszott a „forradalom alá”. Mindig eltakarta az arcát egy balaklavával. Tévéműsorokba is meghívták, még ott is maszkot viselt. Csak úgy hívta mindenki, hogy „a szélsőséges zongorista”, az igazi nevét nem tudta senki. A YouTube-on még mindig lehet találni pár rövid videót arról, hogyan játszott. Néha kifejezetten bonyolult zenét, például Philip Glasstól.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
