A magfizika költőisége

Könyv

Kósa Eszter: Az elszakadásról

Kósa Eszter: Az elszakadásról

 

A kötési energia az atommag

részekre bontásához

szükséges. A felszakadó

 

kapcsolatoknál azt érzékeljük, tömeg tűnik el. Igazából fénnyé válik.

Az energia megmarad, csak máshol jelenik meg. A természetben

a hiány nem lehet valódi. Ebben akkor is hiszek, hogyha nem értem,

 

merre lehet a máshol.

Néha azt gondolom,

létezik átjárhatóság

 

a nagyságrendek között. Ha az elektronok úgy keringenének, mint a holdak,

gyorsulva zuhannának a magba. Ehelyett különböző energiaszinteken vannak.

Igazi keringés soha nem jöhet létre. Egyiken megszűnnek és feltűnnek

 

egy másikon. Utak

helyett csak hiány

létezik. Kiszámítható.

 

Álmos vagyok, azt képzelem, hogy a meghatározott pályákon óriási ágyak

keringenek. Nevess csak, de álmodj vele, feküdj bele és meséld el reggel,

hogy puhák, akár körülötted a felhők. Hány eltévedt asztronauta fér be

 

alád. Hány lesz aki

utána hozzádbújik.

Lesz-e, kedves,

 

aki továbblebeg. Eleget meséltem, hold is volt benne, szereted a holdakat,

szeretem a holdakat. Mindketten ugyanazt, nem egymást. A határozatlanság

értelmében minél közelebb kerülök hozzád, annál kevésbé ismerhetlek.

A most 21 éves Kósa Eszter még gimnazistaként kezdett publikálni, az eddig megjelent egy-két tucatnyi verse mellett olykor olvasható kis bemutatkozó szövegek szerint jelenleg fizikát tanul az egyetemen. ami azt illeti, több verse alapján tanulhatna akár biológiát is: a ráolvasástól a dalon át az elmélkedésig sokféle hangon megszólaló költészete tele van madárral, denevérrel, hallal, kutyával, gólyával, kígyóval és elefánttal, illetve tüdővel, szívvel, bordával, csonttal és állkapoccsal.

A Csont, kavics porban például ez a két képzetkör, az állati és az anatómiai mozzanat ilyen szépen egyesül: „Az én összes csontom legutóbb egy elefánt két / és fél csigolyája volt, emberi, kevés, de pont elég / ahhoz, hogy az első lépésnél összezuhanjon alatta / az állat, most itt vagyok neked, nincs már bőröm, / nagy, elálló fülem sem, de még érzem, tízkilós / szív fölött nehézkedem.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.