Új regényét olvasva, amelyet több mint egy évtizeddel a Királyi hálószobák után jelentetett meg, részben igazat kell adnunk neki. Máskülönben A szilánkok értő olvasója magán Ellisen kívül még tán pár tucat ember lehetne, akik vele hasonlóan 1981-ben, Hollywood elit környékén, jómódú szülők elhanyagolt, egyszersmind elkényeztetett ivadékaiként fedezték fel a szexualitásukat, az alkoholt, a drogot, a popzenét, s azt, hogy miként birkózzanak meg az idő múlásával, lényegében a halállal.
Ellis új regényének hőse a 17 éves fikcionalizált önmaga, bizonyos Bret Ellis, aki épp’ első regényén, a Nullánál is kevesebben dolgozik. Van egy barátnője, Debbie, de biszex, vagy inkább egészen meleg. Barátság, illetve plátói szerelem fűzi középiskolája álompárjának mindkét tagjához, Susan Reynoldshoz és Thom Wrighthoz, mely barátság révén az elitgimiben is kivételes pozíciója van. Luxuskörülmények közt piál, drogozik és készül arra, hogy felvegyék valamelyik elitegyetemre. Ám felbukkan a színen egy sorozatgyilkos, s a Bret számára ellenállhatatlan új fiú, Robert Mallory, akiről hamar kiderül, hogy már járt pszichiátriai intézetben és szeret hazudozni. A sátánista szektáról nem is beszéltünk még, pedig az igencsak fenyegeti a gazdagok gondtalan mindennapjait.
Jókora pörölycsapásokkal készül összezúzni tehát a valóság az ifjú Bret búrával védett életét, és talán ennek az összetört búrának a szilánkjaira utal a cím. Vagy esetleg arra is, hogy a szerző egyszerűen mindent, de mindent részletesen leír? Ennek az utóbbi bő tíz-tizenöt évben divatos regénytechnikának elég egyszerű a trükkje: minden egyes (legtöbbször lényegtelen, dramaturgiai funkcióval alig rendelkező) momentum megjelenik. Mindig értesülünk arról, hogy épp milyen zene szólt, és szexjelenetekből sincs éppen kevés.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
