Eldöntetlen, mit akar ez a könyv, és a fókusz beállításának elmulasztása be is határolja a lehetőségeit. A szerző képzőművész és fotográfus, és az igényes kivitelű kiadvány tele van a fotóival – ennyi a biztos. A leglátványosabb közös pont a szigligeti alkotóház és vendégei, ami hálás és ezért elcsépelt téma, mindenesetre ki lehetne hozni belőle valamit. De itt nem állunk meg, Stekovicsot az egész falu és a környéke is érdekli. Mégsem csak Szigligetről szól ez a könyv, hiszen itt van például Szörényi Levente a Bácshegyről vagy Trokán Péter Paloznakról – ezek az esetleges kitérők azonban nyilvánvalóan kevesek ahhoz, hogy valamilyen, akármilyen képet kapjunk az egész tóról és partjairól.
Hasonló a helyzet a kommentárokkal. Jó részüket azok a művészek írták, akiknek portréfotói szerepelnek a könyvben, jórészt kézzel írták és jórészt direkt ebbe az albumba. De vannak ilyen-olyan idézetek Örkénytől, Nemes Nagytól, Kertésztől – ezek mondjuk, legalább tisztességgel meg vannak írva, szemben a felkérésre született szövegek sokszor iskolai fogalmazásokat idéző szellemi és nyelvi erőfeszítéseivel.
A képek maguk sokszor manírosak, barázdált arcokon csillan meg a fény, a Balaton vizének tükrén pedig sajnos a lemenő nap sugarai. Ráadásul sirályok. A portrékon túl hasonlóak az arcok, de az egész alakos képekben vannak jól elkapott mozdulatok, és Petrovics Emil remekül fest baseballsapkában. A téli tájképek viszont drámaiak, az apró részleteket pedig a személyesség teszi érdekessé. És ez az a nézőpont, ahonnan az egész könyv szerethetővé válik: a személyesség, ahogy a fotós tárgyához, az emberekhez és a tájhoz viszonyul, miközben a lefotózott emberek kézzel karistolt kommentárjaikban szépen sorban előhozakodnak vele, hogy hát a Balaton, az nekik maga a gyerekkor, a szerelem, az otthon, az élet. A szívük csücske, na.
Colorcom, 2015, 185 oldal, 6900 Ft
