A magfizika költőisége

Könyv

Kósa Eszter: Az elszakadásról

Kósa Eszter: Az elszakadásról

 

A kötési energia az atommag

részekre bontásához

szükséges. A felszakadó

 

kapcsolatoknál azt érzékeljük, tömeg tűnik el. Igazából fénnyé válik.

Az energia megmarad, csak máshol jelenik meg. A természetben

a hiány nem lehet valódi. Ebben akkor is hiszek, hogyha nem értem,

 

merre lehet a máshol.

Néha azt gondolom,

létezik átjárhatóság

 

a nagyságrendek között. Ha az elektronok úgy keringenének, mint a holdak,

gyorsulva zuhannának a magba. Ehelyett különböző energiaszinteken vannak.

Igazi keringés soha nem jöhet létre. Egyiken megszűnnek és feltűnnek

 

egy másikon. Utak

helyett csak hiány

létezik. Kiszámítható.

 

Álmos vagyok, azt képzelem, hogy a meghatározott pályákon óriási ágyak

keringenek. Nevess csak, de álmodj vele, feküdj bele és meséld el reggel,

hogy puhák, akár körülötted a felhők. Hány eltévedt asztronauta fér be

 

alád. Hány lesz aki

utána hozzádbújik.

Lesz-e, kedves,

 

aki továbblebeg. Eleget meséltem, hold is volt benne, szereted a holdakat,

szeretem a holdakat. Mindketten ugyanazt, nem egymást. A határozatlanság

értelmében minél közelebb kerülök hozzád, annál kevésbé ismerhetlek.

A most 21 éves Kósa Eszter még gimnazistaként kezdett publikálni, az eddig megjelent egy-két tucatnyi verse mellett olykor olvasható kis bemutatkozó szövegek szerint jelenleg fizikát tanul az egyetemen. ami azt illeti, több verse alapján tanulhatna akár biológiát is: a ráolvasástól a dalon át az elmélkedésig sokféle hangon megszólaló költészete tele van madárral, denevérrel, hallal, kutyával, gólyával, kígyóval és elefánttal, illetve tüdővel, szívvel, bordával, csonttal és állkapoccsal.

A Csont, kavics porban például ez a két képzetkör, az állati és az anatómiai mozzanat ilyen szépen egyesül: „Az én összes csontom legutóbb egy elefánt két / és fél csigolyája volt, emberi, kevés, de pont elég / ahhoz, hogy az első lépésnél összezuhanjon alatta / az állat, most itt vagyok neked, nincs már bőröm, / nagy, elálló fülem sem, de még érzem, tízkilós / szív fölött nehézkedem.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk