Interjú

„Itt az ideje”

Irvin D. Yalom pszichiáter, író

Könyv

Halálról és életről című könyvét közösen írta halálos beteg feleségével, akit 65 évnyi házasság után, 2019-ben vesztett el. A naplószerű bejegyzések Marilyn Yalom közelgő haláláról, az erre való felkészülésről tudósítanak. A 90 éves szerzőt otthonában értük el telefonon.

Magyar Narancs: A haláltól való szorongás és ennek legyőzése központi témája a munkásságának. Az, hogy terapeutaként ennyit foglalkozott e szorongással, segített önnek, amikor a halál közelsége a felesége utolsó hónapjaiban mindennapi valósággá vált?

Irvin D. Yalom: Úgy érzem, a halálszorongás nagyban függ attól, hogy mennyire teljes életet éltünk, mennyi mindent bántunk meg belőle. Ami engem illet, csak nagyon kevés dolgot kellett megbánnom, úgy érzem, sokkal többet értem el, mint amire valaha is számíthattam, csodálatos feleségem volt, aki az éle­tem nagy részében elkísért. Így aztán nagyon kevés halálfélelem van bennem. Emlékszem, jó néhány éven át végstádiumban lévő, rákban szenvedő betegeknek vezettem terápiás csoportot. A csoportból mindenki meghalt. A halálszorongásom egyre csak erősödött, mígnem vissza is mentem páciensként a pszichoterápiába. Ez nagy segítségemre volt. De azóta, hogy a feleségem meghalt, nem nagyon szorongok a haláltól. Jó életem volt, a közelgő haláltól nem nagyon félek.

MN: Amikor felnőtt fejjel ismét pszichoterápiába kezdett, szakmabeli létére mennyire tudott civilként részt venni az üléseken?

IDY: Nagyon is. Mindig is úgy éreztem, hogy ha terapeuta akarsz lenni, az a legfontosabb, hogy te magad is járj terápiába. Erre biztattam mindig a diákjaimat is. Annak, akinek olyan nehéz gyerekkora volt, mint nekem, szükséges a terápia. Nem is egyszer. Ami azt illeti, most is járok, a fájdalmamon dolgozom.

MN: „Halj meg idejében” – idézi a könyvében Nietzschét. Frappánsan hangzik, de valóban létezik jó idő a halálra?

IDY: Szerintem igen. Számomra például most érkezett el a megfelelő idő. Minden beteljesült az életemben, amit szerettem volna. Itt az ideje számomra. Nietzschét sokszor idézem, az Amikor Nietzsche sírt volt az első regényem. Nagy ember, nagy gondolkodó volt, minden tiszteletem az övé.

MN: Mint írja, a felesége életének utolsó hónapjaiban újraolvasta a Szemben a nappal című könyvét. Ez a könyve a halálfélelemről, annak legyőzéséről szól.

IDY: Az elmúlt hónapokban a regényeimet olvastam újra, a Nietzsche-regényemet is. Most épp a Schopenhauer-könyvemet olvasom, a végén járok, igazán élvezem. Arra jutottam, hogy talán A Schopenhauer-terápia a legjobb könyvem. És a csoportterápiáról is sok mindent meg lehet tudni belőle. Mindig nagyon érdekelt a csoportterápia, tankönyvet is írtam a témában. Vaskos kötet lett, az angol kiadás vagy 800 oldal.

MN: Azt írja a könyvében, hogy olykor haragot is érzett a felesége iránt, amiért ő fog előbb meghalni kettejük közül.

IDY: Igen, de ezek csak pillanatnyi érzések voltak. Amit viszont állandóan érzek, az a fájdalom és a feleségem iránti szeretet. Tizennégy éves korom óta ismertem, megváltoztatta az életemet. Négy gyerekünk született, nagyon sokat beszélünk róla, szinte állandóan, de még mindig nagy fájdalmat érzek, ha arra gondolok, hogy meghalt. A fényképeire sem nagyon akarok ránézni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.