KÖNYVMELLÉKLET - Kritika

A nehéz gyerekkor

Bret Easton Ellis: A szilánkok

Könyv

A szerző egy interjújában arról beszél, hogy ő még emlékszik arra, amikor az irodalom nem tükör volt, hanem ablak, és hogy ő sem saját magát szeretné a művészeti alkotásokban visszatükröződve látni, hanem mások tapasztalatait.

Új regényét olvasva, amelyet több mint egy évtizeddel a Királyi hálószobák után jelentetett meg, részben igazat kell adnunk neki. Máskülönben A szilánkok értő olvasója magán Ellisen kívül még tán pár tucat ember lehetne, akik vele hasonlóan 1981-ben, Hollywood elit környékén, jómódú szülők elhanyagolt, egyszersmind elkényeztetett ivadékaiként fedezték fel a szexualitásukat, az alkoholt, a drogot, a popzenét, s azt, hogy miként birkózzanak meg az idő múlásával, lényegében a halállal.

Ellis új regényének hőse a 17 éves fikcionalizált önmaga, bizonyos Bret Ellis, aki épp’ első regényén, a Nullánál is kevesebben dolgozik. Van egy barátnője, Debbie, de biszex, vagy inkább egészen meleg. Barátság, illetve plátói szerelem fűzi középiskolája álompárjának mindkét tagjához, Susan Reynoldshoz és Thom Wrighthoz, mely barátság révén az elitgimiben is kivételes pozíciója van. Luxuskörülmények közt piál, drogozik és készül arra, hogy felvegyék valamelyik elitegyetemre. Ám felbukkan a színen egy sorozatgyilkos, s a Bret számára ellenállhatatlan új fiú, Robert Mallory, akiről hamar kiderül, hogy már járt pszichiátriai intézetben és szeret hazudozni. A sátánista szektáról nem is beszéltünk még, pedig az igencsak fenyegeti a gazdagok gondtalan mindennapjait.

Jókora pörölycsapásokkal készül összezúzni tehát a valóság az ifjú Bret búrával védett életét, és talán ennek az összetört búrának a szilánkjaira utal a cím. Vagy esetleg arra is, hogy a szerző egyszerűen mindent, de mindent részletesen leír? Ennek az utóbbi bő tíz-tizenöt évben divatos regénytechnikának elég egyszerű a trükkje: minden egyes (legtöbbször lényegtelen, dramaturgiai funkcióval alig rendelkező) momentum megjelenik. Mindig értesülünk arról, hogy épp milyen zene szólt, és szexjelenetekből sincs éppen kevés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.