KÖNYVMELLÉKLET - Kritika

A nehéz gyerekkor

Bret Easton Ellis: A szilánkok

Könyv

A szerző egy interjújában arról beszél, hogy ő még emlékszik arra, amikor az irodalom nem tükör volt, hanem ablak, és hogy ő sem saját magát szeretné a művészeti alkotásokban visszatükröződve látni, hanem mások tapasztalatait.

Új regényét olvasva, amelyet több mint egy évtizeddel a Királyi hálószobák után jelentetett meg, részben igazat kell adnunk neki. Máskülönben A szilánkok értő olvasója magán Ellisen kívül még tán pár tucat ember lehetne, akik vele hasonlóan 1981-ben, Hollywood elit környékén, jómódú szülők elhanyagolt, egyszersmind elkényeztetett ivadékaiként fedezték fel a szexualitásukat, az alkoholt, a drogot, a popzenét, s azt, hogy miként birkózzanak meg az idő múlásával, lényegében a halállal.

Ellis új regényének hőse a 17 éves fikcionalizált önmaga, bizonyos Bret Ellis, aki épp’ első regényén, a Nullánál is kevesebben dolgozik. Van egy barátnője, Debbie, de biszex, vagy inkább egészen meleg. Barátság, illetve plátói szerelem fűzi középiskolája álompárjának mindkét tagjához, Susan Reynoldshoz és Thom Wrighthoz, mely barátság révén az elitgimiben is kivételes pozíciója van. Luxuskörülmények közt piál, drogozik és készül arra, hogy felvegyék valamelyik elitegyetemre. Ám felbukkan a színen egy sorozatgyilkos, s a Bret számára ellenállhatatlan új fiú, Robert Mallory, akiről hamar kiderül, hogy már járt pszichiátriai intézetben és szeret hazudozni. A sátánista szektáról nem is beszéltünk még, pedig az igencsak fenyegeti a gazdagok gondtalan mindennapjait.

Jókora pörölycsapásokkal készül összezúzni tehát a valóság az ifjú Bret búrával védett életét, és talán ennek az összetört búrának a szilánkjaira utal a cím. Vagy esetleg arra is, hogy a szerző egyszerűen mindent, de mindent részletesen leír? Ennek az utóbbi bő tíz-tizenöt évben divatos regénytechnikának elég egyszerű a trükkje: minden egyes (legtöbbször lényegtelen, dramaturgiai funkcióval alig rendelkező) momentum megjelenik. Mindig értesülünk arról, hogy épp milyen zene szólt, és szexjelenetekből sincs éppen kevés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.