Interjú

„Szeretném látni, hogy veszít”

Jurij Andruhovics író

Könyv

Idén nyáron jelent meg magyarul is az 1990-es években még csak az ukrán irodalom egyik fenegyerekének, ma már kortárs klasszikusnak tartott író legutóbbi könyve, az Éj rádió, amely egy kiégett rocksztár és forradalmár posztmodern története. Beszélgetésünk során a hazájában oly szerfelett aktív véleményformáló nem ijedt meg a vaskos politizálástól sem.

Magyar Narancs: Az Éj rádió egyik főszereplője, a főhős legjobb barátja egy holló. Miért pont holló?

Jurij Andruhovics: Nem tudom, egy sugallat volt. Az emberi főhős, Joszip Rotszkij egy kicsit én magam is vagyok, nekem pedig volt egy kutyám, akit nagyon szerettem, és emiatt akartam találni egy állatot, de nem valami szokványos házi kedvencet. Az túl könnyű lett volna. A holló varázslatos állat, háziasítható is, miközben erős és független. Nagyon sokféle dolgot jelent különféle kultúrákban, például a skandinávban. És persze van a könyvben közvetlen utalás Edgar Allen Poe versére is. Az ukrán folklórban a hollók azok a madarak, amelyek a csaták után megjelennek, és felisszák a vért. Érdekes volt bevinni a regény terébe ezt a hagyományosan negatív konnotációkkal bíró állatot, és pozitív szerepet adni neki.

MN: Mennyire önéletrajzi ez a regény? Ki­égett rocksztárnak érzi magát?

JA: Sztár nem vagyok, de vannak közös pontjaink Joszip Rotszkijjal. Nagyjából ugyanannyi idősek vagyunk, neki is voltak hosszabb időszakai, amikor elhagyta hazáját, de a legfontosabb, hogy ő is részt vett a hazája forradalmában, elment a fővárosba, és mindig ott volt a barikádokon.

MN: Ön is zongorázott?

JA: Nem, de ezen a ponton van egy közvetlen előzménye Rotszkij alakjának. 2014 telén a második Majdanon felbukkant egy titokzatos zongorista, és időről időre visszajött utcai zongorákkal, és zenét játszott a „forradalom alá”. Mindig eltakarta az arcát egy balaklavával. Tévéműsorokba is meghívták, még ott is maszkot viselt. Csak úgy hívta mindenki, hogy „a szélsőséges zongorista”, az igazi nevét nem tudta senki. A YouTube-on még mindig lehet találni pár rövid videót arról, hogyan játszott. Néha kifejezetten bonyolult zenét, például Philip Glasstól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.