Interjú

„A papa is számi volt”

Helene Uri író

  • Szalkai Réka
  • 2015. augusztus 30.

Könyv

Nyelvről és családról és hovatartozásról szól magyarul nemrég megjelent regénye, a Szavak a múltból. Budapesti látogatásakor beszéltünk vele.

Magyar Narancs: Afáziából doktorált – hogy jött ez az ötlet?

Helene Uri: Huszonkét éves voltam, a nővérem pedig harmincnégy, amikor agyvérzést kapott és afáziás lett, vagyis teljesen elvesztette a nyelvi és beszédképességeit. Innen az érdeklődés, és így mind a mester, mind a doktori szakdolgozatomat ennek a témának szenteltem. Időközben számos érdekességet fedeztem fel, például, hogy a bevándorlók sokkal kiszolgáltatottabbak az afázia tüneteinek.

MN: Önt ugyanakkor a két írott nyelv közül a normalizált, úgynevezett bokmål („könyv nyelve”) elhivatott harcosaként tartják számon, a dialektusokra épülő nynorskkal („újnorvég”) szemben.

HU: Ez túlzás. Csupán arról van szó, hogy az én gyermekkori nyelvem az oslói dialektus, mivel ebben nőttem fel, ez áll a legközelebb a szívemhez. Nem vagyok a vidéki dialektusok ellen, csak kiállok a saját nyelvjárásomért, amely Oslo és környékére jellemző, és a bokmål alapja is. Maguk, magyarok amúgy ebből a szempontból nagyon szerencséseknek mondhatják magukat: egy nyelvük van, szinte elhanyagolható dialektikus variációval, amely ráadásul izoláltan, a szláv és a germán nyelvektől távol helyezkedik el. Nyelvészetileg boldog helyzet ez.

MN: Első magyar nyelven megjelent regénye, A legjobbjaink az akadémiai világra tekint igen kritikus szemmel. Dolgozott egyetemi tanárként, személyes tapasztalatokról van szó?

HU: Természetesen nem tudtam volna megírni pont így ezt a könyvet, ha nem dolgoztam volna egyetemi körökben. Belülről sokkal jobban átláttam az akadémikusok világának játékszabályait, a működésük mechanizmusát. Ugyanakkor nincs benne semmi személyeskedés, a történet igazából fikció, holott nyilván valós személyiségekről mintáztam a főbb szereplőket. Az, hogy ennyi nyelvre lefordították, nyilván azt bizonyítja, hogy a megértéséhez nem kell a norvég egyetemi körökben mozogni.

MN: Mindazonáltal a norvég médiában elég nagy felhajtás volt körülötte, és pont a személyes nézeteltérésekre akartak rávilágítani, mivel a könyv egy évvel azután jelent meg, hogy feladta karrierjét az Oslói Egyetemen.

HU: Úgy gondolom, ezt jórészt a kiadóm marketingosztályának köszönhettem, akik úgy harangozták be a regényemet, hogy annak ez legyen az eredménye. A megjelenés évében nap mint nap újságírók hívtak fel, hogy tényleg ezt és amazt gondolom-e az Oslói Egyetemről, mert a könyvem, ugye, ott játszódik. Erre nem bírtam mást hajtogatni, csak azt, hogy „ehhez nincs hozzáfűznivalóm”.

MN: Nemrég jelent meg Magyarországon legújabb könyve, a Szavak a múltból. Többször is kijelentette korábban, hogy soha nem fog magáról könyvet írni, ebben mégis ön az egyik főszereplő.

HU: A regényben két szál fut egymással párhuzamosan. Ellinor igazi bölcsészfigura, az északnorvég Finnmark megyében kap kutatói állást, hogy a tengeri számik nyelvét tanulmányozza, amelyet szintén előbb-utóbb kihalás fenyegethet. Nemrég szembesültem a ténnyel, hogy évente a világban mintegy ötven nyelv tűnik el nyomtalanul, ezért is vettem elő a problematikát. Erre egyik nap felhívott engem egy ismeretlen nőszemély, egy távoli rokon, és az apai nagyapám felől érdeklődött valami családfa miatt. Egy kis kutatás után hamar kiderült: a papa is számi volt. Ez és édesanyám halála aztán arra ösztönzött, hogy jómagam is belekerüljek a könyvbe.

MN: Egészen mostanáig nem tudta, hogy lapp volt a nagyapja?

HU: Pontosan. Azt tudtam, hogy északról származott, illetve Amerikában tanult mérnöknek, de igazából ennyi is volt, hiszen én már nem ismertem. Édesapám is csak tizennégy éves volt, amikor 1937-ben az apja távozott az élők sorából. Az apai ágról inkább a nagymamám foglalkoztatott korábban, aki valószínűleg Norvégia első mérnöknője volt – igen, láthatja, csak az én elhajlásom a filológia és az irodalom, a család alapjaiban műszaki beállítottságú. Mindenesetre soha nem esett szó nagyapám lapp származásáról, és ez bizonyíthatja azt is, hogy a lappok helyzete Norvégiában nem mindig volt olyan kedvező, mint ma. Hiszen mára önálló parlamentjük, színházuk van, az Északi Irodalmi Tanácsban az egyik tag mellettem szintén számi. A nagyapám idején viszont a számi születés még inkább valami szégyenletes, kínos dolog volt, és talán ezért is lehetett, hogy korábban nem beszélt róla a családban senki.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.