KÖNYVMELLÉKLET - Kritika

A nehéz gyerekkor

Bret Easton Ellis: A szilánkok

Könyv

A szerző egy interjújában arról beszél, hogy ő még emlékszik arra, amikor az irodalom nem tükör volt, hanem ablak, és hogy ő sem saját magát szeretné a művészeti alkotásokban visszatükröződve látni, hanem mások tapasztalatait.

Új regényét olvasva, amelyet több mint egy évtizeddel a Királyi hálószobák után jelentetett meg, részben igazat kell adnunk neki. Máskülönben A szilánkok értő olvasója magán Ellisen kívül még tán pár tucat ember lehetne, akik vele hasonlóan 1981-ben, Hollywood elit környékén, jómódú szülők elhanyagolt, egyszersmind elkényeztetett ivadékaiként fedezték fel a szexualitásukat, az alkoholt, a drogot, a popzenét, s azt, hogy miként birkózzanak meg az idő múlásával, lényegében a halállal.

Ellis új regényének hőse a 17 éves fikcionalizált önmaga, bizonyos Bret Ellis, aki épp’ első regényén, a Nullánál is kevesebben dolgozik. Van egy barátnője, Debbie, de biszex, vagy inkább egészen meleg. Barátság, illetve plátói szerelem fűzi középiskolája álompárjának mindkét tagjához, Susan Reynoldshoz és Thom Wrighthoz, mely barátság révén az elitgimiben is kivételes pozíciója van. Luxuskörülmények közt piál, drogozik és készül arra, hogy felvegyék valamelyik elitegyetemre. Ám felbukkan a színen egy sorozatgyilkos, s a Bret számára ellenállhatatlan új fiú, Robert Mallory, akiről hamar kiderül, hogy már járt pszichiátriai intézetben és szeret hazudozni. A sátánista szektáról nem is beszéltünk még, pedig az igencsak fenyegeti a gazdagok gondtalan mindennapjait.

Jókora pörölycsapásokkal készül összezúzni tehát a valóság az ifjú Bret búrával védett életét, és talán ennek az összetört búrának a szilánkjaira utal a cím. Vagy esetleg arra is, hogy a szerző egyszerűen mindent, de mindent részletesen leír? Ennek az utóbbi bő tíz-tizenöt évben divatos regénytechnikának elég egyszerű a trükkje: minden egyes (legtöbbször lényegtelen, dramaturgiai funkcióval alig rendelkező) momentum megjelenik. Mindig értesülünk arról, hogy épp milyen zene szólt, és szexjelenetekből sincs éppen kevés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.