Könyv

Stekovics Gáspár: Képpel/ Írott/Táj

  • - urfi -
  • 2015. augusztus 30.

Könyv

Eldöntetlen, mit akar ez a könyv, és a fókusz beállításának elmulasztása be is határolja a lehetőségeit. A szerző képzőművész és fotográfus, és az igényes kivitelű kiadvány tele van a fotóival – ennyi a biztos. A leglátványosabb közös pont a szigligeti alkotóház és vendégei, ami hálás és ezért elcsépelt téma, mindenesetre ki lehetne hozni belőle valamit. De itt nem állunk meg, Stekovicsot az egész falu és a környéke is érdekli. Mégsem csak Szigligetről szól ez a könyv, hiszen itt van például Szörényi Levente a Bácshegyről vagy Trokán Péter Paloznakról – ezek az esetleges kitérők azonban nyilvánvalóan kevesek ahhoz, hogy valamilyen, akármilyen képet kapjunk az egész tóról és partjairól.

Hasonló a helyzet a kommentárokkal. Jó részüket azok a művészek írták, akiknek portréfotói szerepelnek a könyvben, jórészt kézzel írták és jórészt direkt ebbe az albumba. De vannak ilyen-olyan idézetek Örkénytől, Nemes Nagytól, Kertésztől – ezek mondjuk, legalább tisztességgel meg vannak írva, szemben a felkérésre született szövegek sokszor iskolai fogalmazásokat idéző szellemi és nyelvi erőfeszítéseivel.

A képek maguk sokszor manírosak, barázdált arcokon csillan meg a fény, a Balaton vizének tükrén pedig sajnos a lemenő nap sugarai. Ráadásul sirályok. A portrékon túl hasonlóak az arcok, de az egész alakos képekben vannak jól elkapott mozdulatok, és Petrovics Emil remekül fest baseballsapkában. A téli tájképek viszont drámaiak, az apró részleteket pedig a személyesség teszi érdekessé. És ez az a nézőpont, ahonnan az egész könyv szerethetővé válik: a személyesség, ahogy a fotós tárgyához, az emberekhez és a tájhoz viszonyul, miközben a lefotózott emberek kézzel karistolt kommentárjaikban szépen sorban előhozakodnak vele, hogy hát a Balaton, az nekik maga a gyerekkor, a szerelem, az otthon, az élet. A szívük csücske, na.

Colorcom, 2015, 185 oldal, 6900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.