Interjú

„A papa is számi volt”

Helene Uri író

  • Szalkai Réka
  • 2015. augusztus 30.

Könyv

Nyelvről és családról és hovatartozásról szól magyarul nemrég megjelent regénye, a Szavak a múltból. Budapesti látogatásakor beszéltünk vele.

Magyar Narancs: Afáziából doktorált – hogy jött ez az ötlet?

Helene Uri: Huszonkét éves voltam, a nővérem pedig harmincnégy, amikor agyvérzést kapott és afáziás lett, vagyis teljesen elvesztette a nyelvi és beszédképességeit. Innen az érdeklődés, és így mind a mester, mind a doktori szakdolgozatomat ennek a témának szenteltem. Időközben számos érdekességet fedeztem fel, például, hogy a bevándorlók sokkal kiszolgáltatottabbak az afázia tüneteinek.

MN: Önt ugyanakkor a két írott nyelv közül a normalizált, úgynevezett bokmål („könyv nyelve”) elhivatott harcosaként tartják számon, a dialektusokra épülő nynorskkal („újnorvég”) szemben.

HU: Ez túlzás. Csupán arról van szó, hogy az én gyermekkori nyelvem az oslói dialektus, mivel ebben nőttem fel, ez áll a legközelebb a szívemhez. Nem vagyok a vidéki dialektusok ellen, csak kiállok a saját nyelvjárásomért, amely Oslo és környékére jellemző, és a bokmål alapja is. Maguk, magyarok amúgy ebből a szempontból nagyon szerencséseknek mondhatják magukat: egy nyelvük van, szinte elhanyagolható dialektikus variációval, amely ráadásul izoláltan, a szláv és a germán nyelvektől távol helyezkedik el. Nyelvészetileg boldog helyzet ez.

MN: Első magyar nyelven megjelent regénye, A legjobbjaink az akadémiai világra tekint igen kritikus szemmel. Dolgozott egyetemi tanárként, személyes tapasztalatokról van szó?

HU: Természetesen nem tudtam volna megírni pont így ezt a könyvet, ha nem dolgoztam volna egyetemi körökben. Belülről sokkal jobban átláttam az akadémikusok világának játékszabályait, a működésük mechanizmusát. Ugyanakkor nincs benne semmi személyeskedés, a történet igazából fikció, holott nyilván valós személyiségekről mintáztam a főbb szereplőket. Az, hogy ennyi nyelvre lefordították, nyilván azt bizonyítja, hogy a megértéséhez nem kell a norvég egyetemi körökben mozogni.

MN: Mindazonáltal a norvég médiában elég nagy felhajtás volt körülötte, és pont a személyes nézeteltérésekre akartak rávilágítani, mivel a könyv egy évvel azután jelent meg, hogy feladta karrierjét az Oslói Egyetemen.

HU: Úgy gondolom, ezt jórészt a kiadóm marketingosztályának köszönhettem, akik úgy harangozták be a regényemet, hogy annak ez legyen az eredménye. A megjelenés évében nap mint nap újságírók hívtak fel, hogy tényleg ezt és amazt gondolom-e az Oslói Egyetemről, mert a könyvem, ugye, ott játszódik. Erre nem bírtam mást hajtogatni, csak azt, hogy „ehhez nincs hozzáfűznivalóm”.

MN: Nemrég jelent meg Magyarországon legújabb könyve, a Szavak a múltból. Többször is kijelentette korábban, hogy soha nem fog magáról könyvet írni, ebben mégis ön az egyik főszereplő.

HU: A regényben két szál fut egymással párhuzamosan. Ellinor igazi bölcsészfigura, az északnorvég Finnmark megyében kap kutatói állást, hogy a tengeri számik nyelvét tanulmányozza, amelyet szintén előbb-utóbb kihalás fenyegethet. Nemrég szembesültem a ténnyel, hogy évente a világban mintegy ötven nyelv tűnik el nyomtalanul, ezért is vettem elő a problematikát. Erre egyik nap felhívott engem egy ismeretlen nőszemély, egy távoli rokon, és az apai nagyapám felől érdeklődött valami családfa miatt. Egy kis kutatás után hamar kiderült: a papa is számi volt. Ez és édesanyám halála aztán arra ösztönzött, hogy jómagam is belekerüljek a könyvbe.

MN: Egészen mostanáig nem tudta, hogy lapp volt a nagyapja?

HU: Pontosan. Azt tudtam, hogy északról származott, illetve Amerikában tanult mérnöknek, de igazából ennyi is volt, hiszen én már nem ismertem. Édesapám is csak tizennégy éves volt, amikor 1937-ben az apja távozott az élők sorából. Az apai ágról inkább a nagymamám foglalkoztatott korábban, aki valószínűleg Norvégia első mérnöknője volt – igen, láthatja, csak az én elhajlásom a filológia és az irodalom, a család alapjaiban műszaki beállítottságú. Mindenesetre soha nem esett szó nagyapám lapp származásáról, és ez bizonyíthatja azt is, hogy a lappok helyzete Norvégiában nem mindig volt olyan kedvező, mint ma. Hiszen mára önálló parlamentjük, színházuk van, az Északi Irodalmi Tanácsban az egyik tag mellettem szintén számi. A nagyapám idején viszont a számi születés még inkább valami szégyenletes, kínos dolog volt, és talán ezért is lehetett, hogy korábban nem beszélt róla a családban senki.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.