KÖNYVMELLÉKLET - Kritika

A nehéz gyerekkor

Bret Easton Ellis: A szilánkok

Könyv

A szerző egy interjújában arról beszél, hogy ő még emlékszik arra, amikor az irodalom nem tükör volt, hanem ablak, és hogy ő sem saját magát szeretné a művészeti alkotásokban visszatükröződve látni, hanem mások tapasztalatait.

Új regényét olvasva, amelyet több mint egy évtizeddel a Királyi hálószobák után jelentetett meg, részben igazat kell adnunk neki. Máskülönben A szilánkok értő olvasója magán Ellisen kívül még tán pár tucat ember lehetne, akik vele hasonlóan 1981-ben, Hollywood elit környékén, jómódú szülők elhanyagolt, egyszersmind elkényeztetett ivadékaiként fedezték fel a szexualitásukat, az alkoholt, a drogot, a popzenét, s azt, hogy miként birkózzanak meg az idő múlásával, lényegében a halállal.

Ellis új regényének hőse a 17 éves fikcionalizált önmaga, bizonyos Bret Ellis, aki épp’ első regényén, a Nullánál is kevesebben dolgozik. Van egy barátnője, Debbie, de biszex, vagy inkább egészen meleg. Barátság, illetve plátói szerelem fűzi középiskolája álompárjának mindkét tagjához, Susan Reynoldshoz és Thom Wrighthoz, mely barátság révén az elitgimiben is kivételes pozíciója van. Luxuskörülmények közt piál, drogozik és készül arra, hogy felvegyék valamelyik elitegyetemre. Ám felbukkan a színen egy sorozatgyilkos, s a Bret számára ellenállhatatlan új fiú, Robert Mallory, akiről hamar kiderül, hogy már járt pszichiátriai intézetben és szeret hazudozni. A sátánista szektáról nem is beszéltünk még, pedig az igencsak fenyegeti a gazdagok gondtalan mindennapjait.

Jókora pörölycsapásokkal készül összezúzni tehát a valóság az ifjú Bret búrával védett életét, és talán ennek az összetört búrának a szilánkjaira utal a cím. Vagy esetleg arra is, hogy a szerző egyszerűen mindent, de mindent részletesen leír? Ennek az utóbbi bő tíz-tizenöt évben divatos regénytechnikának elég egyszerű a trükkje: minden egyes (legtöbbször lényegtelen, dramaturgiai funkcióval alig rendelkező) momentum megjelenik. Mindig értesülünk arról, hogy épp milyen zene szólt, és szexjelenetekből sincs éppen kevés.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.